A Herzog-örökösök újra hallatnak magukról. A dúsgazdag bárócsalád
leszármazottjai a Holokauszt során eltulajdonított műtárgyaikat próbálják
visszaszerezni a magyar állami múzeumoktól. A Magyarországgal szemben már
egyszer pert vesztett Martha Nierenberg helyett most David de Csepel a
felperes. A Herzog-örökösök nyerési esélye ma sokkal nagyobb, mint
korábban, egy amerikai törvény miatt, amit a bécsi Klimt-festmények ügyében 2006-ban már sikeresen
alkalmaztak.
Az esetet kimerítően tárgyalta az [origo] friss cikke:
„A jogi bizonytalanságok miatt kétséges az eljárás kimenetele, de a befolyásos amerikai támogatókkal rendelkező család láthatóan hosszú harcra rendezkedett be. David de Csepel annak a Herzog Mórnak a leszármazottja, aki 2500 darabos gyűjteményével a második világháború előtt az egyik legjelentősebb magyar műgyűjtőnek számított. A műalkotásokat azonban a második világháború alatt elrabolták tőlük a nácik, és most de Csepel a Herzog család többi leszármazottjával együtt azt próbálja elérni, hogy visszakapják őket. A gyűjtemény egy része jelenleg a magyar állam tulajdonában van, a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában is ki vannak állítva belőle darabok. Korábban a Herzog család már többször próbálta megszerezni a képeket Magyarországtól, de a magyar bíróságok jogerősen kimondták, hogy szerintük a családot már kárpótolták, ezért nem adják oda a képeket. (…) A család ügyvédje, Michael Shuster szerint azért a 44 éves de Csepel a fő felperes az ügyben, hogy a magyar hivatalnokok ne tudjanak rájátszani a családtagok öregedésére. Korábban Herzog Mór unokája, Martha Nierenberg csaknem 10 éven keresztül perelte a magyar államot, az eljárást egyszer meg is kellett ismételni, amíg végül 2008-ban a magyar bíróság jogerősen kimondta, hogy nem adják ki a képeket. De Csepel az [origo]-nak e-mailben úgy nyilatkozott, hogy szerinte Magyarország azért nem akarja visszaadni a képeket, mert azok rendkívül értékesek, és a központi részét képzik a magyar múzeumok gyűjteményének. Szerinte Magyarország, más európai országoktól eltérően, ”nem akarja elismerni, hogy az érintett művészeti alkotásokhoz egyszerűen nincsen joga”. (…) Ungváry Krisztián történész szerint kétségtelen, hogy a magyar zsidóság egy részét a második világháború idején kifosztotta a magyar állam, és adott esetben az akkor elrabolt vagyontárgyak visszajárnak, viszont szerinte sokan visszaélnek ezzel a helyzettel. A történész az [origo]-nak elmondta, hogy nem ismeri a Herzog ügyet, de általánosságban szerinte elmondható, hogy sok hasonló jellegű pert csak az ügyvédi irodák nyomására indítanak, amelyek a magas díjak miatt érdekeltek a pereskedésben. ”Történik egy szörnyűség, és 60 év múlva előrángatják, és ráfogják valakire, akinek alig van hozzá köze” – mondta Ungváry, példaként pedig a MÁV beperlését említette…”
Az eset ellentmondásos előzményeit egy alapos Népszabadság-cikk foglalja össze:
„Miután a visszakapott értékes és védett műtárgyak nagy részét Herzog István felesége, valamint Herzog András özvegye Nyugatra csempésztette – mintegy büntetésként –, a gyűjtemény itthon maradt darabjait, például a háború alatt külföldre távozott, majd amerikai állampolgárrá lett Herzog Erzsébet örökségét elkobozták, államosították. Nemcsak képeket, hanem ingatlanokat is, a műalkotások legtöbbje pedig a Szépművészeti Múzeumba került. Ezek a művek tehát nem a zsidóüldözés idején jutottak állami tulajdonba, hanem a kommunista rendszerben. Herzog Mór mintegy 2500 darabos műgyűjteménye a két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobbja volt. A szállítmányozásból és bankügyletekből meggazdagodott báró 1934-ben bekövetkezett halála után néhány tárgyat testvére örökölt, a többit pedig elosztották három gyermeke, Erzsébet, András és István között. A zsidóüldözés idején a műgyűjtemény egy részét az örökösök elrejtették egy budafoki, bombabiztos pincében, ám a nyilas rendőrség felfedezte azt, s átadták a zsidó műtárgyak kormánybiztosságának. Innen a Szépművészeti Múzeumba került, majd a kormánybiztosság 1944 végén Nyugatra menekítette, s végül az amerikaiak foglalták le. A gyűjtemény más részei az Andrássy úti Herzog-palotában maradtak, vagy magánbankok trezorjaiban próbálták biztonságba helyezni azokat a családtagok. A palotát azonban részben a nyilasok, részben a szovjet katonák kifosztották, s a banktrezorokat is feltörette a Vörös Hadsereg, így az oda rejtett művek a Szovjetunióba kerültek, és a mai napig is ott találhatók. A nyilasok által kimenekített, s végül amerikai kézbe került anyag a háború után hazatért Magyarországra, s azt a Herzog család visszakapta. Herzog Erzsébet a 70-es évek elején a magyar–amerikai vagyonjogi szerződés értelmében kárpótlást kapott ezekért a magyar államtól, amiért pedig nem, azért 1992-ben indított sikeres pert, de akkor képeket már nem követelt. Lánya, Martha Nierenberg, azonban 1999-ben újabb pert indított a magyar állam ellen, immár a festmények és más műtárgyak kiadásáért. Akkor tizenkét festményt kért vissza a Szépművészeti Múzeumtól és a Magyar Nemzeti Galériától, köztük El Greco, Lucas Cranach, Van Dyck, Goustave Courbet, Munkácsy Mihály műveit. Közülük az egyiket, Munkácsy Krisztus-mellképét a Nemzeti Galéria visszaadta. Tíz festményt 2000 őszén az elsőfokú bíróság odaítélt az örökösnek, ám végül 2002-ben a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte ezt a döntés, és új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot. A megismételt eljárás további három évet vett igénybe, és 2008-ban az örökösök szempontjából sikertelenül zárult.”
A most bejelentett jogi lépést Konsztantyin Akinsa már megjósolta az Artmagazin 2009-es cikkében:
„Mikor a Herzog-örökös Martha Nierenberg beperelte a magyar államot, Magyarország egy nem túl termékeny stratégiát választott. Nem tudok szabadulni egy metaforától: Magyarország Ausztria nyomában jár. Ugyanazon az úton, csak az osztrákok előbb fizettek rá. Ausztriának is komolyan kellett volna vennie a Bloch-Bauer-portréval kapocslatos igényeket. (2006-ban öt Klimt-festményt sikerült elperelnie Maria Altmann-nak Ausztriától – a szerk.) A Herzog-örökösök is ugyanúgy többször beperelték már a magyar államot, és mindig vesztettek. De ez a történet nem ért még véget! Sőt, biztos vagyok benne, hogy hamarosan folytatódni fog! Tavaly az Egyesült Államok Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága levelet írt a magyar külügyminisztériumnak, hogy mi van a Herzog-üggyel. Igazi közép-európai sztori ez: az emberek nem mernek döntéseket hozni a politika szintjén. Úgy látom, komoly felhők gyülekeznek a horizonton.”
Az Artmagazinból az is kiderült, hogy a bécsi Altmann-család leszármazottja hogyan jutott hozzá a Belvedere öt Klimt-remekművéhez (és hogy miben remélnykedhetnek a Herzog-örökösök):
„A Los Angelesben élő unokahúga, Maria Altmann ezért 1999-ben be akarta perelni az osztrák államot, de végül ejtette az ügyet az osztrák bíróságon megítélt túl magas perköltség miatt. 2000-ben viszont a keresetet a kaliforniai Körzeti Bírósághoz nyújtotta be, a külföldi állam immunitásáról szóló törvényre (Foreign Sovereign Immunities Act) hivatkozva. Az 1976-os törvény az Egyesült Államok állampolgárainak védelmét szolgálja: külföldi által okozott sérelem esetén beperelhetnek egy másik országot (vagy annak hatóságait) az amerikai bíróságon. Maria Altmann megnyerte a pert. Az Altmann v. Osztrák Köztársaság per jogi precedenst teremtett, ugyanis a törvényt korábban még egyszer sem alkalmazta az Egyesült Államok Legfőbb Bírósága visszamenő hatállyal. Az amerikai ítéletet elfogadta az osztrák bíróság is és 2006-ban visszaadta a festményeket. A Klimt-képek egyből piacra kerültek, több száz millió dollárt hozva az örökösnek és ügyvédjének. Ez a forgatókönyv a magyar közgyűjteményekben őrzött – vitatott eredetű – műveknél is lejátszódhat a jövőben.”