Június 21-én, csütörtökön 21 órától A szonáris angyal – Napforduló címmel  performansz előadást tartanak a Godot Galériában. Résztvevők: Koroknai Zsolt (installáció, performansz), Sőrés Zsolt (élő zene) és Ladjánszki Márta (mozgólény). A Lektrónia performansz-sorozat – melyben élő zenei és egyidejű képzőművészeti alkotás jön létre kísérleti és előre felépített vizuális- és zenei installált térrel – 2005. novemberében kezdődött. A két művész, Koroknai Zsolt és Sőrés Zsolt együttműködése még az 1999-ben az Ódudai Társaskör Galériában megvalósított Belső történések című kiállításon indult, ahol a kamerával installált kiállítást és a pincegaléria ””belső rezonanciáját”” próbálták új vizuális fogalomban egyesíteni. Ez a sajátos, ””un-plug-d lektronikus”” zenei hangzás és a ””digitalizált-pixel-izoláció”” az előadótér olyan jellegű ””letapogatása””, ahol az analóg és a digitális nyelvezet spektrumát, formavilágát tárják fel a képzőművészet és a társművészetek (zene, mozgás) segítségével. A projekthez 2006. tavaszán csatlakozott társalkotóként Ladjánszki Márta táncművész.
A Lektrónia egyrészt visszanyúl John Cage kibővített szonorizmus-, indeterminizmus- és véletlen-poétikájához úgy, hogy a véletlen, a koncept, az apropriáció, az environment (ambient), a banalitás és a játék princípiumait megőrzi, valamint mindehhez hozzáteszi az idézést, a kollázsolást és a samplingelést (hangmintavételezést). Ugyancsak ebben a szellemben a Lektrónia a zenét már nemcsak szemantikus, de ontológiai eleve-elrendeltsége, a szerző szimpátiája és antipátiája alól is felszabadítottnak tekinti. A Lektrónia művészei az alkotói ambíciót a média szonorisztikus és temporális adottságaira fordítják és olyan alkimista laboratóriumi munkát végeznek, ahol a megszülető alkotás-szövetek (zene, mozgás, kép) létrejöttében nem csupán az installáció építészeti jellege áll fel, hanem a rituális-archetipikus helyzetek, szimbólumok-jelek komplex, egyaránt az esztétikán kívüli és belüli vizsgálata is megtörténik, a Jean François Lyotard-i gondolat jegyében: ””Az elektronikai és az inf
 ormatikai alapú új technológiákat emlékezőtehetségünk anyagi kiterjesztéseként kell felfognunk, mivel fel kell ismernünk a szimbolikus beszéd, mint valamennyi információ szuverén ””kondenzátorának”” feladatát. Ezek az új technológiák a maguk módján bebizonyítják, hogy az anyag és a lélek között, legalábbis ha reaktív, azaz performatív funkciókról van szó, nincs egyáltalán szakadás. Agykérgek, vagy legalábbis az agykéreg részei, ami a fizikai és nem-biológiai jellegű kollektív lét tulajdonságával rendelkezik.”” (Éppen ezért is) A Lektrónia természete szerint közeg, amelyben a fizikai állapot, mint axióma, megkérdőjeleződik: vektoriális térképzete ellentétes társítási önképével, egy kísérleti állapot, mely műként jelenik meg és a kiállítótérben műalkotássá válik.
A performansz speciálisan épített hangszereket, videókat, installált-térszituációkat használ fel /alkot meg/ tartalmaz. A Lektrónia 5 a szolsztícium mágiájának performansza.