Miután a drezdai Művészeti Akadémián megszerezte diplomáját, George Grosz 1912-ben Berlinbe költözött. Első rajzait a modernizálódó nagyváros utcáiról, épületeiről, az újdonságnak számító magasvasútról és a várost övező környezetről készítette, majd egyre inkább az utca történései, szereplői ragadták meg figyelmét. A társadalmi problémákra érzékenyen reagáló és a háború közeledtét ösztönösen megérző művész 1912–1913-ban készült rajzain fáradt munkások, szánalomraméltó mozgóárusok, utcalányok és verekedő emberek jelennek meg. Az 1920-as évek alkotásai pedig még ennél is nyomorúságosabb világról adnak számot.
Az 1920-as évek alkotásai pedig még ennél is nyomorúságosabb világról adnak számot. A háborút elveszítő Németországot a győztes angoloknak és franciáknak fizetendő hatalmas összegű kártérítés lehetetlen gazdasági helyzetbe sodorta. A munkanélküliség és az infláció addig sohasem látott méreteket öltött. A középosztály tömegesen vált földönfutóvá, az élelmiszert jegyre osztották, a sztrájkok egymást érték. «Az utca minden sarkon valódi vagy ál háborús rokkantakkal volt tele. … Többé már semmi sem volt meglepő, még a legelképzelhetetlen, a legszörnyűbb, legundorítóbb rémlátomás sem.» – olvashatjuk a katalógusban a George Grosz 1946-ban írt önéletrajzából idézett sorokat (francia kiadás: Autobiographie, un petit oui et un grand non, ed. Jacqueline Chambon, 1990). Az utca nyomorát megjelenítő rajzok mellett ebben az időben megszaporodtak Grosz – többek között az egyre erősődő nemzeti szocializmust célzó – éles kritikájú politikai rajzai is, amelyekből szintén láthatunk néhányat a kiállításon. Ezek láttán nem meglepő, hogy 1921-től egymást érték a Grosz ellen indított bírósági eljárások, és mint tudjuk, a művész 1933-ban emigrálni kényszerült. Az Egyesült Államokban telepedett le, és 1959-ben már csak meghalni ért vissza Berlinbe.
A Galerie Tendances (105, rue Quincampoix) kiállítása június 25-ig tart.