Igaz, a CIA (Central Intelligence Agency) nem maga kezdett lázas műgyűjtésbe, hanem egy meglehetősen ellentmondásos megítélésű kurátor-műgyűjtő, Vincent Melzac adományaként jutott jó negyedszázada csaknem 30 festményhez, a múlt század 50-es – 60-as éveiben kibontakozott absztrakt képzőművészeti mozgalom, a Washington Color School alkotóinak munkáiból. E mozgalomhoz olyan festők tartoztak, mint – többek között – Gene Davis, Thomas Downing, Morris Louis, Howard Mehring, Kenneth Noland és Paul Reed, akik vélhetően valamennyien képviselve vannak a kollekcióban. Vélhetően, merthogy a CIA a művekről semmit sem hajlandó elárulni. Egy portlandi képzőművész, Johanna Barron minden követ megmozgatott, hogy megtudjon valamit a festményekről; megpróbált jogi eszközökkel is nyomást gyakorolni a CIA vezetésére, de mindhiába.
Johanna Barron és a CIA gyűjteményének néhány általa rekonstruált darabja. Fotó: James Rexroad, forrás: hyperallergic.com
Ezért kénytelen volt „magánnyomozásba” kezdeni, és apró információmorzsákból, így a Virginia állambeli Langley-ben lévő CIA-székházról nyilvánosságra került enteriőr fotókból igyekezett rekonstruálni a gyűjteményt. Egyetlen művet, Gene Davis Black Rhythm című alkotását végül még a cég honlapján is sikerült felfedeznie egy fotón. Kutatásainak eredménye töredékes, arra pedig végképp nem talált magyarázatot, miért őrzi a kollekciót a CIA hét lakat alatt. Johanna Barron azonban nem állt meg itt: a rendelkezésére álló adatok alapján megpróbálta rekonstruálni a gyűjteményben őrzött képeket – néhány esetben ez teljes egészében, más esetekben csak részben sikerült – és az eredetihez képest méretarányosan csökkentett változatban újra megalkotta őket.
Johanna Barron: “Gene Davis, Black Rhythm”, 2015, a művész és a The Contemporary Jewish Museum, San Francisco jóvoltából
S ha már elvégzett egy ekkora munkát, annak eredményeit meg is ismerteti a nagyközönséggel. A San Francisco-i Contemporary Jewish Museum-ban a múlt év novemberében nyílt meg és még február 21-ig látogatható az a Chasing Justice címet viselő tárlat, aminek egyik fejezete Barron kutatásainak eredményeit mutatja be: részben a CIA-gyűjteményben feltételezhetően őrzött művek kicsinyített rekonstrukcióit, részben az információk megszerzésére tett kísérletek, mindenekelőtt az általa a CIA-val folytatott levelezés dokumentációját.
Johanna Barron: “Thomas Downing, Fold II”, 2015, a művész és a The Contemporary Jewish Museum, San Francisco jóvoltából
A kiállítás nagy népszerűségnek örvend, s bár a Washington Color School az elmúlt évtizedek ismertebb művészeti mozgalmai közé tartozik az USÁ-ban, a látogatókat mégsem elsősorban a művek foglalkoztatják, hanem az, hogy mi lehet a CIA következetes titkolódzásának hátterében. Hitelt érdemlő válasz egyelőre nem született erre a kérdésre