A Tate Modern a világ egyik legnagyobb és kétségkívül leglátogatottabb modern művészeti múzeuma, amelyben 20. századi és kortárs műalkotások láthatók.
A hatalmas építmény előzőleg erőmű volt, ahol – óriási földalatti tartályokban tárolt olajból – gépek százai termelték az elektromos áramot. A sokáig üresen álló épületet tíz évvel ezelőtt évi 1,8 millió látogatóval számolva alakították át galériává. A látogatók száma mára az évi ötmilliót is elérte, lekörözve ezzel a párizsi Pompidou Központot és a New York-i MoMA-t.
A Tate-kollekció a beszerzéseknek és donációknak köszönhetően olyan mértékben megnövekedett, hogy a jelenlegi négy Tate geléria (Tate Britain és Tate Modern London, Tate Liverpool és Tate St Ives) rendelkezésre álló területén csupán a gyűjtemény húsz százalékának kiállítására van lehetőség.

(Érdekesség, hogy Angliában az adó – pénz helyett – akár műalkotásokban is fizethető. Ilyenkor az állam valamelyik galériában helyezi el az illető művet. A modern alkotások leggyakrabban a Tate Modernbe kerülnek. A kollekció több értékes festménnyel, köztük egy Picassóval lett íly módon gazdagabb.)

A gyorsuló világ, a változások utáni fokozott igény is érezteti hatását. A Tate Modernt fennállásának hatodik évében teljesen átrendezték. Idén, alig több mint 3 évvel később erre újra sor került. Az átalakítás, bár látványos, ezúttal kevésbé radikális. 2006-ban az addig témák szerint kiállított anyagot stílusirányzatok szerint csoportosították át. A mostani átalakítás során az emeleteket fokozatosan zárták le: az ötödiket május elejére rendezték át, a harmadik emelet átalakítása pedig most van folyamatban. A stílusokat bemutató termek közé most az irányzat egy-egy prominens képviselőjének szentelt szobák ékelődnek be, mintegy illusztrációként, általában annak a gyűjteménynek a felhasználásával, amelyet a híres londoni gyűjtő, Anthony D’Offey, ajándékozott a Tatenek és a Skót Nemzeti Múzeumnak.  

D’Offey egy-egy alkotónak dedikált „Művész-szobái” (Artist’s rooms) közül az ötödik emeleten, a Pop Art szekcióban külön Andy Warhool-terem kapott helyet. A gyakorta giccsművészként emlegetett Jeff Koons is (aki felénk legalább annyira közismert a pornó-sztár Chiccolina férjeként, mint művészként) szintén saját szobát kapott.

Az orosz propaganda-plakátok terme mellé a Los Angeles-i Ed Ruscha játékosan ironikus munkái kerültek, melyekben a nyelv-és a képzőművészet gyakran illogikus viszonyát, valamint a média és reklámfogások szemlélőre gyakorolt hatását aknázza ki.

A nyugati oldalon a szintén amerikai, Richard Serra egy műalkotása fogadja a látogatókat, amelyet a galériában egyszerűen csak The Killer (A gyilkos) néven emlegetnek. Serra posztminimalista szobrász, több tonnás acéllapokból konstruált installációiról közismert. Több olyan, hatalmas, természeti erőkre, fizikai törvényekre építkező szabadtéri alkotása látható London-szerte amelyeknek elemeit pusztán a súlyuk és a gravitációs erő tart egyensúlyban. A Tateben látható installációja bár kisebb, nem kevésbé fenyegető. Finom egyensúlyon alapul: egy kb. 2,5 m magas, 5-6 cm vastagságú élére állított acéllap tetején T alakban egy másik hasonló lemez egyensúlyoz két sarkával a két merőleges falat érintve. Az elemek ezúttal sincsenek összekötve, hegesztve, csupán óvatosan beállítva – s állítólag ez az a darab, amelynek a hetvenes években az egyensúlyba állítás közben megbillenő és lezuhanó felső lapja maga alá temette az alatta álló karbantartót.

Külön szobát kapott Anselm Kiefer német művész Palm Sunday (Pálma vasárnap) címet viselő installációja amelynek egy óriási, kidőlt pálmafa is eleme; Janis Kounellis görög művész néhány installációja és a két szellemes svájci művész, a hetvenes évek óta együtt dolgozó Peter Fischli és David Weiss egy műalkotása. Rendetlen műhelyt idéző installációjukban minden egyes lavór, deszka, autógumi, kalapács, joghurtospohár, gumikesztyű, cigarettacsikk és narancshéj valójában poliuretán habból kézzel kifaragott és teljesen valósághű és realista módon befestett megannyi kis „szobor”.  

A harmadik emelet kialakítása most van folyamatban.

Jelenleg a Los Angelesi Robert Therrien kapott nem is egy, hanem két szobát. Egyikben 888 darab piros tárgyból álló gyűjteménye látható, monokróm-festmény jelleget kölcsönözve az éléskamrányi helynek.
A másikban két és félszeres nagyítású asztala és székei mellett-alatt tapasztalhatjuk meg, hogyan is érezhette magát Swift Gulliverje (természetesen nem Lilliputban, hanem a kicsit kevésbé ismert történetben, az óriások országában).

Rajta kívül Joseph Beus német és Cornelia Parker brit művész kapott saját termet. Beus két hatalmas installációja, melyek közül egyik egy régi Volkswagen kisbuszt is tartalmaz, a galéria legmagasabb és legnagyobb termét kapta meg. Cornelia Parker Thirty Pieces of Silver (Harminc ezüstpénz) címet viselő installációjához a bolhapiacokon és régiségkereskedésekben több mint 3000 darab eladott családi ezüsttárgyat vásárolt fel, hogy aztán végigmenjen rajtuk egy úthengerrel. Elkeserítően barbár cselekedetnek tartanám ezt a gesztust, ha a végeredmény nem lenne ennyire lenyűgöző. De Parker a sok kilapított evőeszközt, tálcát, cukortartót és kosárkát, teáskannát és trombitát 30 egyforma méretű körbe rendezte, majd hajszálvékony ezüstszálakat fűzött át rajtuk és a köröket a padló szintjétől úgy 20 cm-re megemelte. Az ezüsttárgyak meg-megcsillanva lebegnek a padló felett. Cornelia Parker műve – talán a sok jelentésréteg, vagy a komoly asszociációsor miatt, amit ébreszt – úgy szép, hogy közben nem giccses.  

Az átrendezések gyakorítása nyilvánvalóan csupán ideiglenes megoldás – a bővítés elengedhetetlen. A Tate Modern újabb átalakítási pályázatát – amely a Tate Modern 2 nevet kapta – Herzog és De Meuron terve nyerte el, ugyanaz a mérnök-páros, akik a jelenlegi Tate Modern kialakításáért is felelősek voltak. Az építkezés, amely a tervek szerint 2012-re fejeződne be, tavaly zöld fényt kapott a dél-londoni önkormányzattól. A régi olajtartályok fölé épülő, azok helyét is felhasználó, 11 emeletével csodálatos kilátást biztosító piramis ötlete azonban recesszió miatt veszélybe került, mert nagyszabású építkezés megkezdéséhez szükséges 219 millió fontnak csaknem kétharmada hiányzik.