Homokos tengerpart, luxusszállók, casinó, minden együtt van ahhoz, hogy a Les Sables d’Olonne, Bretagne egyik leglátogatottabb fürdőhelye legyen. És mindezek tetejében egy olyan kortárs múzeummal rendelkezik, ami még rossz időben, akár télen is, megérdemel egy kirándulást. A houstoni múzeum mellett itt található ugyanis a legjelentősebb, mintegy hetven művet tartalmazó Victor Brauner-gyűjtemény, és ugyancsak ez a múzeum, a Musée de l’Abbay Sainte-Croix őrzi Gaston Chaissac (1910–1964) legértékesebb alkotásait.
A XVII-dik századi apátság falai közt műkődő, a téli hónapokban is igen aktív intézményben december 2-án egy állandó és egy időszakos kiállítás megnyitójára került sor. Az egyik – közel két éves szünet után – Gaston Chaissac-nak a múzeum gyűjteményében őrzött negyvenhét művét mutatja be újra. Az Art Brut képviselői közé sorolt Chaissac, mint ismeretes a legkülönfélébb anyagokkal dolgozott, sohasem gondolva arra, hogy azok időtállóak-e vagy sem. Többnyire épületfestékkel csomagolópapírra, fakéregre, kartonra, tapétára festett, de olyan festményével is találkozunk, aminek hordozóanyaga egy templomtetőről lekerült bádoglemez. Munkáihoz mindent felhasznált, amit a ház körül talált, söprűt, kannát, fagyökeret, szétesett fonott kosarat, de leginkább a helyi szemétlerakóban talált rá a számára használható anyagokra. Az évek során képeinek, szobrainak, tárgyainak állapota oly mértékben megromlott, hogy félő volt, egy idő után már nem is lesznek megmenthetőek. A Fondation BNP–Paris, amely az utóbbi időben a klasszikusok mellett már kortárs alkotások restaurálásának támogatására is vállalkozik, a múzeum segítségére sietve, jelentős összeggel járult hozzá Chaissac műveinek konzerválási munkáihoz. A több mint egy éven keresztül dolgozó restaurátoroknak a legnagyobb gondot a legcélszerűbb technikai megoldások megtalálása mellett az okozta, hogy sok esetben nehéz volt megállapítani, hogy a sérülés, rongálódás már Chaissac munkája során is jelen volt, vagyis az alkotás részét képezi, és ez esetben meg kell őrizni, vagy későbbi károsodásról van szó. A műveket legmesszebbmenőkig tiszteletben tartó restaurálási munka, anélkül, hogy zavaró lenne, diszkréten, de tökéletesen nyomonkövethető, és nem akadályozza meg, hogy hiteles képet kapjunk Chaissac munkásságáról.
A legkorábbi munkák tusrajzok voltak, amiket Otto Freundlich és felesége, Jeanne Kosnick-Kloss bíztatására kezdett készíteni, és ahogy ő maga írta a házaspárhoz címzett levelében: «ezek az absztrakt rajzok intim gondolataimat, álmaimat, vágyaimat és csalódásaimat képviselik.» A negyvenes évek elején iskolásgyerekek festményeihez hasonló, a természetben nem előforduló élénk színeket alkalmazó képeket készített. 1946-ban kapcsolatba került Jean Dubuffet-vel, aki eleinte nagy lelkesedéssel fogadta Chaissac munkáit, és 1949-ben szerepeltette is a Galerie René Drouin-ben általa rendezett Art Brut kiállításon. Barátságuk sokáig fennmaradt (levelezésük fontos művészettörténeti forrás), de amikor Dubuffet felismerte, hogy alkotómunkájuk nem azonos alapokon nyugszik, nem tekintette többé az általa létrehozott irányzat képviselőjének. Chaissac háttérbe szorult, kevesen tudtak róla, pedig ekkor következett pályájának legtermékenyebb korszaka. A kiállítás bőséges választékát adja azoknak az anyagok széles skáláját felhasználó alkotásoknak, amelyek az 50-es 60-as években születtek. Totemjei közül találkozhatunk a falhoz támasztott, deszkalapból készült Anatole-lal (mert Chaissac totemjei sohasem korüljárható szobrok), vagy egy másikkal, amit tapétapapírból, cigarettásdobozból, újságokból, reklámcédulákból ragasztott össze. Groteszk arcok párosulnak absztrakt elemekkel a kőre, palára, bádogra festett, vagy guas és kollázs ötvözetéből álló képein. A festéshez nemcsak ecsetet használt, de néha festékbe mártott felmosórongyot vagy egyéb eszközt, sőt krumplihéjat is. A vitrinekben gazdag levelezéséből kapunk ízelítőt, amelyet Párizstól többszáz kilométerre fekvő falujából folytatott a kor legnevesebb francia műkritikusaival és képzőművészeivel.
Chaissac mukássága erősen hatott az őt követő generációra, közülük is az úgynevezett «Figuration Libre» képviselőire. Az említett irányzathoz tartozott a másik kiállítás szereplője, Rémi Blanchard (1958–1993) is, akinek festményei a gyerekmesék világában visznek el. A 80-as években lágy rajzolatú, állatokat, baglyot, szarvast, farkast ábrázoló festményeket készített. Ezután (a Chaissac-nál is látott) kontúros, egyszerű vonalú ember és állatfigurákat, tárgyakat képzeletbeli vagy hétköznapi szituációkba helyezve, egész történeteket kifejező képek sorozata következett. A visszatérő elemek, mint a vándor, a macska, a bagoly vagy a lakókocsi, gyakran jelennek meg éjszakai környezetben, mint ahogy a távolról világító ablak és az alvó ember is. Álom és létezés, mese és realitás, a határok nemcsak a képeken, de a kábítószer fogságába esett Blanchard életében is sokszor összemosódtak.
A retrospektív kiállítás hétfő és ünnepnapok kivételével, január 3-ig minden nap megtekinthető. Az állandó és időszakos kiállításra egyaránt érvényes belépőjegy ára 4.60 euró.