A brüsszeli BOZAR (Centre for Fine Arts, Brussels) meghívására az idei Summer of Photography keretében három magyar fotográfus: Kerekes Gábor, Szilágyi Lenke és Minyó Szert Károly művei tekinthetők meg a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben. A programsorozat negyvenhárom kiállítása fontos nemzetközi kortárs fotográfusok munkáit mutatja be. A Nessim Galéria három fotóművészét a BOZAR a magyar kultúrintézettel együtt választotta ki, a kiállításra kerülő képeket pedig maguk a művészek válogatták.
Az idei biennálén a portré műfaja kapott nagyobb hangúlyt, a három magyar fotós közül ehhez Szilágyi Lenke képei igazodnak leginkább, aki idén a Magyar Fotográfiai nagydíjat is elnyerte. Az intézet alagsorában kiállított, többnyire 2007-ben készült portréi mellett három fotó szerepel a partik-sorozatból, melyek közül a Sárga Cine (2004) címűt csodálatos zöldessárga színeivel méltán reprodukálták a rendezvény katalógusában. A művész munkáit a szubjektív dokumentarizmus jellemzi, kiállított fotóin a tőle megszokott módon emberi, szuggesztív, hétköznapi arcokat láthatunk. A digitális technológiával készült felvételek szivárványszínű fényei misztikussá, földöntúlivá és nem kevésbé melankolikussá teszik képeit. Hosszú pillanatokat örökít meg, amelyek mégiscsak pillanattöredékek maradnak, ahol az emberi arc tűnik az egyetlen valóságos elemnek.
Kerekes Gábor a metafizika, az alkímia, a misztikus erők felé forduló és csillagászati, természettudományos ihletésű fotográfiái közül az itt bemutatott képek az Over Roswell és a Fly off című sorozatok részei. Befogadásukhoz célszerű elolvasni a fotóművész írását, melyből kiderül, hogy Kerekes experimentális fekete-fehér fotóival egy ufó szemszögéből szemléli a földet. Képei eredetileg műholdfelvételek, melyek egy számítógépes program segítségével, valamint megfelelő földrajzi koordináták megadásával letölthetők. E munkafolyamat is jelzi a sok esetben még mindig különálló világként kezelt területek – a digitális és analóg fotózás – gond nélküli összehangolhatóságát. Kerekes képei szigorúak, zártak, pontosak, technikailag tökéletesek. A felvételeken figyelmét kicsiny dolgokra összpontosítja, vonalakat, köröket, tereket fedez fel geomateriai vagy absztrakt összeállításban, melyeket kiemel, kivág, felnagyít. Mintha azt mondaná: bárhol, a föld kérgén, egy műholdas felvételen vagy akár bőrünk mikroszkópikus felületén is felbukkanhat a világ egy újfajta, váratlan rajzolata, egyedülálló arca. E sorozatában a föld felszínét Leonardo vagy Klee-rajzokra emlékeztető mintázatokban mutatja meg.
A harmadik fotóművész, Minyó Szert saját fotó-festményeire alkalmazott technikáját „fényfestészet”-nek hívja, mely során maga készíti fényérzékeny felületeit (papírra, papírtálcára, fára) és azon spontán, expresszív módon ad lehetséges változatokat egy témára. Mint valami hagyatékból előkerült, régi, elsárgult, rosszul exponált, bemozdult fényképek, pillanatfelvételek láthatók a brüsszeli intézet felső emeletén, melyeket Minyó e különleges technikai eljárás során alkalmi felületekre visz fel, ecsetkezel, keretez. A némafilmek kockáihoz hasonló képek tárgyai olyan jelenetek, amelyeket már ismerünk, rövid idő alatt azonosítani tudunk: szék, letámasztott bicikli, korcsolyázók, fürdőzők, távcsőbe néző. Munkái mégsem historizáló jellegűek, a fotókat nézegetve a múlt érinti meg az embert legkevésbé, kissé befejezetlennek tűnő képei inkább meglepnek. Főbb motívumai különböző variácóikban, más megítélésben, de újra és újra visszatérnek.
Míg Kerekes képei egész sorozatot átívelő terjedelműek, Szilágyi Lenke fotóiból relatív kevés van kiállítva, ám ez a művészek és galériájuk döntése volt. Külön kiemelendő, hogy a képek végiggondolva, megfelelően megvilágítva kerültek a falra. Ez, mint a kiállítás-sorozat folyamán látható volt, egy kultúrintézetben egyáltalán nem magától értődő, viszont elengedhetetlen. A tárlat a biennálé végéig, szeptember 14-ig tekinthető meg.