Olyan, mások érzékenységét sértő, rasszista kifejezéseket írtak át a képek adataiban neutrálisabbra, mint a néger, mohamedán, törpe, indián. Martine Gosselink, a múzeum történeti osztályának a vezetője egy példával illusztrálta, miért is fontos lecserélni a képcímeket. A hollandokat sajtfejűeknek (kaas kops) szokták néha nevezni, csúfolni, és ha egy holland betérne egy múzeumba bárhol a világon és azt olvasná egy kép címeként, hogy sajtfejű nő sajtfejű gyerekkel, joggal sértődne meg és kérné ki magának. De utalt arra is, hogy Hollandia máig meghatározóan jelentékeny kolonialista múlttal rendelkezik, a lakosság jelentékeny része származik Suriname-ból, az Antillákról vagy éppen Indonéziából, így különösen érzékeny a kolonialista gyökerű rasszista kifejezésekre, megfogalmazásokra.
Simon Maris átnevezett munkája: Fiatal néger lány-ból Fiatal, legyezőt tartó lány (1900)
A módosításokra példa Simon Maris holland festő munkája, a Fiatal néger lány (1900), amely képcímet Fiatal, legyezőt tartó lány-ra írtak át. Johannes Mijtens: Margaretha van Raephorst portréja (1668) c. képének csak képaláírását módosították, korábban a néger szolga kifejezés szerepelt, most fiatal fekete szolga szerepel a képadatokban.
A múzeum döntésének nyilvánosságra hozatala óta komoly kritikák és bírálatok tárgya. Julian Spalding művészettörténész szerint a történelmi szövegeket átírni tisztességtelen, a döntés átírja a történelmet, művészi szinten pedig cenzúrát jelent. A Rijksmuseum mellett szól, hogy nem kívánják nyom nélkül eltörölni a bántó kifejezéseket, mert azokat a kép történetének leírásában jelzik majd.
A képadatok ilyen rendszeres és tömeges módosítására eddig nem volt példa nagy európai múzeumban, bár egyedi esetek léteznek. A Tate állományába tartozik például egy John Simpson festmény, amely 1827-es első kiállítása idején az Fekete fej, a későbbiekben a Néger fej címet viselte, egy 2005-ös kiállításon Férfi fej tanulmány (Fogoly rabszolga) volt, jelenleg pedig a Férfi fej néven tartják nyilván.
John Simpson művének három címe is volt az idők során
A Rijksmuseum döntése fontos döntés, ám valóban támadható és vitatható. Ha valóban levonnánk a múzeum döntéséből adódó konzekvenciákat, és nem csak a képzőművészeti alkotásokra nézve, annak különös következményei lennének. Egy ilyen döntés valóban jelentékenyen módosítaná a szövegeket, elég, ha csak a regényekre gondolunk, hogyan néznének ki az irodalmi szövegek a politikai korrektség jegyében átírva? Kipling, Mark Twain vagy akár Karl May regényei összeomlanának és megsemmisülnének a módosításoktól. De mihez kezdjünk ebben az értelemben Hitler Harcom című munkájával?
A vállalkozás alapvetően lehetetlen, mert nem pusztán pár szó cseréjéről van szó. Ahogy a képek esetében sem, hiszen hiába módosítja a múzeum a képadatokat, a kép ugyanaz marad, rasszista és kolonialista gyökerű, szemléletű. Persze a megnevezés, a cím megváltoztatása más kontextusba helyezi az adott művet, de teljesen nem írhatja át annak vizuális jelentését, olvashatóságát. A Rijksmuseum döntése példaértékű olyan szempontból is, hogy szembemegy a szerzői akarattal, szándékkal és megváltoztatja, átírja azt.
Johannes Mijtens: Margaretha van Raephorst portréja (1668)
Legfrissebb példa rasszista képadatra a nemrég Oroszországban felfedezett képaláírás Malevics Fekete négyzet c. művén, a „Négerek csatája egy sötét barlangban”. Mihez is kellene most ezzel kezdeni? Nincs tökéletes megoldás a problémára, csak kisebb-nagyobb kompromisszumok. A történelem átírása nehezen vállalható, alátámasztható és némileg beláthatatlan következményei vannak, viszont a reflektálás adott alkotás rasszista, kolonialista diskurzusára járható út lehetne. Minden képnél, amely vélhetően nem korrekt politikailag, reflektálni kellene a problémára, és más kontextusba helyezni azt. De persze a legtöbb látogató képet nézni megy egy múzeumba, nem szöveget böngészni, olyan szöveget, ami több mint a kép címe és készítésének éve.