Szépművészeti Múzeum: 2005. november 8.–2006. január 8.
Voltak ugye a legendás hetvenes évek, amikor a hivatalos művészet nehéz súlya alatt görnyedtek a klasszikus képzőművészeti műfajok. Ekkor jött el az olyan félreeső, addig jobbára alkalmazott művészetnek tartott technikák ideje, mint a fotó vagy a textil. A hazai szövőművészet ekkor virult ki, átlépte iparos korlátait, s izgalmas kortárs kifejezési formává vált. Színvonala azóta sem csökkent, csak a világ fordult egyet. Bár a textilművészek alkotnak rendületlenül, reagálva az újabb és újabb kortárs hullámokra, a képzőművészeti szcéna kevésbé figyel rájuk. De 2001-ben a Szépművészeti Múzeum nagysikerű Kárpit kiállításán ismét rangos bemutatóra leltek. Most pedig itt a Kárpit 2. A textilszövés pedig nem a filmipar, ahol a második rész mindig rosszabb, mint az első. A Kárpit 2. igazán elegáns kiállításra sikerült, a derengő fényben, antik és modern szobrok között ott sorakoznak a szövött kárpit pályázatra beküldött nyertes munkák. (Plusz pár hatalmas francia barokk gobelin, mitológiai témákkal.) A rangos nemzetközi mezőnyből 36 kortárs alkotó munkája került be a tárlatra. Igazán széles merítés, a hagyományos anyaghasználattól a majdnem installációkig, az absztrakt mintáktól a plakátszerű figurákig. Szürreális fantáziahalak, homoszexuális identitáskeresés, taposóakna és ökológiai válság – kortárs variációk Ovidius Átváltozásaira.