A múlt héten nyílt meg a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Fészek – Kim Corbisier emlékkiállítás című tárlat (kurátor Hanka Nóra), amelyet a Pepper Art Projects rendezett. A művész életművét fókuszba állító kutatás első fázisát összegzi, Kim Corbisier tizennégy festményét mutatva be, a Fecskekirálynő című rövidfilm társaságában.
Videónk a megnyitóról: itt!
Fotó: Facebook
Kim Corbisier 1985-ben született Belgiumban, tinédzserként Nagyvenyimen élt, és Dunaújvárosban tanult. 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán, mestere Halász András volt. Lendületes indulás volt az övé: számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt, Budapesten kívül Moszkvában, Kijevben és Marseille-ben, 2008-ban elnyerte a Fundamenta-Amadeus Alkotói Ösztöndíjat, 2010-ben a KOGART FRISS 2010 különdíját, 2011-ben pedig Közép-Kelet Európa egyik legrangosabb művészeti elismerését, a STRABAG Festészeti Díjat. Színésznői karrierje is jelentős volt. Láthattuk egy emlékezetes epizódszerepben Herczeg Attila Mindenki boldog című etűdjében, valamint 2009-ben főszerepet kapott Pálfi György improvizációs filmjében, a Nem vagyok a barátodban. Maga is kísérletezett a mozgóképpel, filmjei közül kiemelkedő a haldokló nagyanyja kórházi ágyán készült fekete-fehér, hang nélküli videó. A szó legszorosabb értelmében sikeres művész volt, aki törékeny alkatával, természetes bájával és céltudatos elszántságával mindenkinek elsőre belopta magát a szívébe. A magával ragadó karakter mögött azonban egy traumákat cipelő, és feldolgozni nem tudó személyiség rejlett. A nehezen kezelhető, tragikus családi múlt, az identitás krízisei, pszichés alapú betegségek, szerek és gyógyszerek kísértették élete utolsó időszakában. 2012 áprilisában máig nem egészen tisztázott körülmények között halt meg, és életműve még mindig feldolgozásra vár.
Cím nélkül, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
Un matin a Marseille, 2009. A Pepper Art Projects jóvoltából
A dunaújvárosi kiállítás főleg Kim Corbisier személyiségének transzkulturális jellegét fogalmazza meg. A koreai és belga szülőktől származó lány, aki magyar nevelőanyja révén maradt Magyarországon, valódi bázist, igazi „fészket” végül sehol sem talált. Önvallomásnak nevezhető a Fecskekirálynő: a néhány perces improvizációban Kim, a költöző madarak negyven éve regnáló uralkodójaként egy ideális helyről beszél, melyet szeretne elérni alattvalóival: egy erdőről, ahol nincs idő, nincs semmi, és ahol békésen megfér egymás mellett a két rivalizáló fecsketábor.
Kim Corbisiernek szinte védjegyévé vált a festett és rajzolt felületek kombinálása. A festmények emiatt első látásra befejezetlennek tűnnek, az élénk színfoltok egyedi ritmust alkotnak a fehér vásznat beszövő vonalakkal. Viszont ez is szinte művenként változik, hiszen némely mű már-már fotorealisztikus részletességgel van megfestve, egy másik sietős, szinte elmaszatolt vonalai az absztrakt expresszionizmushoz közelítenek. Fehér Dávid művészettörténész megnyitó beszédében „az időhiány képeinek” nevezte őket, hangsúlyozva, hogy a művész valamiképp tudta, érezte, hogy nem sok idő adatik meg számára.
Festményrészlet. Fotó: Recska Mária
Kim Corbisier először fotósorozatokon és videókon örökítette meg a városokat, ahol járt, és később ezek alapján festette meg a műveit. A videókban egymás mellé vág budapesti és brüsszeli képkockákat, összemosva ezzel a konkrét földrajzi helyszíneket. Festményein is csak a francia nyelvű feliratokból gondolhatjuk, hogy az adott mű egy párizsi vagy brüsszeli utcát ábrázolhat, nincsenek a háttérben kliséként feltűnő nevezetességek, de jellegzetes épületek sem, a forgalmas utca lehetne akár a Nagykörút is. Barátaival közös, bensőséges hangulatú képek keverednek „az utca embereivel”. A hangsúly minden esetben az arcokon, az unott, zárkózott, ellenséges, vagy épp csodálkozó arckifejezésekben rejlik, melyek segítségével a befejezetlen képek minden figurája önálló egyéniséget kap. A hiperrealizmus hideg tárgyilagossága helyett Kim inkább szeretetteljes, szemlélődő módon ábrázol, mintha a barátságába fogadta volna az összes kamerája lencséje elé kerülő alakot.
Zoli au café, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
A kiállítás szinte mézesmadzagként működik: többet akarunk Kim Corbisier művészetéből és személyiségéből. Titok és hiány – kulcsszavak maradnak, ha a törékeny és tűnékeny művészre gondolunk. A Fecskekirálynő természetes élőhelye talán inkáb az ICA-D, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet lett volna, de van annak gesztusértéke, hogy a város múzeuma, az Intercisa fogadta be. Hiányérzeteket hagy a kiállítás, Corbisier munkáinak kontextusáról, élete számos vonatkozásáról, művészetének kapcsolódásairól több és alaposabb információnak is volna hely. Ez így első fecske. Kim Corbisier életének és életművének bemutatása Budapesten folytatódhat majd tovább.
A kiállítás 2014. október 22-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 16 óra között, valamint minden hónap első vasárnapján 14-től 18 óráig.
Fotó: Facebook