A performance forgatókönyve szerint 2009. szeptember 4-én, pénteken délután öt (azaz17) órakor a budapesti Műcsarnok lépcsőjén magyar művészek jelennek meg, kezükben különösebb feltűnés nélkül finom nyestszőr ecsetet, esetleg ceruzát tartva…
A magyar művészek a Szépművészeti Múzeum felé fordulva
álldogálnak, nézelődnek, néhányan egy-egy szót váltanak a mellettük állókkal…
Ekkor készül el a Műcsarnok lépcsője előtt, a téren felállított
fényképezőgéppel a performance első fotója. Röpke néhány perc elmúltával a magyar művészek a nyestszőr ecseteket, illetve a ceruzáikat kettétörik és a használhatatlanná vált festőszerszámokat illetve rajzeszközöket a lépcsőre dobják és
eltávoznak.
A lépcső teljes kiürülése után készül el a performance második fotója.
A két fotó a magyar művészet egyik jelentős szegmensének 2009-es összkép-dokumentációjaként rögzül. A történésektől látszólag teljesen függetlenül a fényképezőgép látókörén kívül az épület hátsó bejárata mellé borított trendi homok laza kupacába néhány művészettörténész sietve eltemeti a „kortárs”, a „magyar” és a „művész” szavakat.
(A performance, illetve a két fotó-mű művészettörténeti
jelentőségének ígérete-ha csupán egyetlen művész jelenik meg-már garantált. Ha senki sem jön, akkor értelemszerűen új
performance-forgatókönyv íródik.)
Minden váratlan történés a performance történetének része.
És a performance legvégén természetesen megérkeznek
A TAKARÍTÓK