Hazatérnek az Andrássy palota elveszettnek hitt kincsei, a világon legdrágábban eladott magyar kerámiák. Az Ernst Galéria újra felbukkant a nemzetközi aukciós piacon, azzal a céllal, hogy elveszettnek hitt magyar műalkotásokat hozzon haza. A minden idők legmagasabb árát elért magyar kerámiákért az Ernst Galérián kívül három világhírű külföldi múzeum is versengett. (Ernst Wastl tavaly egy chicagói árverésen rekordáron, 122 millió forintért vásárolta meg Rippl-Rónai: Kalitkás nő I. című festményét.)
A Christie’s aukciós ház 2006. június 21-én rendezett Impressionist and Modern Art Day Sale árverésén rekord áron, összesen 83.000 angol fontért, mintegy 34 millió forintért kelt el négy darab, Rippl-Rónai József által tervezett dísztányér. A pécsi Zsolnay gyár által kivitelezett darabokat Rippl-Rónai, Andrássy Tivadar gróf megbízásából 1897 és 1901 között, egy komplett szecessziós ebédlő részeként tervezte. Dr. Csenkey Éva, a Magyar Iparművészeti Múzeum kerámiaosztályának vezetője, számos hazai és külföldi Zsolnay kiállítás kurátora, neves szakkönyvek szerzője szerint a tálak rendkívüli művészettörténeti értékkel és kimagasló kvalitással rendelkeznek. Csenkey megerősítette, hogy Rippl-Rónai József igazolhatóan nagyon kevés porcelántervet készített, és az elkészült daraboknak is nyoma veszett az Andrássy kastélyból 1919-ben. A most felbukkant tányérok közül kettő rendkívül értékes, mivel jelzésük alapján prototípusok, s ez fontos adalékkal szolgál a Zsolnay és Rippl-Rónai kutatásokhoz. A másik két darab pedig azért jelentős, mert valaha a pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdonát képezték. Az Ernst Galéria számára fontos volt, hogy a négy dísztál, melyek az árverésen külön tételekként kerültek kalapács alá, együtt maradjon, s ezért minden egyes darabért komoly harcot vívtak jelentős külföldi múzeumokkal.
A kalapács alá került műtárgyak egy híres svájci fauve-magángyűjteményből kerültek az aukcióra. A gyűjtő egyúttal Kees van Dongen, Léger, Valtat, Rodin, Maillol, Vlaminck, Vuillard, Bonnard, Dufy, és Derain kerámiákat, valamint festményeket is árverésre bocsátott. A fenti világhírű alkotók számos képe tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi Magyar Vadak – Fauves kiállításán is. Összehasonlításképpen: míg Edouard Vuillard egyik festménye 1,2 milliárd (!) forintért kelt el, addig Rippl-Rónai eddigi legdrágább képe „csak” 122 millió Ft volt. A londoni árverésen azonban a francia művész kerámiái alig pár ezer fonttal értek el magasabb árat Rippl-Rónai dísztálainál. A leütési árak jól bizonyítják, hogy a kaposvári festő végre elfoglalta helyét a világ műkereskedelmének élvonalában.
A Kalitkás nő I. hazahozatalakor fellépett ÁFA-probléma most nem lehet akadály, hiszen az árverés az Európai Unión belül zajlott. Ernst Wastl bécsi műkereskedő és gyűjtő azonban csak kiállítási és kutatási célból hozhatná haza a műtárgyakat, máskülönben az Iparművészeti Múzeum azonnal védetté nyilvánítaná azokat. Az elavult védettségi törvény felülvizsgálatra szorul, hiszen megakadályozza a műtárgyak szabad részvételét a külföldi műkereskedelem vérkeringésében. Ez számos külföldön élő, magyar származású, a leütési árakat itthon és külföldön is jelentősen befolyásoló gyűjtőt riaszt vissza attól, hogy a tulajdonukban lévő remekműveket Magyarországon is bemutassák.