A Függetlenek Szalonja, amely több mint száz éves múltra tekinthet vissza, a hivatalos Szalonból kizárt festők egy kis csoportja, Albert Dubois-Pillet, Odilon Redon, Georges Seurat és Paul Signac ugyanis 1884-ben rendezte meg első alkalommal. Jelmondatuk, a «ni jury, ni récompense» (sem zsűri, sem jutalom), a mai napig érvényben van, megőrizve ezzel a Szalon szabad szellemét. Nem véletlen, hogy a Salon des Indépendants-on mutatkoztak be először a kubisták, mint ahogy az idők során helyet kapott minden új irányzat, köztük a futurizmus, az art-deco, a szürrealizmus és az art brut is, nem zárva ki a naiv művészetet sem. Létrejötte óta mintegy negyvenezer festő és szobrász mutatta be itt alkotásait. Ha jelentősége ma már közel sem olyan nagy, mint a múlt század első felében volt, a résztvevők száma ma is jelentős.
Idén is közel nyolcszáz művész alkotásaival találkozhat a közönség az Espace Champerret-ben. A Szalont rendező Société des Artistes Indépendants emellett Maurice Utrillonak, a Montmartre festőjének emléke előtt tiszteleg, aki ötven évvel ezelőtt hunyt el, és külön kiállítást szentel három másik volt tagjának, a tengeri kikötők világát megörökítő Georges Griois-nak, a közelmúltban elhunyt Luc Gilbert Rechnernak (művésznevén Lucas-nak), és Maurice Vágh-Weinmann-nak is. Maurice Vágh-Weinmann 1899-ben született Budapesten, 1930-ban Párizsban telepedett le, majd 1950-től Aix-en Povence-ban élt. Most látható képein párizsi utca, Dél-Franciaország táj, bibliai jelenet, családtagjairól készült portrék sora jelenik meg, mindazok a témák, amelyek festői pályája során foglalkoztatták. Az idei Szalon érdekessége még az Európai Unió tíz újonnan csatlakozott országának szentelt csoportos kiállítás is, ahol Magyarországot a Képzőművészeti Egyetem frissen végzett hallgatója, Duronelly Balázs plexibúrával leborított, pára alatt tartott, állandóan «izzadó» agyagból mintázott fiúportréjával képviseli, míg Szlovákiát «Út Európa» felé című festményével Nagy Péter. Rajtuk kívül más magyar művészek munkájával is találkoztam: az Egyesült Allamokban élő, csendéleteiről ismert Géczy Olga «Magnóliák»-festményével, Veszprémi Imre architektúrális, festett márványszobrával, az «Öreg fiúk táncá»-val, és Lapis András «Kalap alatt» című bronzszobrával, amit a párizsi magyar nagykövetség adott kölcsön ez alkalomra.
A Szalon résztvevői közül a legtöbben Franciaországban dolgoznak, de a már említett magyar művészeken kívül is sokan érkeztek külföldről, Európa számos országából éppúgy, mint Azsiából valamint Észak- és Dél-Amerikából. Összegezve azt állapíthatjuk meg a látottakról, hogy a irányzatok éppoly sokfélék, mint az alkotások színvonala.