James Cohan Gallery, New York

Kivételesen erős csoportos kiállítás, ahol két kiemelkedő művészegyéniség folytat életteli dialógust. Nam June Paik beindítja nagysebességű video ünnepét, amíg Roxy Paine entrópiás pusztulás eredményeként visszafojtott szépséget kreál. Elephat Gate (Elefántkapu) című, 1995-ben született video-installációjában Paik a tőle megszokott módon rakja egymásra különböző nagyságú monitorait, amelyeket Délkelet-Ázsiából származó, régi, rozsdás vasrács mögé rejt. A rács részben eltakarja a monitorokon megjelenő tumultust. Indiai utazási irodák színes, szolarizált hirdetései, monitor-teszt patternek, lakonikus aktok, állatok és táncoló lányok sziluettjeinek ismétlődő video-hurkai, szentélyek évszázadok alatt kialakult gyertyaviasz-rétegei, égő áldozati gyertyák alatt, évszázadokat átívelő képsorok követik egymást villódzva, gyors egymásutánban a monitor-falon.

A vs. B című, 2004-es művében Paine szintetikus polimer gyantákat használva utánozza a gombák csodavilágát. Megrohadt gombák, kalapjuk kátrányszerű zseléjét fém-kék penészgombatelepek kolonializálják. Kipúposodó, a belső erjedés gázaitól felfúvódott gomba konglomerátumok hevernek szanaszét, mint a nyúlbogyók. Homok-okker színű foltok szélei szürke zselatinná változnak. A rakétatudós Wernher von Braun mondásának igazsága nyilvánvaló: „Nature does not know extinction; all it knows is transformation (A természet nem ismeri a kihalást, csak az átalakulást ismeri.”