A társadalmi kirekesztés különböző módszerei ihlették azt a kiállítást, amely a pozsonyi tranzit.sk galériában látható. Az Ausztriában, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában működő kortárs művészeti hálózat, a tranzit.org pozsonyi részlegének vezetője, a kolozsvári származású Angel Judit volt az ötletadó, és az osztrák Christian Kravagna volt a kiállítás kurátora. Öt fiatal alkotó műveiből válogatott, összefüggést keresve a kolonizáció időszaka és a jelenkor kirekesztési módszerei, praxisai között. Egykori rabszolgák által megművelt ültetvények helyén működő munkatáborok, múltbeli és mai menekültek, kerítések, falak és börtönök várják a látogatót a három apró teremben, tömény dózisban.
A tranzit.sk kiállítási terében. Fotók: artPortal
A kiállítás címét – Ghosts of the Civil Dead – John Hillcoat 1988-as filmje ihlette, amelynek egyik forgatókönyvírója Nick Cave volt. Ő használta először a „civil dead” kifejezést az ausztrál sivatag közepén működő ipari komplexumban dolgozó rabokra, akik fizikai értelemben élnek ugyan, a társadalom felől nézve azonban halottak.
Ugyanez a helyzet napjainkban azokkal a bevándorlókkal, akik a nyomor elől menekülve az ígéret földjének tekintik Európát. Hosszú és veszélyes utat tesznek meg azért, hogy valamelyik fejlett nagyvárosban telepedjenek le, ahol legjobb esetben is csak munkaerőnek tekintik őket, és ahol talán sosem lehetnek igazi polgárok. Társadalmi értelemben ők is halottaknak számítanak – éppen erről szól a kiállítás számunkra legelgondolkodtatóbb alkotása, Mulugeta Gebrekidan etióp művész videója, amelyet több európai nagyvárosban rögzített.
Egy fekete férfi – maga a művész – áll mozdulatlanul, a jellegzetes narancssárga mentőmellényben Európa különböző nagyvárosainak ismert pontjain. Kezében alaktalan nejlontáska, hosszú perceken át élő szoborként néz a kamerába. És a divatos kézitáskákkal közlekedő járókelők úgy mennek el mellette, hogy észre sem veszik. Levegőnek nézik. Az Auropa (2015) című videó egyszerre bizarr és megdöbbentő, hiszen a római Colosseumot, a londoni Tower hidat vagy az Európai Bizottság brüsszeli székházát számtalanszor láttuk már mozgóképen, ezúttal azonban a helyszínek csak az alkotás háttereként szolgálnak. A hangsúly épp a mozdulatlanságon van. Maga a személy pedig nem illik a térbe, ha úgy tetszik, zavarja a megszokott látványt. Egyszerű, de rendkívül erős ábrázolása ez a jelenlegi helyzetnek, amellyel Európa nem igazán tud mit kezdeni.
Mulugeta Gebrekidan
Robert Gabris
Az Ausztriában élő szlovák grafikusművészt, Robert Gabrist a romák kirekesztettsége foglalkoztatja. A börtönben készült tetoválásokat emelte egyel magasabb szintre azzal, hogy rajzokat készített róluk, amelyek bekeretezve egy galéria falára kerültek. A rabok ezekkel az ábrákkal, feliratokkal üzennek a társadalomnak egy olyan közegben, ahol véleményüket nem kommunkálhatják verbálisan. A rajzok új dimenzióba kerülnek annak tudatában, hogy ihletőjük a művész édesapja, aki börtönévei alatt tetoválásokat készített rabtársai, illetve a saját testére.
Christine Meisner
A német Christina Meisner finom ceruzarajzai a rabszolgaság térképei. Azokat az útvonalakat jelölte ki fehér papíron, a kartográfia eszközeivel, amerre az USA déli államainak ültetvényeire szállították az afrikai rabszolgákat.
A Glasgow-i születésű Emma Wolukau-Wanambwa szinte egész eddigi pályafutása alatt a faji elnyomás megjelenítésével foglalkozott. Pozsonyban bemutatott fotói egy volt brit gyarmaton, Angolában készültek. Azt vizsgálta, milyen nyomokat hagyott a kolonizáció időszaka az ország mai képén. Az osztrák Juri Schaden videója pedig egy, a semmi közepén működő ausztriai gyárkompexumba készült, ahol szinte kizárólag bevándorlók dolgoznak. Őket nem látjuk a filmkockákon, csak a monoton ritmusban zakatoló gépeket, a rideg, indusztriális környezetet, amelybe ezeket az emberek belekényszerítették a körülmények. A rövidfilm azt sugallja, hogy a jobb élet reményében útra kelők nem ilyennek képzelték el az ígéret földjét.
És hogy a „dicső múlt“ se maradjon ki, az 1957-61 között Algériában szolgálatot teljesítő szociológus, antropológus, filozófus Pierre Bourdieu fotóiból is láhtatunk egy válogatást. A gyarmatosítók mintegy kétmillió embert űztek ki falvaikból és helyeztek el szabályos alakzatban épült egyenházakban, radikálisan átalakítva lakókörnyezetüket. Egy ilyen tábor tervrajza is ott lóg a falon.
Pierre Bourdieu fotói
A pozsonyi kiállítás megnyitóján osztrák túlerő volt, a támogató Erste Banknak köszönhetően ugyanis ingyen busz hozta-vitte az érdeklődőket Bécsből. A termek dugig megteltek, a legnagyobb teret a legfiatalabb, kétéves forma látogató harcolta ki magának, amikor hasra feküdt a földön az egyik sarokban, és rajzolgatni kezdett.
A kurátor ezalatt elmondta, hogy amikor Angel Judit felhívta őt a kiállítás ötletével, épp Louisianában volt, egy olyan munkatábor közelében, amelyet a helyiek csak Angolának neveznek. Egykor rabszolgákat dolgoztattak ott egy ültetvényen, ma pedig afrikai bevándorlókat.
kurátor: Christian Kravagna
kiállítók: Pierre Bourdieu, Robert Gabris, Mulugeta Gebrekidan, Christine Meisner, Juri Schaden, Emma Wolukau-Wanambwa
május 7-ig, tranzit.sk, Pozsony, Beskydská u. 12.