Tesla
Fővárosi Képtár –
Kiscelli Múzeum, Templomtér, május 31-ig.
Fukui Yusuke. Forrás: YouTube
artPortal: Japánban már az általános iskolában tanítanak fametszést. Te milyen művészeti oktatásban részesültél? Tradícióként folytatod-e a festészetet, abban az értelemben, hogy felmenőid között volt-e művész?
Fukui Yusuke (F.Y.): Igen, tanultunk fametszést, 10 éves korom körül, negyedik osztálytól, ez része a képzésnek. Már maga az írástanulás is sok készséget követel. Mivel édesapám és édesanyám egyaránt képzőművészek, gyerekként teljesen körbevett a művészeti közeg. Gyakran fordultak meg a lakásunkban festők, filozófusok, esztéták, természetes módon szivárgott be az életembe az alkotás és a szépségen való gondolkodás. Nővérem zeneszerző és zongorista. A tradíció az engem követő generációban is folytatódik, ugyanis mindkét fiam művészeti tanulmányokat folytat.
aP: Fiatalként kiket tiszteltél az európai, nyugati művészetben? Később, amikor Budapesten elvégezted a Képzőművészeti Egyetemet Tölg-Molnár Zoltán tanítványaként, a magyar művészetből kiket kedveltél meg?
F.Y.: Nagy hatással voltak rám például az amerikai absztrakt expresszionisták. A klasszikus magyar avantgárd művészetből közel áll hozzám például Kassák Lajos munkássága, vagy a szentendreiek közül Vajda Lajos fekete szénrajzait említeném. Nagy István festőművész vastag körvonalas vidéki tájképfestészete is megfogott, s ez utóbbi vizuális hagyományt Tölg-Molnár is folytatta szerintem. A mesterem munkáit is nagyon szeretem. Sohase adott direkt utasításokat, hogy csináld ezt vagy azt, sokkal inkább világnézetet, látásmódot adott át azzal, hogy elmesélte aktuális művészeti élményeit, a kollégák munkáiról alkotott véleményét. Szigorú keretek közé szorítás helyett inkább finoman terelgetett.
Tesla-Rai Un, 2014, olaj, vászon. 228,1×320 cm
aP: A japán művészetre általában jellemző a természetes anyagok tisztelete, egyszerű, kifejező megformálás, a dekoratív hatásra való törekvés. Anyaghasználatban vagy témában kapcsolódsz-e a keleti művészethez?
F.Y.: Azt hiszem, hogy alapvetően ezek a keleti kötődéseim inkább tudatalatti jellegűek és nem spekulatívak. Ám ha mindenképp válaszolnom kell a kérdésre, akkor mondok egy példát. Egy nyugati ember, ha azt a feladatot kapná, hogy vágjon félbe egy papírlapot, akkor kíméletlenül félbehajtaná és eltépné vagy pedig ollóval közelítene felé. Én valószínűleg megnedvesíteném a papírt és megpróbálnám az anyag szerkezetével harmonizáló módon kettéválasztani. Témaválasztásban például a rózsák, virágmotívumok festésében (Szirmaim-sorozat), kalligrafikus gesztusokban, de az anyaghasználatban is nyomon követhető a kapcsolatom a japán művészettel. Vagy például a tus használata nagyon régóta, 2002-től kezdve jellemző rám. A Sumi-e mostanra hatalmasra duzzadt „tuskép-folyamát” egyfajta vizuális naplónak is nevezhetjük.
aP: Kik hatottak rád a japán művészetből?
F.Y.: Konkrét hatással például a Mono-ha nevű, 60-as évek végén induló japán művészcsoport volt rám (a természetes és ipari anyagok közötti kapcsolat újraértelmezésével kísérleteztek – a szerk.). Az ő munkásságuk kifejezetten inspirálta a munkáimat. Ez a csoport egyébként sokat átvett az arab hagyományokból is. Hozzám legközelebb Enokura Koji és Lee Ufan munkái állnak.
Enokura Koji: Wall. 1971. Forrás: Wikipedia
Koji alkotásai közül 1971-ben, a párizsi biennáléra készített land-art munkája fogott meg. Két élő fa közé betonfalat emelt. Ez egy szabadtéri installáció, de ennek ellenére átüt rajta a festészeti gondolkodásmód. Egy másik munkája – amelyben használt motorolajat itatott fel egy vászonnal – közvetlenebbül is hatott az 1998-as, budapesti diplomamunkámra, amely a Vízvonal címet viseli. Hasonló eljárást alkalmaztam, mint ő, amikor egy nagyméretű, felvagdosott végű, alapozatlan lenvászonnal dolgoztam. A nagy kiterjedésű vászon rojtjai apró vizes edényekből szívták fel a vizet Koji előbb említett művéhez hasonlóan.
Lee Ufan festészeti munkásságában például a durva szemcsés pigmentek és az olajfesték kötőanyagának összekeverése tetszett, amivel egy érdekes vonal- és pontrendszert hozott létre, s ezzel japán festészeti hagyományokat is újraértelmezte. Ez a fajta progresszív gondolkodás gyakorolhatott hatást rám abban a képalkotási folyamatban, ami körülbelül tíz-tizenöt éve indult el az életemben, amikor eredeti japán tusfestéket (Sumi-e sorozat) használva kezdtem hozzá a mai napig is folyamatosan bővülő széria megalkotásához.
Cím nélkül. 2011, japán tus, papír, 62,5×48 cm. Magángyűjtemény
aP: A te műveiden ugyanakkor érezhető a külvilágra érzékeny közéletiség, a gondolkodás mélysége, a konceptualitás, a társadalmi érdeklődés is.
F.Y.: Igen, még az olyan képeimnek is vannak ilyen indíttatásai, mint a Lótusz-, vagy a Rózsa–sorozat, ahol ezt első látásra nem is feltételeznénk. A 2000-es években számos olyan festményt készítettem, amelyeken a keleti és a nyugati text-based, azaz szöveg alapú hagyományokat ötvöztem, némi személyes töltettel is megfűszerezve. Ezek közül a szöveg alapú munkáim közül néhányat, (Király, Two Lights in Early Night) a Saku-i Modern Művészeti Múzeum vásárolt meg. Van olyan nagy méretű, társadalomkritikai munkám, amely például szóba hozza az egyik multi, a McDonald’s ténykedését (Mc’Donalds eat them but not me), illetve történelmi vonatkozása van, az 1996-1997 során készítetett Box-sorozatomnak is. Miután megtörtént a kobei földrengés katasztrófája, az esemény okozta megrázkódtatás miatt szünet állt be a munkámban. Az „alkotási csend” után japán újságokból kitépett hírek felhasználásával vegyes technikájú asszamblázsokat készítettem. Ebben az objekt-sorozatban szerepel, például a halálra utaló fekete doboz is.
Király. 2001, olaj, lakkfilc, vászon. 110 x 70 cm. Saku City Museum of Modern Fine Arts Collection
aP: A legutóbbi, Tesla címet viselő, Kiscelli Múzeumban megrendezett nagyszabású egyéni tárlatodon jelen van-e a halál témája?
F.Y.: Itt ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint a kobei földrengés után. A fukusimai földrengés és atomkatasztrófa utáni elnémulásom nyolc hónapig tartott. Nagyon sokan, 23000-en haltak meg. Amíg az ő halálukon és emlékükön gondolkoztam, elmélkedtem, egyáltalán nem tudtam festeni. A halál témája, az alkotást megelőző szünetben is benne van, mivel ha egy élő ember a halálból fakadó megdöbbenésében fest, az voltaképpen törekvés az egyszer elkövetkező saját halálának megértésére is. Így ösztönözhet alkotásra az, amikor tudomásul vesszük végességünket. A fekete őskáosznak és az élet fényeinek villámszerű, egzaltált összecsapása, feszült gomolygása a két nagy diptichonon (Tesla – Rai Un, Tesla-Rai Ko; 2014-2015) egyaránt nyomon követhető.
aP: Technikai értelemben is megjelenik a halál és élet dichotómiája ezen a sorozaton?
F.Y.: Ha abból indulunk ki, hogy az űrt és halált a matt akrill alap képviseli, a 2011 és 2013 között készült sorozaton (Tesla – World Wireless System-sorozat; 2011-2013), akkor igen. Tulajdonképpen a mindent elnyelő „sötétségre” viszem rá a „fényt”, ezüst tollal és grafittal. A vonalak rendszerére is rávetítethető egy ilyen értelmezés, mert a vonalkötegek egy konkrét, sűrű csomópontból indulnak, amely a születést, a kezdetet jelentheti. Ami elkezdődik, annak egyszer vége is szakad, azaz a születés már eleve – és nemcsak a vonalak „életében” – magában hordja önnön halálát.
Tesla-World Wireless System (12VI.). 2012, akril, lakkfilc, grafit, vászon. 161×132 cm
aP: Min dolgozol most, mit láthatunk a következő kiállításodon?
F.Y.: 2000 körül készítettem néhány enkausztika-technikájú képet, ezeket szeretném most folytatni, újra kivitelezni. A méhviaszt az emberek már nagyon régóta, úgy 5-10 ezer éve használják mindenféle célra. Ez a méhek által készített fantasztikus anyag önmagában is szép, a színei vagy az érdekes felülete miatt, de kötőanyagként felhasználva is nagyon érdekes felületet eredményez. Ezek, a reményeim szerint ismét sorozattá álló képek, ismét az absztrakt vonalat képviselik majd a képeim között. Legközelebbi egyéni kiállításom, a Words on Canvas augusztus végén nyílik az ENA Viewing Space-ben. A kiállítás kurátora, Bencze Péter régóta szeretett volna egy válogatást bemutatni az elmúlt húsz évben festett, szöveg alapú, absztrakt munkáimból, ezért ez egy közel másfél éves közös munka eredményeként fog megvalósulni.
Fukui Yusuke Tesla című kiállítása 2015. május 31-ig látható a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeumban, a Templomtérben.
Ash field. 1998, olaj, akril, hamu, vászon. 20×25 cm. Everybody Needs Art Collection