A régi mesterekre szakosodott, immár több generációs Bernheimer
műgyűjtő-dinasztia londoni és müncheni galériája mellett a Salzburghoz
közeli Fuschl kastélyában is fenntart egy állandó jellegű filiálét. A
példásan restaurált, luxushotellé alakított műemléképület falain
egymást váltják a saját tulajdonából válogatott időszaki kiállítások.
Most a téli ünnepkörhöz illően a szőlő ősi és egyetemes szimbolikája
valamint a régi és az új bor a vezérfonala aktuális
csendélettárlatának, amely január végéig látogatható.
Az aktuális kollekcióban holland, flamand, francia, itáliai valamint osztrák mesterek alkotásai sorjáznak a 17-től a 19. századig terjedő periódusból. A csendélet műfajában például Gerret Willemsz Heda (1620/25 – 1649) a németalföldi „aranykor” egyik legjelesebb képviselője. Az egyetlen szín különféle árnyalataiban tartott, puritán kompozíció hófehér abroszon örökít meg drága arany, ezüst és üveg edényeket, semleges háttérrel. A felülről érkező világítás a borra és kenyérre irányítja a néző tekintetét, amelyek a vallásos emberek számára az utolsó vacsora jelképes kellékei. A művész által szignált és 1643-as évszámmal datált, úgynevezett „monochrome banketje” belga magángyűjteményből került a galériába. A korabeli flamand, valamint a francia piktúra együttes hatását mutatja Pieter van Boucle (1610 k. – 1673) gyümölcs-csendélete. Középen egy szőlőfürtöt őszibarackok és szilvák körítenek, kosárban dinnye, keleti szőnyeg előterében. A felettük röpködő papagáj egyrészt a fényűzést szimbolizálja, másrészt a hiú embert, aki múlandó dolgok után fut, ahelyett, hogy istenéhez fordulna, akit itt a bor testesít meg. A festő Antwerpenben Frans Snydersnél tanult, majd Lubin Baugin műtermében tökéletesítette tovább tudását, műveit manapság királyi és polgári privát tulajdonban őrzik.
Toszkán tájakra röpít Bartolomeo Bimbi (1648 – 1730) virág és gyümölcs csendélete, kiterjedt park-háttérrel. Őt nem befolyásolta a dekorativitásra törekvő kortárs római vagy nápolyi piktúra, inkább a Medici-udvar természetelvűségét választotta követendő példaként. A barokk pompakedveléssel ellentétben a hétköznapi használati tárgyakat ábrázolta realisztikus stílusban: jelen esetben a váza körül körték, fügék és szőlőfürtök tömörülnek. A választott téma értékes volta helyett inkább a kivitelezés magas művészi szintjére törekedett és ez emeli ma is pályatársai fölé ritkaságszámba menő csendéleteinek árát. A tárlat fő attrakciója Francois Boucher (1703 – 1771): Négy puttó szőlővel tájban című festménye, amely a közelmúltban bukkant fel a műkereskedelemben. Az olaj-vászon kép 1750-es datálású, tehát pályafutásának zenitjéről való. Ebben a periódusában készítette például az 1749-es keltezésű Európa elrablását, amely manapság a párizsi Louvre féltve őrzött kincse. Azonos korszakába illeszkedik a napfelkeltéről és napnyugtáról az a festmény-párosa is, amely jelenleg a londoni Wallace Collection tulajdona. Boucher a 18. század harmincas éveiben kezdett sorozatosan puttókat festeni, olyannyira, hogy kedvelt motívumait róla nevezte el a művészettörténetírás „Boucher gyermekeinek”.
Találó ötlettel hívta meg Konrad O. Bernheimer a bajor főváros melletti Grünwaldból kolléganőjét – Helga Matzkét – is társ-kiállítónak, aki ugyanolyan múzeális nívójú műtárgyakat forgalmaz, csak éppen ötvösművészeti kategóriában. Ezúttal a szóban forgó régi mesterek festményein ábrázolt fémtárgyakhoz hasonló remekléseket válogatott össze azonos korból. A német fémművesség európai hírű és rangú 17. századi centrumaiból – Nürnbergből és Augsburgból – aranyozott vagy ezüst serlegek és kupák sorjáznak kamaratárlatán, szintén eladással. A határokon túl is elismert galériásnő Schloss Fuschl-béli bemutatójának sztárja Hieronymus Imhof aranyműves mesterjegyével és korabeli osztrák fémjellel hitelesített serleg az 1620-1630 közötti évtizedből. A korrekt műkereskedőnő példásan tudja dokumentálni a műtárgy korábbi származását is: Sir Julius Wernher (1850 – 1921) gyűjteményéből örökölte fia – Sir Harold Wernher (1893 – 1973), majd ennek halála után a londoni Bath House tulajdonába került és később az angliai Bedfordshire-ben Luton Hoo birtokában volt. Az érdekes és értékes páros tárlat a téli ünnepek alatti főszezonban várja látogatóit.