Közvetve ugyan, de ismét reflekorfénybe került a magyar művészet a nemzetközi sajtóban. Egy osztrák művészettörténész elgondolásai szerint az eltűnt Hatvany-gyűjtemény jelentős hányadát rejtik Németország hegyei.
A sztori akár lehetne egy Indiana Jones film kivonata is: egy bécsi művészettörténész meg van győződve róla, hogy tekintélyes műkincsraktárra bukkant Németország hegyei közé rejtve. Nem is akármilyen kollekció rejlik a sziklákba vájt bunkerben: feltehetően Monet, Cézanne és Manet mesterművei is az „áru” részét képezik.
Idén májusban a 62 éves Burkhart List lesz a vezetője annak, a német-cseh határnál elterülő Érchegységbe induló expedíciónak, melynek célja, hogy ráleljen arra a mintegy 150 művet tartalmazó gyűjteményre, mely – a művészettörténész elgondolása szerint – egykor Hatvany Ferenc báró kollekciójának részét képezte. A több mint hatvan éve a sziklák közt pihenő lelet összértéke – a Daily Mail értesülései szerint – meghaladhatja a 800 millió dollárt. Ahogy azonban a legtöbb Indiana Jones történetben, ezúttal sem maradhat el az a bizonyos csavar.
List állítása szerint nem kíván nyerészkedni a kalandon, mindössze szeretné visszaszolgáltatni a képeket a jogos tulajdonosnak, és elérhetővé tenni a közönség számára. Nagy valószínűség szerint azonban egyéb műkincsek is el vannak temetve a Hatvany-gyűjtemény mellé, amiről List az Artinfonak adott nyilatkozatában csak annyit mondott: „Nem az én dolgom. Engem egyedül csak azt érdekel, hogy megtaláljam a Hatvany-kollekciót.”
Az Artinfo forrásai szerint azonban a Hatvany-örökösöknek lehet némi okuk a kételkedésre. A tudós ugyanis semmilyen módon nem lépett velük kapcsolatba, és a Commission for Art Recovery sem működik együtt.
A háttér
A mese tele van csavarokkal, ahogy a legtöbb olyan történet, amelynek köze van a náci zsákmányolásokhoz. A háború előtt Hatvany Ferenc báró egyike volt a legbefolyásosabb európai műgyűjtőknek, presztízse az amerikai John D. Rockefellerével vetekedett. Az egyik legmódosabb magyar zsidó család leszármazottja volt, gyűjteménye pedig tele volt ritkaságokkal, többek között a 19. századi francia festészet legjelentősebb kollekciója volt a birtokában. (A gyűjtemény híres darabja Gustave Courbet A világ eredete című festménye, melyet a nácik végül nem koboztak el tőle, mondván: „nincs művészi értéke”.)
Mára mindössze egy maroknyi alkotás került vissza a Hatvany-örökösök birtokába, mely egy hányada nagy múltú, orosz múzeumok állandó kiállításainak részét képezi. „Abszolút lehetséges, hogy tényleg van egy műtárgyraktár Németországban, hiszen köztudomású, hogy a németek jártak Hatvany kastélyában a háború alatt – volt egy listájuk, és vitték, ami megtetszett nekik.” – magyarázta Charles Goldstein, a Commission for Art Recovery vezető tanácsadója.
A szervezet azonban ennek ellenére is körültekintő marad: „Még, ha találnak is műtárgyakat, akkor sem biztos, hogy sértetlen állapotban kerülnek vissza az alkotások a tulajdonosokhoz – a háborús időszakban nagy valószínűség szerint senki sem foglalkozott azzal, hogy körültekintően becsomagoljon 250-500 tárgyat.” – nyilatkozta Peresztegi Ágnes, a Commission for Art Recovery európai képviseletének ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy a belső térnek mintegy 68 éven keresztül kellett volna légmentesnek lennie ahhoz, hogy a képek megőrizzék eredeti minőségüket. „Elképzelhető, hogy lesznek magyar vonatkozású alkotások az elrejtett tárgyak között, de szinte kizárt, hogy az összes hiányzó Hatvany műkincs ott legyen.”
A kérdés
De hogy került kapcsolatba a bécsi művészettörténész a Hatvany-gyűjteménnyel, és miként is jutott el egy olyan szintre, hogy német hegyvidéki expedíciót szervezzen azok felkutatására? A történész – az Artinfonak adott interjúja alapján – tizenkét éve tanulmányozza a kollekciót, és nem olyan régen a keze közé keveredett egy régi Wermacht dokumentum, mely arról ad számot, hogy 1944-ben számos alkotást szállítottak észak-drezdai földalatti bunkerekbe.
A helyi polgármester jóváhagyásával List neutron generátort használt a talaj vizsgálatára, és felfedezett néhány emberi kézzel kivájt barlangot, mintegy 180 láb mélyen a földfelszín alatt, ami hasonló volt a náci dokumentumokban leírtakhoz. Egyelőre mindössze egy Schmeisser gépfegyvert és egy náci gázmaszkot talált, de tervei szerint egy átfogó expedíció során sokkal több mindenre is rá fognak bukkanni. „Nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy mit rejtenek ezek a sziklák, de azt tudom, hogy jó helyen vagyunk”. Egy „amerikai média csoport” is részt vesz a feltárásban, akikről List csak annyit mondott, hogy „ha megtaláljuk a képeket, sok pénzt fognak fizetni.”
A csavar
Ugyan List azt állítja, hogy nem tart igényt semmire, amit a barlangban talál, egyesekben felmerült a gyanú, hogy valójában más tervet forral az ambiciózus művészettörténész. Sőt, bizonyos források szerint List együttműködik Joram Deutsch-csal, a Hatvany-család ügyvédjének svájci fiával, aki úgy gondolja, az apja és a család közti egykori megállapodás alapján jogot formálhat a műtárgyakra. Goldstein szerint ez az elmélet kicsit sántít, hiszen az egyezséget később semmissé tették, de azzal egyetért, hogy a svájci utód meg van győződve arról, hogy neki jár valami a felfedezésből. 2004-ben Deutsch hasonló követeléssel állt elő, amikor is egy, a londoni Nemzeti Galéria tulajdonában lévő El Greco festményre formált jogot. Az ügyét a bíró elutasította.
Mind Deutsch, mind pedig List elutasította a vádakat, és biztosították az érdekelteket, hogy semmi valóságalapja nincs ennek az összeesküvés elméletnek. Az viszont tény, hogy korábban volt közös projektjük, együtt dolgoztak a „Deutschland versus Deutsch” című dokumentumfilmen, ami Deutsch és a Hatvany-kollekció kapcsolatát elemzi. Már ebben a filmben is szó esik egy bizonyos, titkos raktárról, ahol talán előfordulhatnak a Hatvany-gyűjteményből ellopott képek. Tavaly pedig egy cseh napilap arról cikkezett, hogy Deutsch egykori ügyvédje is expedíciót tervez a náci kincsek felkutatására Prága déli részére.
List továbbra is azt állítja, hogy csak jó szándék vezérli a közelgő kalandot illetően. „A pénz nem fontos – az csak az amerikaiaknak számít”, – nyilatkozta. „Számomra a kutatás fontos, az, hogy megtaláljam a műtárgyakat.”