Az életet élvező világfi és fáradhatatlan világjáró – Holesch Dénes (1910–1983) – szülővárosából, a felvidéki Besztercebányáról iskolai rajzverseny győzteseként került 1928-ban Budapestre, ahol a Képzőművészeti Akadémia ösztöndíjasa lett. A szerencse továbbra is mellé szegődött, ám római meghívását a kötelező katonai szolgálat megakadályozta.
Öt évtizedes külföldi tartózkodása 1933-ban kezdődött, amikor építész bátyját követte Kínába, majd Japán érintésével a Fülöp-szigetek fejvadászait látogatta meg. Sydneyben egy hangversenyen ismerte meg Yoyce Greer ausztrál zongoraművésznőt, akit tíz nap múlva feleségül vett és a későbbiekben három gyermekük született. A család a második világégés után New Yorkba települt át és 1958-ig folyamatos „ingázás” következett Amerika valamint Anglia között. Utána fél évtized „pendlizés” folyt Párizs és a francia Riviérán Antibes között. A hatvanas évek második felében a német nyelvterület került sorra a több nyelvet beszélő européer életében: osztrák fővárosbéli intermezzóval az N.Sz.K. délnyugati csücskében Baden-Württemberg tartomány következett a mondén Baden-Baden fürdővárosával, majd még délebbre az immár Itáliához csatolt, mediterrán atmoszférájú Dél-Tirol. Ezeknek a helyszíneknek legalább futólagos említése azért fontos, mert abból tartotta fenn magát és famíliáját, hogy mindig, mindenütt festett : hírességek és előkelőségek portréitól kezdve a névtelen kisemberek hétköznapi életjelenetein át a természeti tájakig valamint városrészletekig és nem utolsósorban haláláig tartó „szerelmeiig”, a lovakig – corridán és cirkuszban vagy galoppversenyen és a szilaj ménes szabadságában egyaránt.
Most a fővárosi Aranytíz Galériában látható a világban szerteszóródott, termékeny életművéből Arcok – Tájak – Lovak címmel húsz képből álló válogatás október 23-áig. A régebbről ismert lovasképek mellett a Felvidéken illetve Budapesten élő családtagjai jóvoltából, továbbá magángyűjtők tulajdonából eddig nem látott képek és amatőr fotók is előkerültek. Így képeinek korábbi kedvelői is kellemesen lepődhetnek meg azon, hogy a méltán népszerű paripák mellett finom női aktok, dekoratív vonalvezetésű, szinte szecessziós öltözetű nagyvilági dámák „divatképei” is felbukkantak édesanyjának nemes arcélű profilja vagy a Nobel-díjas biokémikus Herbert Gesser tekintélyt árasztó mellképe mellett, a malájok, kínaiak és szingalézek egzotikus zsánerjeleneteiről, meg a felvidéki öreg paraszt bekecses karakterfigurájáról nem is szólva. A változatos tájak az Újvilág felhőkarcolóitól a távolkeleti tengerparti kikötőkig, a Magas Tátra havasaitól a Fekete-erdő fenyvesein át a Dolomitok láncolatáig vezetnek és mediterrán hangulatokkal válnak teljesebbé. 1983-ban megbízta párizsi ügynökét a szélrózsa minden irányába szétszóródott életművének legalább részleges összegyűjtésével, majd családostól Budapestre költözött a végleges hazatérést előkészítendő. Itthon váratlanul megbetegedett és négy hét leforgása alatt rákbetegségben elhúnyt 1983. május 11-én. A magyar fővárosban helyezték örök nyugalomra, azóta itthoni emlékkiállításainak kitartó szervezője Fekete Klári ex-modell és újságíró, aki 2001-ben könyvet publikált róla Holesch, a szabadság rabságában címmel és aki a mostani tárlat kurátora is egyben.