A művész és Kováts Lajos kurátor kérésére közzétesszük a Velencei Biennálé magyar pavilonjában rendezendő kiállításra kiírt pályázat egyik – nem nyert – pályaművét.
BEVEZETŐ
Erős vizuális hatás, gegek és poénok hangsúlyos jelenléte, a problémák felszínes megközelítése, a látvány előtérbe helyezése a tartalommal szemben, ez jellemzi ma a kortársművészeti munkák jelentős részét. Ezzel a „trendy” vonulattal opponál következetesen Szilágyi SzabolcsSI-LA-GI minden munkájában. A nagyon is tudatosan felvetett aktuális problémák, mindig kortól független olyan alapkérdések, melyek a lét soha nem változó lényegi fundamentumát érintik. Az egység felé mutatnak és az oda vezető út feltérképezését, illetve a szemlélő általi felismerését, szorgalmazzák. A felvázolt kérdések tér és időn kívülisége, valamint a megfogalmazás letisztult, érthető egyszerűsége az, ami SI-LA-GI-t izgalmas, mindenhol aktuális, kiemelkedő művésszé avatja. Pályázatunkban benyújtott munkája rendkívül alkalmas és érdemes arra, hogy a Velencei Biennále magyar pavilonjának terében, azzal szerves egységbe vonva annak környezetét is, egy olyan kiemelkedő kiállítás szülessen, amely ráirányíthatja a figyelmet a magyar kortárs képzőművészet és hazánk kulturális értékeire. Ennek érdekében- pályázatunk pozitív elbírálása esetén- Szűcs Júliával, aki kiváló kommunikációs szakember és munkatársaimmal olyan, eddig nem tapasztalt nemzetközi kommunikációs tevékenységet szándékozunk kifejteni, ami a fent vázolt elképzeléseket képes valósággá tenni. Az ehhez szükséges anyagi forrásokat, magyar és nemzetközi szponzorok és támogatók bevonásával fogjuk előteremteni.
A lehetőség adott, a döntés a tisztelt kuratórium kezében van. Energiáink végtelenek, ha felhatalmaznak, mindent megteszünk a magyar kortárs képzőművészet sikerének érdekében. (2004 decembere, Kováts Lajos)
A TUDAT KERTJE / REJTETT ÖNZETLENSÉG
„There is a meditation involved in being with a work of art which is not just a representation but an evocation” (Bill Viola)
A politika, gazdaság és tudatunk által szennyezett világunkban nincs módunkban NAGY JAVÍTÓ változtatásokat végrehajtani. Apró, elenyészőnek tűnő személyes hozzájárulásunkra viszont nagy szükség van. Minden megnyilvánulásban mindenekfelett a szándék és a motiváció a legfontosabb.
A pillanat hírei elvonják a figyelmet a végtelen híréről.
A párórás hír többnyire már érdektelen, mert a még újabb elnyomja. Ha nincs hír, akkor is van hír. Van, mert van hírgyártás, mert az üzleti folytonosság szükségessé teszi. A folyamatos anyagi nyereségre törekvés, vagyis az üzleti gondolkodás expanziós stratégiája az, hogy megszerezze, magáévá tegye a szellemi folytonosság szabad terét is. Szabadság helyett függőség, ülepítés és a kontemplatív nyugalom helyett az információ zavaró áradata. A manipulált impulzusokra reagálás folyamata felemészti az időt (életet), a nyitott és szabad tudat beszűkülését és a zavar állandósulását eredményezi, ezáltal az aktivitás behatárolódik és a kontroll kiteljesedhet.
A három installáció nem a technika, a médiumok és a kommunikáció adta problémára, vagy a rejtőzködő részletek, összefüggések kiemelésére, fókuszba helyezésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a morális alapok, a szemléletmód letisztításának fontosságára akarja ráirányítani a figyelmet. Tehát analízisre, önreflexióra a személyes aktivitás nagyobb, mondhatnám, végtelen perspektívából szemlélésére inspirál.
A problémák kívül helyezése és ezáltal másokra hárítása helyett a személyes hozzáállás és felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza. Az én és a más közelítéséről szól.
A bonyolítással szemben az egyszerűsítést, a spekulációk és teóriák helyett az itt és most direktségét, közvetlenségét és lehetőségét preferálja.
Itt nincs erőszak, nincs nyereség, nincs szex, de még szenzáció sincs. Van viszont egy lehetséges megközelítés, a kontempláció rajzolata.
Egy hozzáállás, amelyet az életben kell / kéne megvalósítani, vagy legalábbis törekedni a megvalósítására.
A három installáció összetartozik és bár gondolatiságuk meghatározó, mégis az érzet, a hangulat, a kiállítástér összhatása, vizualitása, amely domináns. Látvány, amely az érzékeken keresztül (is) hatni kezd.
HÁROM MEGKÖZELÍTÉS (három installáció)
I. Anyag (víztisztító): külső környezet – tudattalan részvétel.
II. A tudat (asztalok): belső környezet – személyes, művészi felelősség.
III. Nyitottság és zárt tudatállapot (falra írt szöveg & rajz) – Meghaladó bölcsesség.
I. AZ ANYAG (víztisztító)
Külső környezet – tudattalan részvétel
A kiállítás látogatás, amely szellemi élménykeresésnek fogható fel, akarva-akaratlanul a pavilonba lépés által közösségi akcióba fordul át, vagyis környezettisztító aktivitást eredményez anélkül, hogy a látogató ennek ott, az adott pillanatban tudatában volna.
A beléptető rendszer megforgatása által minden látogató aktivizálja a mechanikus szállító láncolatot, azaz meghajtja azt a rendszert, amely a pavilon mögött folyó csatornából kiemel egy-egy adag piszkos vizet. A víz egy sok edényes szállító rendszeren keresztül bekerül a pavilonba és az átrium közepén lévő nagy méretű, átlátszó víztárolóba (kb. 2×2 méter alapterületű, 4 méter magas, üvegfalú tároló kubus) ömlik, amelyben természetes szűrők vannak. Innen megtisztulva, egy átlátszó csőrendszeren keresztül, hiánytalanul visszakerül a csatornába, ahonnan kiemelték.
Az olasz csatorna vize, magyar pavilonban, soknemzetiségű látogatók közös hozzájárulásával (részvételével), anyagi nyereség nélkül folyamatosan tisztul a kiállítás ideje alatt. Amit elvettünk, azt megrövidítetlenül megtisztítva visszaadjuk oda, ahonnan elvettük.
II. A TUDAT (asztalok)
Belső környezet – személyes felelősség
Egyszerű négylábú asztalok egymásra borítva, mint éttermekben záróra után, takarítás kezdetekor. A két egymásra fordított asztal között reklámkiírón a „JÁTÉKNAK VÉGE” című szöveg „Gyávák vagytok…”, illetve a „Gyáva vagyok…” kezdetű rész (lásd mellékelt szöveg 3., 4. pont) fut folyamatosan (speciális szöveg animáció).
A kb. harminc asztal páros mindegyike más méretű és mindegyike más nyelven van programozva.
Ahogy az előző objektumban a víz a természetes szűrőkön keresztül megtisztul, ugyanúgy megtisztulhat tudatunk, ha nem másokra hárítjuk a felelősséget, ha az elvárásainkat elsősorban magunkra vonatkoztatjuk.
A megtisztult víz visszafolyik a piszkos csatornába. Látszólag értelmetlen a tisztítási folyamat, mégis tudjuk, hogy hozzájárulásunk által a víz tisztasága meg nem határozható százalékban, de javult.
Ugyanígy a tiszta gondolatok, a tiszta aktivitások és törekvések – meg nem határozható százalékban – tisztítják tudatunkat.
III. NYITOTTSÁG ÉS ZÁRT TUDATÁLLAPOT
(falra írt szöveg & rajz) – meghaladó bölcsesség
Körben a falakon plafontól – padlóig szénnel/kézzel írt szöveg, illetve rajz van. Ugyanaz a szöveg kb. harminc nyelven. (A) bezárt és nyitott tudatállapot(ról).
A Rajz: Szoba -konyhás, ki & bejárat nélküli ablaktalan lakás alaprajza.
A Szöveg „A szóban és gondolatban megfoghatatlan és kifejezhetetlen” kezdetű szöveg, amely magában foglalja „A forma üresség, az üresség forma, az üresség nem más, mint forma” lényegi doktrína megfogalmazását. Fontos a szöveg kézzel írottsága, amely tükrözi a személyiséget, valamint a személyes megnyilvánulás, átadás jelentőségét, szemben a személytelen mechanikus dominanciájával.
A teremben ülőpárnák vannak szerte szét, amelyek lehetőséget adnak a falra írt, illetve az asztalok között futó szövegeken való kontemplálásra, vagy csupán a zajló élet, élmények ülepítésére.
A szövegek nemcsak a nagy világnyelveken jelennének meg, hanem lehetőleg a Biennálén résztvevő minden ország nyelvén.
A szövegeket az adott ország egy-egy művésze személyesen írná fel a falra, ezzel is egyfajta nemzetközi együttműködést hangsúlyozva.
Ez a kiállításterv a részletes kidolgozás során még változtatható.
– Hány felhő van az égen?
– Számolom; háromból most lett kettő,
kettőből négy és a négy úgy tűnik már csak egy.
– Egy felhő van az égen, mégis takarja a napot.
Budapest, 2003 – 2004. november