A vészjósló recessziós fenyegetőzések ellenére a nemzetközi műkereskedelem nem torpant meg és az időközben gigantikussá cseperedett tömegjelenség mozdonyát még mindig sokan tolják előre, viszont az irány továbbra is bizonytalan. A közelmúltban záró 39. Art Basel (2008. június 4–8.) a „krémek krémje” művészeti vásár is ezt a következtetést hivatott levonni az eseményekben igen gazdag, intenzív hét tanulságából. A piac nemcsak, hogy kitűnő egészségnek örvend, de szemmel láthatóan napról-napra gyarapszik és kínálatába egyre több reményekkel teli galériát, művészeti vásárt és ennek keresletére nagyszámú közönséget csábít magához.A modern és a kortárs művészetet képviselő vásár az idén is a tavalyihoz hasonló statisztikai eredményekkel szerepelt. Az Art Basel az a műkereskedelmi fórum, amely a folyamatosan szaporodó és az elvárásokhoz is rugalmasan alkalmazkodó versenytársaival szemben évtizedek óta töretlenül tartja vezető pozícióját. A költséges rendezvény az idén is magas számú, 300 galériát engedett be a „kiválasztottak” sorába, a közönség részéről pedig 60 ezer látogató volt kíváncsi az eseményre. Ami az érdeklődést illeti, még jelentősebb lehetett volna, ha a vendégek elszállásolása nem ütközik technikai akadályokba. Ugyanis a nagyvásár mellett még másik nyolc kisebb (szatellit) művészeti vásárt is rendeztek Bázelban. Közben pedig mindezt még egy másik, nem igazán azonos kontextusba illő esemény, a hétvégére időzített foci EB nyitójátékára összegyűlt tömeg is tetézte.
Bázelban már hétfőn, de Svájc városaiban, például Zürichben már az eseményt megelőző hétvégén kezdődött a vásárt beharangozó események, kiállítás megnyitók, fogadások sorozata. Sőt, vasárnap a Scope vásár jóvoltából art traim-en (művészvonat), első osztályú kocsikban szállították a népes közönséget Zürichből Bázelba. A jelentősebb gyűjtők, művészeti szakemberek még a nagyközönség előtt a megnyitókra igyekeztek eljutni és, ha nem is mindent látni, de a jelentősebb műtárgy-beszerzéseket lebonyolítani és, persze a világ művészeti szcénájának domináns szereplőivel, a szakma színe-javával találkozni. Így aztán csütörtökre, péntekre már nemcsak a közönség összetétele, de egyes standok kiállításai is a kereslethez mérten cserélődtek, új művek kerültek bemutatásra. Talán nemcsak az értékesítésre, de erre a jelenségre való tekintettel is szervezték az idén is péntek délelőttre a Szakmai napot (Professional Day). Ennek alkalmával 70 galéria standján speciális kiállítások, performanszek, előadások, könyvbemutatók törekedtek a vásár műkereskedelemre orientálódott hangulatát a közönség „művelése”, a non – profit szféra felé mozdítani. Több más okra, de főleg a dollár gyengélkedése hivatkozva, ezúttal az amerikai műgyűjtők egy része távol maradt az eseménytől, de helyüket szinte észrevétlenül pótolta a főleg az elmúlt évek során megnövekedett, elsősorban európai és a világ más, intenzíven fejlődő térségéből érkező kereslet. A távol-keleti, az újabban sokat emlegetett indiai, orosz és persze a közel-keleti államok is törekedtek jelen lenni ezen a műkereskedelmi eseményen. Például az orosz származású, de Angliában élő Román Abramovich egy jövendőbeli moszkvai Kortárs Kulturális Központ gyűjteményének felépítésére keresett a tavaszi aukciókon kívül, többek között az Art Basel-en is műveket. A vásár idejére rendezett Vitra Design Múzeumbeli – Dubai világraszóló építkezései és az arab népek családi ház-építészetének bemutatására fókuszáló – kiállítások pedig a perzsa öböl térségéből érkező, luxus igényekhez szokott vendégek jelenlétét és vásárlási kedvét ösztönözték. Az idén a korábban már említett szállási nehézségek ellenére is rekordszámú magyar látogató érkezett Bázelba. Több, mint hetven (akiről a cikk szerzője hallott vagy részben szervezett), különböző indítatásból fakadóan, műgyűjtő, galériás, művészeti szakember, művész és más műkedvelő jött el a műkereskedelem színházának legjelentősebb bemutatójára. A vásár VIP programjának keretében meghívott hazai műgyűjtők egy része már visszatérő vendégként szerepelt, sőt vásárolt is a fórumon.
Annak ellenére, hogy a vásár a modern művészet jeles képviselője is, igen nagy hangsúlyt fordít a kortárs művészeti galériák szerepeltetésére. A galériák amellett, hogy törekszenek a magasabb színvonalú, a legmarkánsabb művek bemutatására, a standokat is kurátori indíttatások, kritériumok figyelembevétele mellett érvényesítve rendezik. A klasszikus médiumok, mint például a festmény mellett szép számban szerepeltek videómunkák, fotó, sőt nagyméretű szobrok, installációk is. Az idén is jelentős sikernek örvendett a már-már a biennálék repertoárjával versengő, külön pavilonban rendezett kilencedik Art Unlimited (A korlátok nélküli művészet) szekció is. Itt 70 olyan munka szerepelt, amelyek kiállítására a hagyományos standokon nem adódhatott volna lehetőség. Installációk – több közöttük interaktív – méretes szobor, speciális környezetet igénylő videó-produkciók, hatalmas falfelületet beborító festmények tárultak itt intézményes rendezési formában a közönség elé. Itt mutatták be a kínai Anxiong Qui egy igazi kínai vonat másodosztályú kocsijának külső-belső ablakaira vetített videó installációját is. Jelentős érdeklődés, rácsodálkozás övezte a japán Takashi Murakami 6,5 méter magas, ezüstszínű tátongó manga szörnyét. Szintén ebben a pavilonban kapott helyet az Art Statment is, ahol kifejezetten fiatal, ígéretes művészeknek biztosítottak lehetőséget nemzetközi szereplésre, a művészeti arénába történő bekerülésre. A másik érdeklődésnek örvendő projekt a vásár körüli tereken elhelyezett munkák voltak, például Dan Graham, Sol Lewitt, Ugo Rodinone. A népszerű indiai művész Subodh Gupta A három majom című, három darabból álló két méter magas gázmaszkokat viselő emberi fejeket ábrázoló bronz szoborkompozícióját is népszerűség övezte.
A kiállítások mellett most is hangsúlyt fordítottak a szakmai előadásokra, beszélgetésekre, amelyeken – sajnos magyar kurátor részvétele nélkül – az idén a kelet-európai művészeti intézmények és a marginális művészeti térségek is témaként szerepeltek.
Az Art Basel köré „telepedett” másik nyolc művészeti vásár közül kiemelném a Liste08, Volta 4 és a Scope Basel vásárokat. Ezek az experimentálisabb szellemű, üdébb hangulatú sátrakban, ipari épületekben, a városban elszórtan megrendezett műkereskedelemi fórumok, ahol inkább a fiatal, feltörekvő művészeket képviselték és a jelentős galériák mellett itt esélyt kaptak a nemzetközi színtérbe még kevésbé beágyazódott, marginális kiállítók is.  Előnyük, hogy hozzájuk az Art Basel közönségének közel fele is elzarándokolt, legyen az gyűjtő, kurátor vagy csak a még kevésbé ismert iránt vonzódó, a felfedezés élményét kutató közönség. Az idei magyar jelenlét totális hiányának ellenére, várhatóan jövőre már a hazai galériák is szerepelnek valamelyik szatellit vásár tagjaként, de az sem kizárt, hogy esetleg az Art Basel-en jelenünk meg piros–fehér–zöld színekben.