A zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntették ki Fliegauf Benedek Csak a szél című drámáját a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

Az amatőr szereplőkkel forgatott és a magyarországi romagyilkosságok hatására született film ötlete „erős érzelmi hullámzás” után fogant meg benne. „A gyilkosságok idején sokszor álmodtam torkolattüzekkel, hallottam emberek sikolyát” – nyilatkozta Fliegauf a napokban.

 

A Csak a szél erősen kapcsolódik a magyarországi romagyilkosságokhoz, de a rendező fiktív elemeket is beépített a filmbe. Olyan filmet akartak forgatni, amely nem követi a nyomozati anyagot. „A Csak a szél nem dokumentumdráma, hanem az én személyes reflexióm azzal kapcsolatban, ami Magyarországon történt” – hangsúlyozta. A rendező több jelenet sorsát is a nézőkre bízza. „Ez lehet a lényege a művészetnek: olyan jeleneteket írni, amelyeket különbözőképpen lehet értelmezni, hogy mindenki bele tudja vinni saját elképzeléseit”.

 

A film a tanyavilágban játszódik, Fliegauf látványtervezője is az alkotásnak. A szereplők válogatása nagyon hosszú folyamat volt. „Tudnom kellett, hogyan működik a kapcsolat közöttünk, mert egy hónapig szinte együtt éltünk. Eleinte alig beszélgettünk, csak csevegtünk, aztán egyre komolyabb témák kerültek szóba. Utána már próbára hívtam őket a budapesti stúdióba. Így állt össze az egész film. Fokozatosan ismertük meg egymást a színészekkel, közben kialakult a látványvilág is bennem”. Mint mondta, a munka során ő is nagyon sokat tanult, úgy érezte, egyenrangú kapcsolat volt közte és a színészek között.  

A Csak a szél operatőre Lovasi Zoltán, aki már Fliegauf első filmje, aRengeteg forgatásán is együtt dolgozott vele. Lovasi „nagyon sok dokumentumfilmet készített, jó érzéke van a spontán helyzetek megörökítéséhez”, amire most nagy szükség volt. A felvételek „érzékeny” munkát jelentettek: „a kamerának helyben kellett pásztáznia az emberek arcán”. A forgatás során csak „közeliket” használtak, Fliegauf célja ugyanis a minimalista stílus megtartása volt.

 

Fliegauf szerint a Csak a szél új utat nyithat pályáján. „Kinyílt egy kapu” a szívében és a fejében az ehhez hasonló „szociális tartalmú” filmek iránt. Régebben „rengeteget foglalkoztam szociológiával, szociográfiával és szociálpszichológiával, nagyon szerettem ilyen témájú írásokat olvasni” – idézte fel. „Aztán a filmjeim eltereltek egy másik irányba. Az inkább egy belső utazás volt. Most viszont nagyon örülök, hogy csináltam egy ilyen filmet, amely valós eseményekre reflektál” – fűzte hozzá.

 

Szívesen dolgozott volna hivatásos roma színészekkel, de végül úgy döntött, amatőrökkel forgatja le művét. „Nagyon szerettem volna roma színészekkel elkészíteni a filmet, de nem voltak olyanok, akik megfeleltek” a forgatókönyvben szereplő karakterek életkorának. Mint mondta, talán forgathatott volna profi színészekkel is – volt is kiszemeltje -, de attól tartott, ez – neves színészek alkalmazása – „túl attraktív” lett volna ehhez a munkához.

 

Az alkotás nagy sikert aratott a kritikusok körében, több német lap is díjra érdemesnek tartotta. A film a Berlinale zsűrijének nagydíja mellett két független zsűri díját is elnyerte: egy békedíjjal és egy emberjogi díjjal gazdagodott.