Éhség
Biró Eszter, Receptkönyv
Capa Központ, nov.29-ig
A Receptkönyv című tárlat roppant érzékeny, személyes témát dolgoz fel. Valaha az egyes ember magában őrizte, mára a történelem részévé vált, a kollektív emlékezet híven vagy torzan, de megőrizte mi is történt ott. Biró Eszter nagymamája a koncentrációs táborból egy kis füzettel tért haza, melybe itthon még kedvenc verseket írt bele , a táborban pedig ezek helyére, mellé egyfajta terápiás céllal, recepteket. Az éhség lenyomata több értelemben is: a foglyok egyszerre csillapították vágyukat az otthon, a kultúra és az otthoni ízek, ételek – maga az élet után.
Kiállítási enteriőr, Capa Központ.
Fotó: Mudra László
A tárlatra belépve már a falszövegtől elszorul a látogató torka, még akkor is, ha nem először látja a projektet. Biró Eszter a nagymamájával történtek után (a holokausztot feldolgozó, sokszor felkavaró riportok következményeivel ritkán számolnak a készítők) egy elsőre talán távolságtartónak tűnő, de sokkal inkább „tabula rasa” attitűddel nyúlt a témához: egyszerűen képre vitte a szövegbeli fragmentumokat, mondhatni szó szerint, ugyanis a diákat csíkokra vágva illesztette a hiányos, nehezen értelmezhető leírások mellé. Teljes a káosz, a töredezettség – szívben, ételben, papíron. A viszonylag épen maradt diákat egy hálóra aggatott installációban különítették el a terem végében, s a képek már attól is megrebbennek, ha a látogató odalép: a bizonytalanságot, az alapvetőnek gondolt részletek illúzióját egyfajta csapdaként bemutatni, ennél talán nem is lehetett volna jobban. Biró finom tapintattal kezeli a nagyanyja emlékét. Kellő távolságot kapunk a szemlélődéshez, mégis szinte tapintható a személyesség, ebben a pontos, érzékeny képi világban.
Globális szövegközpontúság
Marco BELL, Edges of Language
TOBE Gallery, nov. 13-ig
A szavak és a politikai erő relációjával foglalkozik Marco Bell. Tárgyilagos-konceptualista fényképeit több országban készítette, ezzel is utalva a nyelveken átívelő érvényességre. A megvizsgált jelenség nem tegyéb, mint a szavak ereje, a szavaké, amelyeket persze nem mindegy, ki, hogyan és mire használ. Szavak, melyekkel világokat akarnak megváltani, megváltoztatni, amelyekkel kampányokat lehet nyerni, és amelyek többnyire mégsem bírnak akkora erővel, mint gondolnánk. A tipikus politikai propagandaszövegeken kívül megidézi a fogyasztói társadalom szövegelemeit is: a már csak gyűrött, széltépett állapotban látható 50 százalékról persze mindannyian tudjuk, hogy sose volt annyi, a MATERIAL pedig szinte már fricskaszerűen álldogál dobozokból összetákolva a jól láthatóan természetes, növényekkel teli környezetbe beormótlankodó műúton.
Hasonlóan, pusztán méretéből adódóan is kitűnik CAUSE című alkotás, amelyen sokkal nyilvánvalóbb a helyszínen felapplikált papírbetűk esetlegessége, mint a kisebb képek esetében. A négy táblából álló, de direkt nem a megfelelő összeillesztési pontokon találkozó részletek azt az illúziót keltik, hogy nem fotókkal, hanem kollázzsal állunk szemben – az ArtMarketen is kiállított képhez többen is közelebb mentek, hogy megigazítsák, kisimítsák a betűket. Amikor pedig már a saját szeme is meg tudja csalni az embert, ne csodálkozzunk, hogy még van, aki hisz a szavak erejében.
Ki drónnal száll fölébe
Watching you watching me, Moving walls 22
OSA Arhcívum, dec. 8-ig
Kapcsolódó program:
Secret Police International Film Festival.
Filmvetítések október 21-étől hetente, ingyenesen
Egyenesen New Yorkból érkezett az OSA Archívumba ez a nagyon izgalmas és mindig aktuális anyag, amely a megfigyelés bizonyos korszakait, módozatait, eszközeit, ha úgy tetszik, trendjeit vizsgálja. A fotóművészek számára kiírt nemzetközi pályázatra 400 jelentkező küldte be munkáit, közülük sokan évek óta, a kiírástól függetlenül is foglalkoztak már a témával. Tíz alkotó mutathatta be végül munkáját az OSA-t is működtető Open Society Foundations jóvoltából, és ez az anyag tekinthető most meg az Arany János utcában.
Simon Menner: Untitled, 2013. , Stasi agent transmitting secret hand signals.
Photo credit: Courtesy Simon Menner/BStU
Ha követjük a feltételezett bejárási irányt a három teremben, eleinte egészen szórakoztatónak tűnhet a hetvenes évek NDK-s trendjeinek megfelelően beöltözött, elvegyülni vágyó Stasi-figura, vagy az azóta már ismeretlen jelentésű kézjeleket bemutató ügynökről készült, oktató célú fotósorozat (Simon Menner, Stasi-archívum).
De nem tart sokáig az őszinte mosoly: szintén itt, az első szekcióban egy hatalmas fotómozaik vonja magára a figyelmet, melyet az alkotó saját életének dokumentumaiból épített. Hasan Elahira a terrorizmus gyanúja vetült, és az FBI néhány hónapon át megfigyelés alatt tartotta. Bár rövid időn belül tisztázódott ügye, ő folytatta a megfigyelést helyettük is. Naponta dokumentálta saját életét, és hosszú éveken át küldte a nyomozóirodának jelentéseit, fényképek százait önmagáról, hogy önmegfigyelésével totálisan értelmetlenné és tartalmatlanná tegyen minden róla készült titkos felvételt és jelentést.
Hasan Elahi: Detail from Thousand Little Brothers, 2014.
Photo credit: © Hasan Elahi
Az amerikai hadviselés által használt eszközt a saját kezébe veszi, „visszaél vele”, és így használja figyelemfelkeltésre Tomas van Houtryve. Bár több remek installáció témáját adják a drónok, légifelvételek, streetview képek, a legtraumatikusabb végignézni mégis ezt a képsorozatot, amelyen amerikai emberek láthatók ugyanolyan, hétköznapi helyzetekben, mint amilyeneket amerikai drónok fényképeztek közel-keleti helyszíneken. S ahol később bombáztak is. Gyerekek, akik az iskola udvarán játszanak, nők, akik a ház kertjében dolgoznak, esküvői jelenet, valláshoz, sporthoz köthető események.
Ugyanazokat a jeleneteket láthatta a holland származású fotós az engedélyezett drón útvonalakon, mint a közel-keleten portyázó amerikai kémrepülők. Azonban míg előbbi csak felvételeket készített, utóbbiak halálos légicsapásokat készítettek elő a megfigyeléssel. A nagy felbontású fotók láttán önkéntelenül is felmerül napjaink egyik leginkább húsbavágó problémája. Noha felszabadító, hogy ezekkel a technikai eszközökkel akár mi is élhetünk – s ezzel talán kiszolgáltatottságunk is csökken -, de ahogy mi, szórakozásból vagy információgyűjtés miatt használjuk, éppúgy teheti bármilyen más okokból bárki más is.
Tomas van Houtryve: Students are seen in a schoolyard in El Dorado County, California.
In 2006, a drone strike on a religious school in the village of Chenegai reportedly killed up to 69 Pakistani children.
From the series, Blue Sky Days.
Photo credit: © Tomas van Houtryve