8392 Archives - artportal.hu

Gerhard Richter-rajongóknak: öt kiállítás a 85. születésnapra

A 85. születésnap persze nem annyira kerek mint a 80. volt, amikor Európa három kortárs művészeti fővárosában, Párizsban, Londonban és Berlinben köszöntötte nagyszabású, látogatórekordokat hozó tárlat az idős mestert, de azért jó ürügy arra, hogy munkái ismét koncentrált formában kerüljenek nagyközönség elé. Amiket híveinek nem kellett nélkülözniük azért a közbenső öt évben sem, elég, ha csak a bázeli Beyeler Alapítvány 2014-es kitűnő kiállítására gondolunk, amit napjaink legbefolyásosabb kurátora, Hans-Ulrich Obrist rendezett, s ahol a művész különböző ciklusaihoz tartozó festmények mellett nagyméretű üveg-objektjei is láthatóak voltak. S akinek ennyi jó kevés, annak elég benéznie valamelyik nagy nemzetközi aukciósház kortárs árverésére, hogy találkozzon alkotásaival: még a nemzetközi piacon visszaesést hozó tavalyi évben is 325 munkája talált vevőre csaknem 190 millió dolláros összértékben.

Gerhard Richter 2015-ben, fotó: Arno Burgi/dpa, forrás: artmarketmonitor.com

A mostani születésnapot köszöntő tárlatok közül négyet hazájában, Németországban rendeznek; jut belőlük szülővárosának, Drezdának és Kölnnek is, ahol immár több mint három évtizede él. A tárlatok sorát éppen az itteni Museum Ludwig nyitotta meg, a verniszázst a művész születésnapjához időzítették. A Gerhard Richter. Új képek című bemutató kissé eklektikus: 26 vadonatúj, az elmúlt évben született, különböző hordozókra eltérő technikákkal és méretben készült absztrakt festmény mellett elővették mindazt, amit a múzeum Richter munkáiból a magáénak tudhat. Ez sem kevés, és olyan ikonikus művek is vannak köztük, mint az 1966-os Ema (Akt lépcsőn), a német gondolkodókat ábrázoló 1971/72-es sorozat vagy az 1981-es Háború című absztrakt festmény. Az egyedi alkotásokat számos sokszorosított munka egészíti ki, melyek a születésnap alkalmából többnyire a művész vagy gyűjtői ajándékaként kerültek a múzeum kollekciójába.

Gerhard Richter: Háború, 1981, olaj, vászon, 200 x 320 cm, © Gerhard Richter, forrás: gerhard-richter.com

A sokszorosított munkák, az ún. edíciók képezik a következő, az esseni Museum Folkwang-ban április 7-július 30. között megtekinthető kiállítás anyagát is. Az esseniek a teljességre törekednek: első ízben lesz látható együtt Richter eddigi összes edíciója, szám szerint 170. Az első ezek közül még 1965-ben született, a legfrissebbek tavaly. Richtert pályája kezdetétől fogva foglalkoztatták a reprodukálás, a másolás, a sokszorosítás kérdései; ebben az összefüggésben különösen érdekesek azok a munkák, amelyeket a művész „sorozatban készült egyedi alkotásoknak” nevez. 1971-ben például egy nagyméretű absztrakt művet festett, amit aztán 120 kis kockára osztott fel és ezeket darabonként értékesítette.

Gerhard Richter: Fuji, 1996, olaj, alucobond lemezen, 29 x 37 cm, az Olbricht Gyűjtemény jóvoltából, © Gerhard Richter, 2017, fotó: Olbricht Gyűjtemény, Jana Ebert

Április 26-án nyílik és szeptember 3-ig lesz látható a sorozat egyetlen, nem németországi tárlata, aminek a prágai Nemzeti Galéria ad otthont a Kinsky Palotában. A kiállítás a művésszel való szoros együttműködésben, a prágai német nagykövetség és az ottani Goethe Intézet támogatásával jön létre és magát – nem kis büszkeséggel – „Közép-Európa első Richter szóló-show-jaként” hirdeti. A kiállítás retrospektív jellegű lesz, valamivel több mint 50, kronologikus sorrendbe rendezett alkotás segítségével igyekszik felrajzolni a pálya ívét, tematikus súlypontját pedig a történelem képezi – Németországé éppúgy, mint a képzőművészeté vagy épp a művész családjáé.

Gerhard Richter: Gyertya I, 1988, ofszet nyomat, kréta, papír, 89,3 x 94,5 cm, az Olbricht Gyűjtemény jóvoltából, © Gerhard Richter, 2017

Természetesen nem maradhat ki a művészt kiállítással köszöntők sorából szülővárosa, Drezda sem, márcsak azért sem, mert Richter számos munkát ajándékozott, illetve helyezett letétbe a Drezdai Állami Képzőművészeti Gyűjteményekhez tartozó Albertinumban,e munkák jelenleg két termet töltenek meg. 2006 óta itt működik a Gerhard Richter Archivum is. Az Albertinum két tárlatot is szentel Richternek. Május 21-ig látható az a kiállítás, ami barátja és kortársa, Benjamin Katz fotóművész róla készült portréit mutatja be, s nem sokkal ennek zárása előtt nyílik meg a Richter legfrissebb munkáit bemutató tárlat, aminek Drezda Köln után a második állomása. Ez a kiállítás egész nyáron látható lesz, augusztus 27-én zárul.

Gerhard Richter: Ella, 2014, digitális print, papír, 54,5 x 44 cm, az Olbricht Gyűjtemény jóvoltából, © Gerhard Richter, 2017

A jubileumi kiállítások sorában a bonni Kunstmuseumé lesz az utolsó június 15. és október 1. között, de éppen ez foglalkozik majd Richter legelső alkotói korszakával. A középpontban a múlt század 60-as éveiben született, ajtókat, ablakokat, függönyöket ábrázoló, fotóalapú festmények állnak, amik már sokat elárulnak abból, hogyan értelmezi Richter a valóságábrázolást, hogyan kezdte már fiatalon tágítani annak határait.

Nem kíméli a kortárs műpiacot Gerhard Richter

Ha valaki, akkor a 84. évéhez közeledő Gerhard Richter már igazán megengedheti magának, hogy azt mondja, amit gondol. Amikor nagyritkán interjút ad – nem sűrűn teszi, mert úgy érzi, mindent elmondott már, amit akart – nem hagyja ki, hogy megdöbbenését fejezze ki a kortárs művek egekbe szökő árai miatt, beleértve saját munkáit is. Persze az őt képviselő galériák sem fillérekért vesztegetik képeit, mégis komoly különbség alakult ki ottani és az aukciókon az utóbbi években elért árai között. Ehhez persze az kellett, hogy a galériák ne tudják kielégíteni a művei iránt mutatkozó keresletet, s így a potenciális Richter-gyűjtők egy része a másodlagos piacra kényszerüljön. Felfelé nyomja az árakat Richter életkora is: bár a német festő szerencsére jó egészségnek örvend, életműve túlnyomó részét már nyilvánvalóan megalkotta. Sőt, furcsa módon ez az életmű még fogyhat is: lényegében ez történt a közelmúltban, amikor a művész fiatalkori munkáinak egy részét, mint ahogy arról beszámoltunk, nem engedte felvenni készülő œuvre-katalógusába.

Gerhard Richter. Fotó: Norbert Millauer/AFP/Getty Images

Legutóbb a Die Zeit című német hetilap karácsony előtt megjelent számában kelt ki magából az idős mester, őrültnek nevezve a piaci árakat, és hangot adva annak a meggyőződésének is, hogy ezeknek ma már semmi közük magukhoz a művekhez. „Félelmet keltőnek” mondotta, hogy a gyűjtők az aukciókon még az általa aláírt képeslapokért is heves licitcsatákat folytatnak; „ez már személyi kultusz” – tette hozzá. „Ha megnézik a mind szörnyűbb aukciós katalógusokat, nem fogják elhinni, milyen képtelenségeket kínálnak egyre csak felfelé kúszó árakon. A komoly galériák számára az üzlet így mind nehezebbé válik. Az egész piac egyre áttekinthetetlenebb, nekem ez már olyan érthetetlen, mint a kínai nyelv vagy a fizika. Még szerencse, hogy ma is vannak olyan gyűjtők, akik felismerik a minőséget” – fejtegette néhány hónappal korábban ugyanezen hetilap hasábjain.

Gerhard Richter: Milánó. Dóm tér című 1968-as festményéért 2013-ban 37,1 millió dollárt adtak; ezzel néhány hónapig Richter volt a világ legdrágább élő festője. Forrás: gerhard-richter.com

Ha már nyilatkozott, Richter nem hagyta ki az utóbbi hónapok kedvenc németországi témáját, a műtárgyvédelmi törvény tervezett módosítását sem, ami jelentősen szigorítaná a műalkotások külföldre vitelét. Bár a művészek, köztük éppen Richter heves tiltakozásának hatására a jelenleg a törvényhozók asztalán fekvő változat már liberálisabb és gyakorlatilag nem vonatkozna a még élő alkotók munkáira, a tartományi kormányok az utóbbi hetekben ismét az eredetileg tervezett megszorítások mellett törtek lándzsát. Richter, aki korábban azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja a közgyűjteményekben letétbe helyezett munkáit, ha a törvényt ebben a formában fogadják el, most azt mondta, „szép gondolat, hogy megtartsunk valamit, de másfelől igencsak korszerűtlen. Hiszen teljesen mindegy, hogy a Mona Lisa egy párizsi vagy római múzeum falán függ, a lényeg, hogy láthassuk, és mindent megtegyünk állagának megóvásáért.”

Gerhard Richter idén februárban 30,4 millió fontért elkelt 1986-os Absztrakt képe jelenleg listavezető az élő európai művészek alkotásai között. Forrás: sothebys.com

A cikk nyitóképe: Gerhard Richter festés közben. Fotó: newsoftheartworld.com

Gerhard Richter megtagadott munkái

Gerhard Richter vitathatatlanul korunk egyik legnagyobb művésze, akinek alkotásai csillagászati árakon kelnek el az aukciókon és a gyűjtők egymás közötti adásvételében. A 80 fölött is fáradhatatlan művész igen termékeny – életműve már több mint 3 ezer alkotást számlál – és hasonlóképpen precíz: a megszületett munkákat egy meglehetősen bonyolult szisztéma szerint sorszámmal látja el és naplójában rögzíti. Azt gondolhatnánk ezért, hogy könnyű helyzetben voltak életmű-katalógusának szerkesztői, amikor Dietmar Elger, a drezdai Richter Archivum vezetőjének irányításával 2006-ban hozzákezdtek az életmű feltérképezéséhez s azóta három kötetet már meg is jelentettek. Munkájukat azonban maga a mester nehezítette meg számos korai munkáját megtagadó döntésével. Richter Drezdában, azaz az akkori NDK-ban nőtt fel, tanulmányait is ott végezte, majd 1961-ben, alig néhány hónappal a berlini fal felépítése előtt települt át az NSZK-ba; korai műveit megtagadó döntése egyaránt érint még 1961 előtt az NDK-ban, illetve 1962-68 között az NSZK-ban született alkotásokat. E döntés az esetek egy részében szimbolikus volt, hiszen már nem létező munkákra vonatkozott: a drezdai Német Higiéniai Múzeum számára készült faliképét például a helyi hatóságok „polgári dekadens alkotásként” bélyegezték meg és megsemmisítették.

Gerhard Richter œuvre-katalógusa 3. kötetének címlapja, forrás: artbook.com

A megtagadott művek nagyobbik része azonban ma is létezik, jó részük ráadásul műgyűjtők tulajdonában van. A Richter döntése nyomán fellángolt vitának ezért két fő vonulata van: az egyik szigorúan művészettörténeti szempontból vizsgálja a kérdést és azt tartja problematikusnak, hogy lyuk keletkezik az életműben; eltűnik egy olyan időszak, aminek ismerete Richter egész későbbi munkásságának megértése szempontjából akár kulcsfontosságú is lehet. A másik vonulat műkereskedelmi-etikai megközelítésű és azt veti Richter szemére, hogy elveheti a kedvet a műtárgyvásárlástól, a kérdéses művek tulajdonosainak pedig anyagi kárt is okoz, hiszen egy mű értékét és eladhatóságát jelentősen befolyásolja az a tény, hogy szerepel-e az életmű-katalógusban vagy sem. Mindemellett van a vitának egy harmadik vonulata is, ami arról szól, mennyire kell megkötnie a művész döntésének a katalóguskészítők kezét, azaz jogukban áll-e szerepeltetniük a művész által megtagadott munkákat – e tény feltüntetésével – vagy sem.

Egy megrendelésre készült festmény a megtagadottak közül: A gazdasági csoda ideje, 1962. Fotó: Bassenge, forrás: tagesspiegel.de

A vélemények megoszlanak; még azok között is, akik elismerik a művész jogát az ilyenfajta utólagos szelekcióra, sokan vannak, akik az œuvre-katalógusban mégis viszont kívánják látni ezeket a munkákat, hangsúlyozva, hogy egy ilyen kiadványnak mindenáron teljességre kell törekednie, és valamennyi ismert, saját kezű, fizikailag létező munkát tartalmaznia kell, függetlenül attól, hogy a művész később hogyan tekint rájuk. A katalógus csak így teljesítheti misszióját a hamisítások visszaszorításában és csak így akadályozhatja meg, hogy később nagyobb számban bukkanjanak fel addig ismeretlen munkák.

hírlevél