Az aukciós piacon – egyelőre – megállnak az árak 150 millió dollár alatt, magánügyletek keretében azonban már évekkel ezelőtt is fizettek lényegesen többet – Paul Cézanne: Kártyázók című festményért például 2011-ben 250 millió dollárt. Érthető, hogy ezen az árszinten a tulajdonosok már nem bíznak az aukciók árfelhajtó erejében; 100 millió dollár felett már „ritka a levegő”, nem sokan maradnak versenyben. Másrészt a közvetlen adásvételben érintett felek, ha kívánják, könnyebben őrzik meg inkognitójukat és a járulékos költségek is kisebbek, mint az aukciós értékesítés esetén, még akkor is, ha az ilyen üzletek is gyakran közvetítői közreműködéssel jönnek létre. A Kártyázók az elmúlt napokban nyilvánosságra került információk szerint most elvesztette első helyét, amit Paul Gauguin egyik legszebb Tahitin készült festménye, a Nafea foglalt el. Az ügyletnek még nem minden része ismert: ami biztos, hogy a képet eddigi tulajdonosa, a svájci Rudi Staechelin, pontosabban a nagyapja nevét viselő családi alapítványa eladta; ezt a korábban a Sotheby’s-nél dolgozott gyűjtő maga jelentette be. A vevő feltehetően – az eddigi rekorder Cézanne-képhez hasonlóan – a katari uralkodócsalád, ezt azonban éppúgy nem erősítették még meg, mint a 300 millió dolláros vételárat, ám az ügyre rálátó műkereskedők egyértelműen helytállónak tartják ezeket az információkat.
Paul Gauguin: Nafea (más néven: Mikor házasodsz meg?), 1892, a Credit Artothek/Associated Press jóvoltából
A kép eladásának ténye fájdalmasan érintette a bázeli Kunstmuseumot, a jeles festmény ugyanis évtizedekig itt volt tartós letétben és szerepelt az állandó kiállításon is. A lépés ugyanakkor nem érhette teljesen váratlanul a bázelieket, mert az utóbbi időben megromlott a viszony a gyűjtő és a város kulturális vezetése között. A múzeum ugyanis jövő áprilisáig átépítés és bővítés miatt bezár és Staechelin úgy érezte, hogy ennek kapcsán nem volt megfelelő a kommunikáció a műveket ott letétbe helyező gyűjtőkkel. Annak hátterében, hogy nemcsak a letéti szerződést bontotta fel a gyűjtő, hanem egyúttal a kép eladásáról is döntött, pénzügyi megfontolások állnak. Mint Staechelin elmondta, a családi vagyon túl nagy, 90%-ot meghaladó része öltött testet műtárgyakban és a piac erőteljes hullámzásai miatt már korábban befektetéseik diverzifikálása mellett döntöttek. Most kaptak olyan ajánlatot erre a festményre, ami jól szolgálja e tervük megvalósítását.
Ha igaz a hír, hogy a vevő – aki a szerződés szerint csak jövő januártól gyakorolhatja tulajdonosi jogait – a katari emír családja, akkor a kép feltehetően csak alkalmanként lesz majd hozzáférhető a nagyközönség számára. Addig viszont még bárki láthatja annak a Gauguin-kiállításnak a részeként, ami éppen február 7-én nyílik meg a Beyeler-alapítványnál Bázelben és később bemutatják a madridi Reina Sofia Szépművészeti Múzeumban és a washingtoni Phillips Gyűjteményben is.
