Angers városa egyidőben két kiállítást is szentel a belga Marie-Jo Lafontaine festő, fotó- és videoművésznek. Az egyiknek a Musée des Beaux-Arts ad otthont, míg a másiknak a modern és kortárs kárpitok, szőnyegek múzeuma, a Musée Lurçat et de la Tapisserie contemporaine. A Musée des Beaux-Arts-ban rendezett Dreams are free! című kiállítás videófilmjein, installációin és fotóin keresztül, a látogatót saját korával szembesíti a művész. Az egyik teremnek három teljes falát állati álarcok mögé rejtett emberi fotóportrék töltik be. Az oroszlán, a patkány, a birka és egyéb állatokhoz ragasztott, köztudatban elterjedt tulajdonságokkal jellemezve az álarcok viselőit, Marie-Jo Lafontaine ebben, a La Fontaine meséi címet viselő munkájában,  társadalmunk különböző kategóriáinak szereplőire, mindennapi életünk meghatározóira kíván utalni. A 2006-os Futball Vilábajnokság nyitóünnepségén készített filmjével nem egyszerűen a sport, hanem azon túllépve, a bennünket körülvevő világ politikai, gazdasági és morális visszásságait leplezi le, míg egy másik művében, a Babylon Babies-ben, egy nagyváros különböző származású tinédzsereiről készült portréfotóiról ránktekintő szemeken keresztül, a társadalom jövőjéről gondolkodtatja el a nézőt. Szintén egy teljes termet foglal el az a szobor-hang installáció, a The World starts every minute!, amelynek témája a nevetés. Nevetés, ami nem mindig örömből, hanem sokszor az elénk tornyosuló politikai, társadalmi és egyéb események feldolgozásának kényszeréből fakad.
A Musée Lurçat et de la Tapisserie contemporaine-ben látható másik kiállítás, a Come to me!-n, 70-es évekből származó monokróm alkotásai Marie-Jo Lafontaine pályájának kezdetére vezetnek bennünket. Ekkor születtek fekete, sárga, vörös és kék monokróm textiljei, festményei, valamint márványpor és gesso keverékéből egymásra rakott rétegekből készült, grafittal bevont fekete szobrai. A négy elem jelenik meg a kiállítás egy másik fejezetében. Fotóin a Tűz és a Levegő fogalmát járja körül, Passio című videófilmjében pedig a Földét.Ez utóbbiban egy testére földet szóró meztelen fiatal nőn pásztáz a kamera, egyre közelítve hozzá, mígnem a közelség szinte absztrakttá változtatja a képet, és éppen ez az a pillanat, amikor minden « kitisztul », anyagszerűvé válik: a föld éppúgy, mint a női test fedetlen bőre. A Víz témájához egy fotósorozat (Les bains de Saint-Josse) és egy videófilm (Dark pool) kapcsolódik: a zuhanyozó fiatalokról készült széria a test megismerésének izgalmát, míg a film víz alatt úszó női alakja a szépség élményét és a veszély érzetét közvetíti.
Napjaink társadalmába vezetnek vissza a La nouvelle femme nagyméretű fotói, amelynek női arcai a függetlenségét kivívott huszonegyedik századi «Új asszony» magányosságáról árulkodnak.
A Musée Lurçat et de la Tapisserie contemporaine kiállítása 2008. május 18-ig, a Musée des Beaux-Arts-é pedig 2008. április 13-ig látható.