2018 különösen jelentős év volt a Burlington House, a Royal Academy of Arts életében. A 250. születésnapját ünneplő létesítmény óriási felújítási-átalakítási munkálatokon ment át, melyek eredményeként látványosan és elegánsan összekötötték a Burlington Gardens és a Piccadilly között húzódó múzeumi épületeket és magát a művészképző intézményt, az RA Schools-t. A nagyszabású, 56 millió fontot felemésztett rekonstrukció egyben a Királyi Akadémiát tizenegy éven át vezető igazgató, Sir Charles Saumarez Smith hattyúdala is volt. A mindig hamisítatlan angol gentleman benyomását keltő szakember korábban a National Portrait Gallery, majd a Trafalgar-téri szomszéd, a National Gallery élén állt.
A rendezett nemzedékváltás jegyében Sir Charles elég időt adott az Akadémiának utódja kiválasztására, akinek kinevezését februárban jelentették be. Az új igazgató, a német Axel Rüger, aki Amszterdamból, a Van Gogh Museum éléről költözik át Londonba, júniusban, azaz már a Brexit tervezett életbe lépése után áll munkába. Az elődjénél 13 évvel fiatalabb, 51 éves művészettörténész Dortmundban született, egyetemi tanulmányait a berlini Freie Universitäten, a Cambridge-i Egyetemen, végül a kanadai Kingston Queen’s University-jén végezte. A mind iskoláit, mind munkahelyeit tekintve kozmopolitának tűnő múzeumi szakember életrajzában atlantai, detroiti és washingtoni galériák után olyan művészeti fellegvár is szerepel, mint a londoni National Gallery, ahol 1999-től a holland festészeti részleg vezetőjeként olyan felejthetetlen kiállítások kurátora volt, mint a Vermeer és a delfti iskola, vagy a XVII. század holland portréfestészetének szentelt show. 2006-ban helyezte át székhelyét a Van Gogh Museumba, ahol egy nem kevésbé ambiciózus felújítást, ennek részeként egy új restaurátor-műhely kialakítását vezényelte le. Tevékenysége idején a múzeum látogatottsága évi 1,4 millióról 2,2 millióra emelkedett. Újszerű ismeretterjesztő kezdeményezéseken kívül számos izgalmas időszaki kiállítás fűződik a nevéhez, mint a Van Goghot Edvard Munch-kal, vagy ezekben a hetekben éppen David Hockney-val párbeszédbe állító tárlat.
Axel Rüger érthetően „izgatottnak” mondta magát, hogy ebben a kritikus pillanatban csatlakozhat az Akadémia kollektívájához. Első ígérete szerint „nagyszabású és változatos kiállítások, innovatív programok és viták révén nagyszerű történeteket kíván közvetíteni, illetve magát az Akadémiát, annak tevékenységeit és gyűjteményét szeretné még elérhetőbbé tenni a földkerekség minden tájáról érkező közönség számára”. Kívülállók szerint az óriási nemzetközi tekintélynek örvendő művészképző és múzeum igazgatásához komoly diplomáciai képességekre lesz szükség, hiszen egyszerre kell az Akadémia nyolcvan tagja, művészek és építészek munkáját segítenie és olyan kiállításokat tető alá hoznia, melyek elegendő bevételhez juttatják az állami támogatásban egyáltalán nem részesülő patinás intézményt. Idén – a Michelangelo-Bill Viola kasszasiker-show mellett – igazán sokoldalú kínálat ígér biztosítékot arra, hogy a pénzügyek rendben legyenek. Nemrég nyílt meg egy reneszánsz aktokat bemutató lebilincselő tárlat, az év második felében pedig többek között a főként szobrászként ismert, Turner-díjas Antony Gormley kisebb rajzai és hatalmas installációi, később Lucien Freud önarcképei csábítják majd a látogatókat. A sors iróniája, hogy az év egyik legnagyobb várakozással várt bemutatójának, a Vincent Van Gogh munkásságának nagy-britanniai vonatkozásaiba bepillantó kiállításnak nem a Royal Academy, hanem a Tate Britain lesz a színhelye.
Ha 2016. június 23-án több mint 17 millió brit szavazott is az Európai Unióból való kilépésre, ez nem jelenti azt, hogy itt nem látják szívesen a kontinensről érkezett múzeumi vezetőket. Éppen a népszavazás előtt kezdte meg tevékenységét a szigetország első számú turisztikai célpontjának számító British Museum élén Hartwig Fischer, aki a Drezdai Állami Gyűjtemények igazgatói tisztségét hagyta maga mögött. A máris igen népszerű, mindig visszafogottnak mutatkozó szakember az évi 5,9 millió látogatót fogadó múzeum irányítását a karizmatikus Neil MacGregortól vette át, aki földrajzi értelemben éppen fordított utat járt be. (A most 73 éves művészettörténész az ebben az évben megnyíló berlini Humboldt Forum alapító igazgatója, aki az ingyenesen látogatható British Museum példáját szeretné követni a német fővárosban.) A német múzeumi vezetők tekintélyét egyébként még a 2017-ben elhunyt Martin Roth alapozta meg a szigetország fővárosában, ahol 2011 és 2016 között a Victoria & Albert Múzeum igazgatójaként dolgozott. E funkcióját szerződésének lejárta előtt adta fel, indokként éppen a Brexitről szóló népszavazás eredménye miatti mélységes csalódottságát nevezve meg első helyen.
Bár már Nagy-Britanniában született, sokszínű európai gyökerekkel rendelkezik a National Gallery igazgatója, Gabriele Finaldi is, akinek édesapja Nápolyból érkezett olasz, édesanyja félig lengyel, félig angol. A szakember nemrégiben kifejtette, létfontosságúnak, a siker zálogának tartja, hogy a Brexit ellenére is folytatódjon a szoros együttműködés az európai, mindenekelőtt a francia, spanyol, olasz és német testvérintézményekkel.
Nyitókép: Anish Kapoor Exhibition at Royal Academy, 2009. Courtesy of The Royal Academy. Photo: Culturetrip.com
A 21er Haus. Fotó: Sabine Klimpt, © Belvedere, Bécs