Másfél hete, szeptember 12-ére virradó hajnalban meghalt Hantai Simon, a Párizsban élő, magyar származású festő. Egyike volt a legnagyobb erejű és hatású kortárs festőknek. Életműve, korai szürrealista, majd később csomagolópapírra írt, arannyal leöntött, gyűrt (plie), csomózott, kockás képei a modern, egyetemes képzőművészet kikerülhetetlen részei – aukciókon egyike a legdrágábban eladott alkotásoknak.
Maga Hantai zárkózott, nehezen megközelíthető ember volt, keveseket tudott maga körül. Ezek egyike volt az élet-barát, a közös faluból, Biáról származó Juhász Ferenc költő. Általa, vele, vagy mint utoljára, idén márciusban már egyedül látogathattam el hozzá, hallgattam, figyeltem, meghatottan ülhettem vele párizsi lakásában. Breton egykori tanítványa, Beckett jóbarátja, aki a francia államtól kapta a lakását pár képéért cserébe – meghalt.
Itthon alig volt hír, pedig valóban a legnagyobbak között tartják számon Franciaországtól Amerikáig.
Szeptember 26-ára, este 18.00 órára Makláry Kálmán szervez egy kiállítás-megemlékezést az Erdész&Makláry Fine Arts-ban (1055 Falk Miksa u. 10.), ahol Hantai képeket gyűjtött össze, Juhász Ferenc pedig megnyitja, hosszabban emlékezik barátjára, Simonra. A beszédben nemcsak kettejük barátságára, egy korszakra emlékezik, de világosan látható, mennyire közel áll egymáshoz képzőművészet és irodalom, festő és költő.