Ma már kevesen írhatnának autentikusabb módon Pablo Picassóról, mint Françoise Gilot, aki tíz éven keresztül élt együtt a festővel. A könyv megjelenésével egyidőben Emblèmes et Symboles címmel a Galerie Panijel-ben került sor a főleg New Yorkban élő festőnő párizsi kiállítására. Ma már kevesen írhatnának autentikusabb módon Pablo Picassóról, mint Françoise Gilot, aki tíz éven keresztül élt együtt a festővel.
Az Editions IndiGène gondozásában kiadott Picassoval az arénában című könyvben Gilot egyszerre tárja elénk a hiú, másokon uralkodni vágyó embert és a zseniális művészt. Picasso személyiségének, munkamódszerének bemutatásán és alkotásainak értő elemzésén túlmenően, Gilot más művészekhez, többek között Matisse-hoz, Giacomettihez, Dubuffet-hez fűződő személyes emlékeit is felidézi.
Az utolsó húsz év alkotásait bemutató tárlaton az organikus elemekből álló absztrakt kompozíciókon és félfiguratív monotípiákon kívül a «peinture flottante» – sorozat (nagyméretű, nem keretre feszített vászon) darabjai is szerepelnek, amelyek a nyolcvanas évek első felében, az anyag mindkét oldalának felhasználásával készültek. A sorozat első műve, a monumentális méretű Crépuscule d’un Rêve tulajdonképpen díszletül szolgált Joël Thome zeneszerzőnek a New York-i Guggenheim Múzeumban 1984-ben előadott koncert-performanszához. Ugyancsak 1984-ből származik a mostani kiállításon látható Victory is, amely jól reprezentálja Françoise Gilot nyolcvanas évekbeli, szimbolikus jelentésű formákra épülő festészetét. Legújabb képei között találkozunk néhány olyan, talán korunk borúlátó hangulatát tükröző képpel is, amelyeken a korábban alkalmazott derűs színek helyét a szürke és a fekete váltotta fel. A kiállítás május 29-éig tart nyitva.