Párizs elővárosában, a hatvanezer lakosú Issy-les-Moulineaux-ben 1er Contact ( Közvetlen kapcsolat) címmel megkezdődött és 10 napon át tart a «Festival d’art numérique», a számítógépek felhasználásával készített alkotások fesztiválja.
Az eseményt, akárcsak két évvel ezelőtt, nem a város múzeumában vagy más kiállítóhelyiségében rendezték meg, hanem szabadtéren, Issy-les Moulineaux utcáin, terein. Ahogy azt a cím is jelzi, a közönség ilymódon – akarva-akaratlanul is – valóban «közvetlen kapcsolat»-ba kerül a művészek munkáival. A városlakók napi útjuk alkalmával szembetalálják magukat a különböző pontokon elhelyezett művekkel, és ha erre igényt tartanak, jól észrevehető, sárga ruhába öltözött fiatalok tartanak körülbelül egy órán keresztül tartó, ingyenes «tárlatvezetést» számukra. Aki pedig egymaga kívánja végigjárni a kiállítást, annak nemcsak térkép és részletes leírás áll rendelkezésére, de mobiltelefonon (ingyenes telefonszámon), meg is hallgathatja az egy-egy alkotást bemutató kommentárt. Amint ebből is kiderül, az eseményt rendező Association ART3000 mindent elkövetett azért, hogy az utca emberét közelebb vigye a sokszor nehezen érthető kortárs művészetekhez.
Az egyik legforgalmasabb szupermarket bejáratával szemben áll Thierry Bernard videoinstallációja, a «Blobmeister Millennium Bash», amely Interneten keresztül folyamatos kapcsolatban áll a New York-i tőzsdével. A képernyő zöld és piros gömbjei egy-egy tőzsdén jegyzett céget képviselnek. Amikor az adott részvény értéke emelkedik, a gömb piros lesz, ha csökken, akkor zöld. Az állandó mozgásban lévő, térben úszó, összecsoportosuló vagy szabadon lebegő színes gömbök látványa óhatatlanul is megállásra készteti az üzletből kilépőket, és legtöbben maguk is rájönnek, hogy a látvány mögött gondolat is van: azzal, hogy milyen márkájú élelmiszert tettek a kosarukba, a tőzsdei eseményeket bizonyos fokig ők is befolyásolták. Egy kiszélesedő utcasarkon Catherine Langlade interaktív installációjával találkozunk, amely már címében (Viens danser) is táncra hívja a nézőt, és a tapasztalatok szerint sikerrel. A képrnyőt belepő sok-sok kis sárga meduza ugyanis az előtte álló személy mozgását követi, ami persze mindenkit arra késztet, hogy gyorsabb vagy lassabb ütemben, a legkülönfélébb mozgássorokat hajtsa végre. Mulatságos és izgalmas! A lakótelep játszóterén a háromtagú La Kitchen-csoport játékos hangeffektusokkal lepi meg a közönséget. Ha leülünk egy padra, számítógépen komponált zene szólal meg, a csúszdáról lecsúszó gyerekeket felszálló repülőgép egyre erősödő hangja kíséri, ha pedig a szemétládába dobunk be valamit, rövid emésztési idő után, a láda neveletlenül böfögni kezd. Néhány példa a sokféle, sokszor egyidőben hallatszó, emberi és zenei hangok sorából. Roland Cahen hanginstallációja a buszvégállomáson, a «Tournez-sons», az érkező és induló autóbuszok hangját integrálja saját zenei kompozíciójába. Programozott robot-kutyák alakítják a Piroska és a farkas meséjének főszereplőit Florent Aziosmanoff erotikus ihletésű, játékos munkájában a «Le Petit chaperon rouge»-ban. Velük a metrókijàrat előtt találkoztam, és miközben a «farkas» igyekezett elcsábítani «Piroskát», a zöldruhás «Vadász» inkàbb a járókelőkkel kereste a kapcsolatot. Igy azután mindig késve érkezett a kislány megmentésére.
A hangokkal kísért alkotásokat kivéve, valamennyi éjjel-nappal «működik», ami azért is érdekes, mert egészen más hatást vált ki a munkába induló vagy a hajnalig tartó szórakozásból hazatérő járókelőből.