A Museum Ritter a németországi Waldenbuchban a Ritter Sport társalapítója, Marli Hoppe-Ritter gazdag geometrikus absztrakt gyűjteményének bemutatására jött létre, kiállításain több ízben szerepeltek már magyar művészek is. Legújabb, jövő év május 1-ig látogatható bemutatójuk a Tércsodák címet viseli és hét kortárs művész installációit, térkonstrukcióit és fényszobrait mutatja be. A térábrázolás az újkor művészete számára mindig is alapvető kérdés volt, de míg korábban a perspektivikus ábrázolás problematikája állt a középpontban, a XX. században az installációk, a concept art és a fényművészet megjelenésével a téma új dimenziókat kapott, a jelenkori művészet számára pedig sokszor már a virtuális, szociokulturális és interaktív aspektusok a legizgalmasabbak. A hét művész között szerepel Kaszás Tamás is, akinek kiállított munkái a tárlathoz írt bevezető szerint a teret társadalompolitikai cselekvési térként értelmezik és alkotójuknak a történelmi utópiákkal szembeni szkepszisét juttatják kifejezésre.

Kaszás Tamás: Ornament and Crime, 2015, vegyes technika, 180 x 95 x 135 cm. Fotó: Kaszás Tamás, a művész és a Kisterem jóvoltából

A Párizsi Magyar Intézetben december 10-ig látható Kudász Gábor Arion Human című kiállítása. A tárlaton bemutatott, 2015-ben Robert Capa Fotográfiai Nagydíjjal kitüntetett sorozat az emberi lépték vizsgálatára vállalkozik egy közismert és banális tárgyon keresztül. A művész két nyáron át magyar, román és bolgár téglagyárakban és a közöttük megtett úton fényképezett. A téglát az ember léptékének, ember és technika szimbiózisának szimbólumává emeli. Arányokat és méréseket ábrázoló képein a felelősség gravitációját és az emberi ambíció horizontját elemzi – olvasható a kiállítás ismertetőjében.

Kudász Gábor Arion: Raklapjavító munkás (Lukovit, Bulgária), fekete-fehér fotó, forrás: parizs.balassiintezet.hu

A pozsonyi SODA Gallery ad otthont Németh Ilona legújabb kiállításának, ami a Revised Version című 2014-es tárlat folytatásának tekinthető és a 17 567 2 850 5 címet viseli. A művész családja történetének mélyrétegeiből bányássza elő azokat a momentumokat, amikor a történelem drasztikus formákban avatkozott bele a magánéletbe. A december 4-ig látható mostani kiállítás három eltérő személyiségre koncentrál, akiket egy-egy bútordarabjuk reprezentál. A Kelet-Európa történetének különböző időszakaiból származó asztalok egyaránt tanúi tulajdonosaik sorsának, kitűzött és elért céljainak, valamint a politikai klíma változásainak.

Németh Ilona: 17 567 2 850 5, 2016, Blazsek András és Ravasz Jonathán közreműködésével, Soda Gallery, Pozsony. A művész felvétele, a művész és Hunya Krisztina kurátor jóvoltából

A pozsonyi tárlattal egyidőben Berlinben is látható egy szóló show Németh Ilonától, aminek Neukölln kerület 2014 óta működő független nonprofit projektterme, alkotóműhelye és kiállítóhelye, a ZÖNOTÉKA ad otthont. A két tárlatot nemcsak a kiállító művész, hanem a kurátor személye is összeköti; mindkettőt a jelenleg Berlinben élő és a ZÖNOTÉKA csapatában két másik fiatal magyar szakemberrel együtt dolgozó Hunya Krisztina kúrálta. A METOD című tárlat régebbi és új, helyspecifikus munkák segítésével enged bepillantást Németh művészi gyakorlatába. A projektterem műhelyatmoszférája térben és konceptuálisan is kitűnő kulisszaként szolgál a magánszféra és a nyilvánosság, a közélet „egybefűzéséhez”, kölcsönhatásuk bemutatásához.

Németh Ilona: Reggel c. videója (2003, 3:50 perc) a kiállításon. Fotó: Turna Krisztina, a művész és Hunya Krisztina kurátor jóvoltából

A riesa efau. Kultur Forum Dresden a kortárs művészet, a kulturális és művészeti képzés, a művészet és a társadalom kölcsönhatásairól folytatott dialógus egyik fontos szászországi központja. Egyik kiállítóhelyén, a Motorenhalléban jövő március 19-ig látható az (Un)geduldiges Papier (Türelmes-türelmetlen papír) című kiállítás. A tárlat azokkal a politikai üzenetekkel foglalkozik, amiket a public art különböző papíralapú formái, a poszterek, öntapadó matricák, stencilek, cut outs-ok hordoznak, különös tekintettel napjaink egyik legégetőbb problémájára, a bevándorlókra, akikkel szemben a hangulat Szászországban ellenségesebb a németországi átlagnál. A tárlat a művészi tiltakozás utcára vitelének néhány történelmi példája – pl. Joseph Beuys – mellett főleg a társadalom alapértékeihez való mai viszony kérdéseit tematizáló kortárs munkákat mutat be. A Denise Ackermann és Frank Eckhardt kurátorok által meghívott számos nyugat- és kelet-európai művész között Király András és Nemes Csaba személyében két magyar is szerepel. A kiállításba integrált szitanyomói műhelyben szakmai segédlettel minden látogató elkészítheti a saját plakátját, s a legjobbakat bemutatják majd a város közterein.

Király András: Pommagitye, 2015, print, papír, 29,7 x 21 cm, a művész jóvoltából

Nemes Csaba: State Hate, 2016, vegyes technika, papír, 50 x 70 cm, a művész és a Knoll Galéria jóvoltából

Ha valahol kiállítás nyílik a közép- és kelet-európai avantgárd és neoavantgárd egyik legjelentősebb magángyűjteménye, a zágrábi Marinko Sudac Collection anyagából, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azon számos magyar művész munkája is szerepel, hiszen ezek a gyűjtemény egyik fő vonulatát képezik. Nincs ez most másképp a milánói FM Kortárs Művészeti Központban sem, ahol Non-Aligned Modernity/Modernità Non Allineata címmel nyílt december 23-ig látogatható kiállítás a gyűjteményben őrzött műalkotásokból és dokumentumokból. A több mint 600 tételt felvonultató anyag elsősorban Ex-Jugoszláviára koncentrál, amely a nyugati országok és a keleti blokk között elhelyezkedve kereste helyét a művészeti színtéren is. Mivel a kiállítás az ottani törekvéseket a térség más országaival való kontextusukban mutatja be, Hajas Tibortól Lakner Lászlóig, Ladik Katalintól Maurer Dóráig, Jovánovics Györgytől Tót Endréig számos magyar kortárs művész alkotásai is láthatóak. A tárlaton szereplő művészek teljes névsora itt található.

Kiállítási enteriőr, forrás: fmcca.it

Attalai Gábor: Negatív csillag, 1971, fekete-fehér fotó, 39,2 x 30,1 cm, Marinko Sudac Collection, forrás: fmcca.it

Pinczehelyi Sándor: Hengerek I., 1975, szitanyomat, papír, 83,5 x 58,5 cm, Marinko Sudac Collection, a művész jóvoltából

A dunaszerdahelyi Kortárs Művészeti Galéria két nagyobb kiállításnak is otthont adott, illetve ad ezekben a hetekben. November 4-én zárult az Invariáns című, Mayer Éva képzőművész által kúrált csoportos tárlat, melyen az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének 19 oktatója mutatkozott be. A résztvevő művészek listája itt található.

A november 11. és december 2. között látogatható, a MAOE Képzőművészeti Tagozatának kezdeményezésére a Magyar Kortárs Galériával és a MANK-al közös szervezésben létrejövő meghívásos kiállítás egy 2013-ban indult tematikus tárlatsorozat idei állomása, amire felvidéki magyar alkotók is meghívást kaptak. Az idei téma, s egyben a kiállítás címe Utak, melyek – idézet a kiírásból – „mindig vezetnek valahová, még akkor is, ha látszólag vagy ténylegesen véget érnek, láthatatlanná, érzékelhetetlenné válnak. Az út, mely számunkra nem járható, nem felmérhető még mindig nyitva áll, állhat mások előtt. Jogodban áll választani, de sorsod, esetleg mások is kijelölhetik számodra…” A kiállításon összesen 43 művész szerepel, köztük Aknay János, Kalmár János, Matzon Ákos, Mayer Éva és Vincze Ottó; a teljes névsor várhatóan napokon belül olvasható lesz a galéria honlapján. A tárlat anyaga december 7-23. között a szentendrei MANK Galériában is megtekinthető lesz.

Mayer Éva: Hajós ok I., 2016, giclée nyomat, egyedi vegyes technika, 114 x 38 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

NaGáMi: Emlék-mű, fekete gránit, fehér márvány, tömör acél, vegyes technika, 35 × 111 × 40 cm, a MAOE jóvoltából

Serényi H. Zsigmond: Térharmónia, vászon, akril, vegyes technika, mixed media, 80 × 80 cm, a MAOE jóvoltából

A világ egyik vezető kortárs galériája, a Hauser & Wirth a New York-i 22nd Street-en lévő kiállítóhelyén november 10. és 2017. január 14. között a galéria művészköréhez tartozó Rita Ackermann szóló tárlatát mutatja be KLINE RAPE címmel. A kiállításon a művész két sorozata, a Stretcher Bar Paintings és a KLINE RAPE új munkái szerepelnek és látható lesz a New Yorkban élő művész-kurátor, Ieva Misevičiūte helyspecifikus performansza is, amit Ackermann festményei inspiráltak.

Rita Ackermann: Stretcher Bar Painting 3, 2015, olaj, vászon,
195,6 x 111,8 cm, © Rita Ackermann, fotó: Genevieve Hanson,
a Hauser & Wirth jóvoltából

A magyar kortárs geometrikus művészet egyik fontos külföldi bemutatóhelyének számító bécsi Artmark Galerie Unscharfe Geometrie (Életlen geometria) című nagyszabású tavaszi nemzetközi kiállításán tíz magyar művész is szerepelt. A tárlatot a mantovai Museo Palazzo Ducale igazgatójának tavaly kinevezett ismert osztrák képzőművész, író és kurátor, dr. Peter Assmann rendezte, aki már akkor jelezte, hogy az anyagot később tovább viszi „saját” múzeumába is. Erre most kerül sor; a Geometrie imprecise című mantovai tárlat november 12. és 2017. január 15. között látogatható.

A mantovai kiállítás megnyitójának meghívója a kiállító művészek névsorával. A Museo Palazzo Ducale jóvoltából

Nemes Judit: Lap az OSAS mappából, 2015, papir, akril, egyedi grafika, 50 x 40 cm, a művész jóvoltából

Wolsky András: Rendetlen rend triptichon, 2012, giclée nyomat, à 30 x 30 cm, a művész jóvoltából 

Schwéger Zsófia, akinek munkáit ebben az évben már több angliai kiállításon is bemutatták, november 23. és 2017. január 22. között a Bloomberg New Contemporaries 2016 londoni tárlatán szerepel. A kiállításon, melynek helyszíne az Institute of Contemporary Arts, a magyar művésztől ezúttal is a Sándorfalva-sorozat darabjai lesznek láthatóak.

Schwéger Zsófia: Sándorfalva Hungary 19, 2015, akril, vászon, 122 x 152 cm, a művész jóvoltából

Last but not least, hírt adunk egy kurátori szereplésről is: a ljubljanai Galerija Fotografija felkérésére Molnár Annamária kúrálta a november 26-ig nyitva tartó DATES 7 című kiállítást, ami két, a titói Jugoszláviában felnőtt művész, Radenko Milak és Roman Uranjek kollaboratív projektjét mutatja be. Molnárnak a tárlat katalógusához írott szövege az artnet-en is megjelent.  

A bécsi kortárs vásár, a Vienna Contemporary alatt naponta látogatható volt, de október 15-ig előzetes bejelentkezéssel még megtekinthető a Pécsi Műhely 1968-1980/Mama said knock you out című tárlat, ami az acb Galéria szervezésében, Amir Shariat kurátori közreműködésével valósult meg Bécsben a Neuer Kunstverein Wien kiállítótermében. (Az acb a vásáron is a Pécsi Műhely egyik alapító tagja, Ficzek Ferenc szóló show-jával vett részt.) Mintegy harminc, többségében fotóalapú munka és festmény ad keresztmetszetet a Műhely tagjainak munkásságáról, akik közül Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kálmán ma is a szcéna aktív szereplői.

Pinczehelyi Sándor: Cím nélkül, 1970, zománcozott acéllemez, 90 x 180 cm. Az acb Galéria jóvoltából

Részlet a Pécsi Műhely bécsi kiállításáról. A szerző felvétele

A csehországi Mikulovban, a Galerie Závodný-ban november 5-ig látogatható Megyik János egyéni tárlata. Az osztrák határ közvetlen közelében fekvő, alig 8 ezer lakosú kisváros galériája komoly nemzetközi kiállítási programot kínál; olyan jelentős művészek állítottak itt ki az elmúlt években mint Magdalena Abakanowicz, François Morellet, vagy a magyar kortársak közül Fajó János. (Vajon mikor lesz ilyen programja egy hasonló méretű – vagy akár nagyobb – vidéki kisváros galériájának Magyarországon…?). A tárlaton régebbi rajzok és fotogramok, valamint az utóbbi évek lézervágott munkái mellett egy nagyméretű helyspecifikus zsinór-installáció is látható, ami látványában a művész Ludwig Múzeum-beli kiállításán bemutatott installációval rokonítható.

Megyik János: Szingularitás VI. Inverz, 2015, patinázott szénacél, lézervágás 101,4 x 132,4 x 10 cm. Fotó: Rosta József. A művész jóvoltából

A rotterdami RAM Gallery, Berry Koedam galériája az elmúlt években jónéhány magyar kortárs képzőművésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget, többek között az ott élő Tóth Károly művész-kurátor-zeneszerző közvetítésének köszönhetően. A RAM idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját és ebből az alkalomból Up Memory Line címmel kétrészes jubileumi tárlatot rendezett, amire olyan alkotókat hívtak meg, akik már korábban is szerepeltek az intézmény tárlatain. A mostani, október 22-ig látható második részben az utóbbi 15 esztendőre tekintenek vissza és a meghívott művészek nagy száma miatt mindenkitől A4-esnél nem nagyobb méretű festményeket, grafikákat és szobrokat vagy videomunkákat kértek. A tárlaton mintegy 80 művész szerepel, köztük Komoróczky Tamás, Németh Hajnal, Pacsika Rudolf, Sugár János és az évtizedek óta Hollandiában élő Lénárd Ilona, akinek egyébként neves építész férje, a budapesti Bálnát is tervező Kas Oosterhuis is a kiállítók között van.

Komoróczky Tamás: Ancient: anal tyranny, Full HD, 08:56 min, 2014, frame. A művész jóvoltából

Pacsika Rudolf: Aneatikus szerkezet, 2000-2016, vázlatrajz, akvarell, 29 x 21 cm, a művész jóvoltából 

A müncheni Künstlerhaus-ban október 7-ig látható a Futur II. című kiállítás, amin a Magyar Művészeti Akadémia válogatásában a középnemzedékhez tartozó művészek munkái láthatók. A cím a magyar nyelvben nem létező igeidőre utal, jelezve, hogy a képzőművészet ott is élő kapocs lehet, ahol a nyelv ezt a funkciót nem tudja betölteni. A tárlaton többek között Jovián György, Kő Pál, Ingo Glass, Orosz István, Regős István, Pataki Tibor és Kuti Dénes festményei, grafikái, plasztikái és objektjei láthatóak.

Ingo Glass: Porta Pannonicum, színezett bádog, 60 x 70 x 60 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

Orosz István: Rinocérosz II, rézkarc, 2007, 73 x 61 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

Regős István: A táncosnő halála, vegyestechnika, 36 x 65 x 18 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

A Nyitrai Galériában szeptember 22. és november 13. között látható a Newrope című kiállítás. A galéria vezetői közel 30 művésztől – többségében a közép- és kelet-európai régióból – kértek a tárlatra új, az európai közvéleményt jelenleg foglalkoztató kérdésekre (terrorizmus, migránsválság, brexit, a gazdasági növekedés dilemmái, stb.) reflektáló munkákat. A városban zajló nemzetközi színházi fesztiválhoz is kapcsolódó kiállítás nemcsak a galériát foglalja el, a szinte teljes műfaji skálát képviselő alkotások egy része a város autók elől lezárt központjában kerül bemutatásra. A kiállítók között szerepel az Ex-artists’ collective – Kaszás Tamás & Loránt Anikó – és Németh Ilona is.

Ex-artists’ collective (Kaszás Tamás & Loránt Anikó): Ön-antropológia, 2014-2016, installáció (részlet). A Kisterem jóvoltából

Kaszás Tamás Csehországban is szerepel egy csoportos kiállításon, mégpedig a Cultura/Natura címet viselő prágai fotóművészeti fesztivál, a Fotograf Festival Praha egyik tárlatán. A Common Harvest, work in progress című kiállításnak a Tranzitdisplay ad otthont október 6. és november 6. között s azon Kaszás Fernando García-Dory, Asunción Molinos Gordo és Tomáš Uhnák társaságában szerepel. A projekt – némi túlzással – „a művészetre mint a mezőgazdaság ágazatára” tekint; a kiállító művészek hosszabb ideje foglalkoznak az agrárium, a globális élelmiszerpiac, a szövetkezetek, a földhöz jutás témáival s maguk is résztvevői voltak olyan kezdeményezéseknek, amelyeknek egyidejűleg voltak kulturális és agrár vonatkozásai. Kaszás a megnyitó előtt résztvesz az agrárutópiákkal foglalkozó kerekasztalon is.

Kaszás Tamás: Eszképista történet , 2016, fotó, részlet. A Kisterem jóvoltából

Szeptember 27-től egészen január 6-ig látható Bécsben az ott élő Csutak Magda A Nulla megközelítése című kiállítása, aminek az osztrák köztisztviselők biztosító egyesülete, az Österreichische Beamtenversicherung székháza ad otthont. Csutak számára az anyag maga a téma; a művészet és a tudomány határmezsgyéjén mozgó munkásságában évtizedekig kutatta azokat az anyagokat, így a szilíciumdioxidot vagy a grafitot, melyekkel dolgozott. Meghatározó formája az ellipszis, az atomi és kozmikus szerkezetek tanulmányozása számára a semmi és a végtelen megközelítésének nem kikerülhető módozata.

Csutak Magda: 0-1-2, 2014, szilíciumdioxid, grafit, 60 30 x 6 cm. A művész jóvoltából

A Kunstmuseum Stuttgart 2015-ben indította másfél évig tartó sorozatát, melyben a nemzetközi videó- és performansz-művészet fontos alkotói, köztük Kristof Georgen, Rodney Graham, Ragnar Kjartansson egyéni tárlatait mutatja be Sound in Motion címmel. A sorozat 10. részében szeptember 23-november 13. között Németh Hajnal 2008-2013 között készült munkái láthatóak. Németh különböző zenei irányzatok, így a pop, a jazz és a klasszikus zene sajátosságaira és potenciáljára épít performanszaiban és videóiban, hogy segítségükkel fontos társadalmi és szociális problémákra hívhassa fel a figyelmet.

Németh Hajnal: Air Out, 2008, SD-Pal video, stereo, 4:30 perc, Performer: Annette Wiegand, Kamera & Sound: István Imreh, helyszín: Tabor Kirche, Berlin, © Németh Hajnal

Ezzel párhuzamosan Németh reszt vesz a Stadtgalerie Kiel Szenvedély – A rajongók viselkedése és a művészet című csoportos tárlatán is, melynek középpontjában a rockzene és annak fogadtatása áll. A Künstlerhaus Bethanien-nel együttműködésben létrejött, filmeket, videókat, fotókat, festményeket egyaránt felvonultató kiállításon Németh az Imagine War című koncertfilmjével szerepel.

Még egy magyar hír Stuttgartból: a művészkörében több magyar alkotót is soraiban tudó itteni galéria, a Dengler und Dengler, ezúttal Pinczehelyi Andrásnak rendezett, immáron harmadik alkalommal, szóló show-t CHIAROSCURO címmel. A címadó olasz szó jelentése fény-árnyék, árnyékolási technika, melynek alkalmazása a képzőművészetben Caravaggioig nyúlik vissza. Segíti a testek domborúságának, plasztikus formáinak érzékeltetését és erősíti a drámai hatást is; szívesen él vele a filmművészet is. Ezt a technikát alkalmazza Pinczehelyi András is, akinek legfrissebb olajképei november 18-ig tekinthetők meg.

Pinczehelyi András: Carmen, 2016, olaj, vászon, 140 x 120 cm. A művész jóvoltából

Október 16-án nyílik meg Párizsban az 1946-ban alapított Salon des Réalités Nouvelles hetvenedik, jubileumi kiállítása. Az absztrakt, konkrét-konstruktív irányzatoknak helyet adó szalon alapítói között ott volt Beöthy István is, s az évek során olyan neves magyar és magyar származású mesterek munkái fordultak itt meg, mint Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Szenes Árpád, Nicolas Schöffer vagy Konok Tamás. Az egy hétig nyitva tartó, többszáz művészt felvonultató idei bemutatónak két-két magyar festő- és szobrászművész résztvevője lesz: Jászberényi András, Saxon-Szász János, Boldi és Kalmár János.

Boldi: Genèse, 2015, bronz, 35 x 35 x 27 cm. Fotó: Slezák István. A művész jóvoltából

Jászberényi András: konvergencia & divergencia, akril, fa, 82,5×120 cm. A művész jóvoltából

Kalmár János: Changing balance, 2013, bronz, mészkő, 37 x 47 x 62 cm. A művész jóvoltából

Saxon-Szász János: Csip, csip, csóka, 2016, olaj, vászon, 120 x 100 cm. A művész jóvoltából

A szlovákiai Zsolna Plusmínusnula Galériájában szeptember 2-án nyílt meg és a hó végéig látogatható Kútvölgyi-Szabó Áron In between grids című egyéni tárlata, melynek anyaga az elmúlt egy esztendőben született, többek között stuttgarti és berni rezidencia-programok során. A kiállítás – a művész rövid összefoglalójából idézve – az emberi tudás bizonytalanságairól, a különböző nézetek látszólagos vagy hiányos igazságairól szól, a témát a különféle (négyzet)rácsok – mint a kategorizáláshoz és rendszerezéshez kötődő struktúrák – sajátos torzulásai / interferenciái felől közelíti meg. Számba veszi gyakori előfordulási helyeiket (épített környezetünkben, mindennapi életünkben vagy akár gondolkodásmódunkban), igyekszik rámutatni azokra a veszélyekre, amelyek  használatuk révén tipikus félreértésekhez vagy fals konklúziókhoz vezethetnek.

Kútvölgyi-Szabó Áron: Setup, giclée print, 30x45cm. A művész és a Chimera-Project Galéria jóvoltából

A Nemzetközi Éremművészeti Szövetség (FIDEM) szeptember elején tartott genti kongresszusához kapcsolódóan a vallon régióhoz tartozó Namur városában nagyszabású nemzetközi éremművészeti kiállítás nyílt. A TreM.a-ban (Musée provincial des Arts anciens du Namurois) 2017. január 8-ig látható, gazdag hagyományokra visszatekintő kiállításra a FIDEM határozza meg az egy országból beküldhető alkotások számát; a magyar éremművészet elismerését jelenti, hogy Magyarország évek óta az egyik legnagyobb anyaggal szerepelhet itt. Idén nem kevesebb mint 30 hazai művész – köztük Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szűcs Zsuzsanna – összesen 46 éremmel képviselheti a hazai éremművészetet.

Lieb Roland Ferenc: Menekültek, beton, acél, vegyes technika, 110 x 120 mm.

Fotó © Lieb Roland Ferenc

ifj. Szlávics László.: Hommage à Jules Verne, 2014 vas, sárgaréz, óraszerkezet,
vegyes technika, 110 x 80 mm. Fotó © ifj. Szlávics László

Szűcs Zsuzsanna: Törékeny húrok, 2015, porcelán, vegyes technika, 100 x 100 mm.
Fotó © ifj. Szlávics László

 A curated by – vienna nyolcadik kiadásában ezúttal is számos nemzetközi hírű kurátor kapott felkérést tárlatrendezésre vezető bécsi galériákban. A tárlatokhoz a vezérfonalat ebben az esztendőben Diedrich Diederichsen főkurátor Magamnak találtam ki a származásomat („Meine Herkunft habe ich mir selbst ausgedacht“) című esszéje adja. Ez többek között arra keresi a választ, mi készteti a művészeket ma újra erőteljesebben arra, hogy visszatérjenek előképekhez, és hogyan jelennek meg munkáikban az ezekhez kapcsolódó hommage-ok, referenciák, idézetek és átdolgozások. A hazai kurátorok közül idén Sasvári Edit kapott meghívást, akinek kiállítása a bécsi Galerie Knoll-ban október 15-ig látható. Koncepciója arra a kérdésre épül, hogy a művészet régi, tekintélyelvű struktúráját modellező hommage fogalma ma hogyan gondolható újra, illetve a hommage attitűdjének van-e nem-hierarchikus formája; létezik-e például ez az attitűd az azonos generációk között, sőt, hogyan értelmezhető és milyen formákat ölt az idősebb művészek hommage-a a fiatalabb nemzedékek felé? Kaszás Tamás például a nála fiatalabb Murányi Mózes Márton művére reagál, Birkás Ákos kérdezőként jelenik meg egy Jovánovics Györggyel készített interjúban. Rajtuk kívül Nemes Csaba és Rudas Klára a tárlat magyar szereplői, mellettük amerikai, román és albán művészek is vannak a kiállítók között. 

Kiállítási enteriőr Nemes Csaba és az amerikai Noah Fischer közös projektjének munkáival

Kiállítási enteriőr Birkás Ákos Homage à Victor Man című portréjával; a képernyőn Birkás Jovánovics Györggyel készített interjúja fut

Kiállítási enteriőr Kaszás Tamás és Murányi Mózes Márton munkáival

Rudas Klára Productive Disagreement, Negative Inspiration, Positive Dependence című installációja

 A fotókat Ulrike Payerhofer készítette és Sasvári Edit bocsájtotta rendelkezésünkre.

Tíz kortárs magyar képzőművész mutatkozik be a Római Magyar Akadémia szeptember 12-én megnyílt és október közepéig látogatható Hyper Realis című kiállításán, melynek kurátorai Simonffy Márta és Németh Pál. (A művészek névsora a kiállítási plakáton látható.) A neorealizmus lényegi eleme – írja Simonffy Márta – a „fotógráfiai leképezés” újraértelmezése, amellyel a létrehozott műben a valóságot, a társadalmi, az emberi élethelyzetek összefüggéseit, viszonyát jeleníti meg. Eszköztára a szembesítés, a pontos, realisztikus megjelenítés. A pillanat rögzítésével rávezet, megvilágít helyzeteket, teret ad és nyit a szituáció megértéséhez, átéléséhez; közünk lesz hozzá, amelynek felénk jelentésbeli üzenete van. A művész nagyszerű adottsága és képessége az, amellyel kézzelfoghatóvá teheti a múló időt és megkísérli a bennünk zajló mérhetetlent kifejezni, megmutatni.

A Római Magyar Akadémia kiállításának plakátja

Jovián György: A vándor, 2015, olaj, vászon, 170 x 200 cm. A művész jóvoltából

Várady Róbert: Egyensúlykeresés ambivalens térben, 2016, olaj, vászon, 160 x 180 cm. A művész jóvoltából

A bécsi Collegium Hungaricumban szeptember 14-én Rainer Fuchs, a MUMOK igazgatóhelyettese nyitotta meg Fehér László Új művek című kiállítását. Az utóbbi években a papíralapú munkák minden korábbinál nagyobb hangsúllyal jelentkeznek Fehér művészetében. A tussal és ceruzával készített legújabb vegyes technikájú grafikai sorozat ugyan jelentős elmozdulást jelez az életművön belül, mégis szorosan kapcsolódik Fehér korábbi sorozataihoz. A homogén fekete felületekkel konfrontált, azokból mintegy grafikai jelként előhívódó alakok családtörténeti vonatkozásúak – a személyes és a történeti emlékezet kérdéskörét feszegetik. A grafikai anyagot néhány nagyobb méretű olajkép egészíti ki, ugyancsak az utóbbi évek terméséből.

Fehér László: Önarckép, 2013, olaj, vászon, 160 x 220 cm. A művész jóvoltából

A tekintélyes londoni Mayor Gallery köréhez Kovács Attila és Jovánovics György személyében két magyar művész is tartozik, közülük most Jovánovics Györgynek szentelnek The Relief, from White to Black címmel egyéni kiállítást. A tárlat szeptember 14. és október 28. között, azaz az idei Frieze London alatt is látogatható és a művész legjellegzetesebb munkáiból, a gipszreliefekből mutat be válogatást. A fehér szín Jovánovics munkáiban a fényt szimbolizálja, a fényárnyalatokat sokszor finom, pár milliméteres magasságú reliefek jelzik.

Jovánovics György: Fekete relief, 1980, gipsz, 130 x 100 cm. Fotó: Bak Ágnes – Tihanyi Bence. A Kisterem jóvoltából  

A bécsi Galerie Lukas Feichtner a bécsi kortárs vásárral, a Vienna Contemporary-val párhuzamosan ebben az esztendőben is a galéria állandó művészköréhez tartozó alkotóknak az utóbbi években született munkáit állítja ki; a Hausmesse című tárlat október 22-ig tekinthető meg. A kiállításon ezúttal is több munkával szerepel a galéria magyar művésze, Tibor Zsolt.

Tibor Zsolt: bújj el/hide yourself, 2011, grafit, akril, vegyes technika, papír, 150 x 162 cm. A művész jóvoltából

Kalmár Jánosnak szeptember 20-án a párizsi Galerie 55Bellechasse-ben nyílik Vlagyimir Suljagin orosz festőművésszel közös kiállítása. Kalmár együttműködése a közelmúltban kezdődött a galériával, mely többek között bázeli és stockholmi vásárokon is kiállította már a munkáit. A mostani tárlat az utóbbi évek anyagából mutat be válogatást, a kő-posztamenseken álló bronz plasztikák a szobor és terének összefüggéseit vizsgálják.

Kalmár János: Fundamental directions, 2012, bronz, mészkő. A művész jóvoltából

Maurer Dóra rövid időn belül másodszor állít ki a karlsruhei Badischer Kunstvereinben. A nyáron egy Háy Ágnessel közös tárlata adott betekintést a magyarországi strukturalista film és animáció történetébe, míg az új kiállítás ezt a témát tovább mélyítve az osztrák avantgard film egyik legjelentősebb mestere, az 1998-ban elhunyt Kurt Kren műveivel állítja szembe alkotásait. A tárlat kurátora Anja Casser mellett ezúttal is Nolasco-Rózsás Lívia. A szeptember 30-november 27. között látogatható kiállítás Maurer Relatív lengések című kísérleti filmjének címét viseli, a film a tárlat központi munkája.   

Maurer Dóra: Relatív lengések, 1973, still a film DVD-átiratából. Operatőr Gulyás János. A művész jóvoltából

A Wroclawi Kortárs Múzeumban egészen jövő tavaszig látható a Labor Relations című, a múzeum saját gyűjteményéből válogatott nagyszabású nemzetközi tárlat. A cím a munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyra utal, aminek jelenlegi dinamikáját a tárlathoz írott bevezető szerint „ugyanazok a folyamatok határozzák meg, melyek a globális piacokat is befolyásolják: a kolonializmus, az indusztrializáció és a kapitalizmus”.  A 43 kiállító művész között a kortárs színtér olyan kiemelkedő alkotóit találjuk, mint Monica Bonvicini, VALIE EXPORT, Eva Kotátková, Ed Atkins vagy Dominique Gonzalez-Foerster. A magyar színeket a tárlaton a Kis Varsó képviseli;

Dynamus című, a földgömböt meglovagló figurát ábrázoló objektjük egyidejűleg utal a mitikus Atlaszra és a XX. századi totalitárius ambíciókra.

Kis Varsó: Dynamus, 2008, objekt, © Wrocław Contemporary Museum