Szurcsik József nem tobzódik felelőtlenül a motívumok határtalan óceánjában, neki megvan a saját jól bejáratott két alapeleme, az emberi fej és az épület.

Számára ez a kettő untig elég (úgy húsz éve már), hogy szabatosan szóljon az ember és a világ viszonyáról. A szűkösnek tűnő motívumkészlet éppen eszköztelenségében ad lehetőséget nagy távolságok átfogására: Szurcsik jól ismert, komor arcélei és falsíkjai ugyanis egy körülhatárolható teret képeznek. Ebben a szellemi térben már lehet pontos üzeneteket artikulálni. És ez nagyon fontos a kortárs képzőművészet esetében, ami elfeledve minden műfaji, tematika, technikai korlátot a semmiben lóg, biztos értelmezői sarokpontok nélkül. (Gondoljunk csak Alessandro Baricco zongoristájára, Novecentóra, aki a világ végtelen klaviatúrája helyett a zongora 88 billentyűjét választja!) Nos, Szurcsiknál a következetes életmű adja meg a sarokpontokat, azt a skálát, amin belül a művész megszólal, a maga ironikus, szatirikus, nekikeseredett hangján.
A festményeken és festett féldomborműveken lévő férfi arcélek zártak és pontosak, mint a klasszikus görög szobrokon. „A profil nem hazudik. Nem tud ugyanis” – mondja a művész. A profil: a sematizált, áttetsző, olvasható személy jelképe. A nagy falak, görbülő ívek és lépcsők viszont sajátos és változatos építményeket szülnek, képzeletbeli architektúrákat az ókor mezopotámiai építészet és az avantgárd utópiák keresztezéséből. A falakba foglalt arcok a környezet és a személy viszonyát elemzik laboratóriumi pontossággal. (A pontosság a már említett sarokpontoknak köszönhető.) Az egyik be van zárva, a másik megfigyelést végez, a harmadik zarándoklatra indul, a negyedik a múltba néz, az ötödik elszótlanodik stb. Különös ez a világ, kissé fojtogató, mint Kafka labirintusai. Szurcsik egyik fő témája éppen a hatalom és az egyén viszonya, a néma elnyomás, a mindenbe belefurakodó zsarnoki szellem – érthető, hogy a profilok legtöbbször küszködnek a falak szorításában. De a színek kárpótolnak a fanyar hangulatért: az egymásra kent száraz és repedezett kolorit szivárványos harmóniában tündököl.

Raiffeisen Galéria

2006. janiár 23.–2006. március 12.