A Christie’s és a Sotheby’s évtizedek óta nyomasztó fölénnyel uralja a nemzetközi aukciós piacot. Az elmúlt években kettejük küzdelmében a Christie’s-nek sikerült némi lépéselőnyre szert tennie – ami gyorsan kisebb vezetési válságot is okozott a nagy vetélytársnál. 2013 is a Christie’s-nek sikerült jobban: képzőművészeti aukcióinak összforgalma 3,55 milliárd dollárt tett ki, szemben a Sotheby’s 3,1 milliárdjával. A két cég stratégiájában illetve az új elképzelések gyakorlati megvalósításában érzékelhetők ugyan különbségek – például a Christie’s előbbre tart a földrajzi terjeszkedésben és az online értékesítésben – de eredményességüket általában csak a globális forgalmi adatok segítségével tudjuk mérni.

Pablo Picasso: Minotaurosz-kompozíció, gouache, ceruza/papír, 50.2 x 65.2cm; 1936. © sothebys.com

Az elmúlt hetekben ugyanakkor ritka lehetőség kínálkozott a két cég gyakorlatának egy konkrét értékesítési projekt kapcsán történő összehasonlítására. Mindkét ház szerepet kapott a 2008 novemberében elhunyt legendás svájci műkereskedő, Jan Krugier hagyatékának értékesítésében.

Krugier 1928-ban egy lengyelországi zsidó családban látta meg a napvilágot s rokonai közül egyedüliként élte túl a holokausztot. Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadítása után egy svájci családhoz került. Iskoláinak elvégzése után Párizsba költözött, ahol előbb festőként próbált szerencsét; műkereskedelemmel többek között Alberto Giacometti tanácsára kezdett foglalkozni. Még párizsi évei alatt ismerkedett meg Picassóval, akinek az idők folyamán a legfontosabb galériásává vált.

Georges Seurat: Hindu koldus, 1878-79, ceruza, papír, 49,2 x 28,7 cm; © sothebys.com

Az ötvenes években Genfben telepedett le, ahol 1962-ben nyitotta meg saját galériáját, amit öt évvel később követett első New York-i galériája is. Második felesége az utolsó lengyel királyt is felmenői között tudó Marie Anne Poniatowska volt, akivel közösen építette fel rendkívüli értékű és különösen a papíralapú munkákban egyedülálló gyűjteményét, melynek első darabja egy 1969-ben 12 ezer dollárért vásárolt Seurat-tájkép volt. Gyűjteményük a 90-es években világszerte számos önálló kiállításon szerepelt; Az örök szem címre keresztelt, a reneszánsztól napjainkig terjedő korok rajzművészetét bemutató tárlat többek között Bécsben és Münchenben is látható volt.

Krugier halála után két évvel gyermekei és egyben örökösei, az ugyancsak műkereskedelemmel foglalkozó Tzila és a festő Aviel alapítványt hozott létre emlékének gondozására és munkásságának bemutatására. Az elmúlt évben döntöttek a gyűjtemény egy részének eladásáról. A két nagy aukciósház között azonnal versenyfutás kezdődött az értékesítés jogáért, melyben a Christie’s tudta a nagyobb szeletet kihasítani magának. Ebben az ügyet jól ismerő piaci megfigyelők szerint szerepet játszott, hogy a ház a beadóktól levont jutalék egy részéről is lemondott az alapítvány javára, és a Single owner sales-sorozatában önálló aukciókon ígérte értékesíteni a rábízott műtárgyakat.

Pablo Picasso: Író férfi (Önarckép), 1971, olaj/vászon, 115,5 x 88,9 cm; © Christie’s Images

A ház két New York-i aukcióján közel 150 tételt vitt kalapács alá a gyűjteményből, és előzetesen minimálisan 170 millió dolláros forgalommal számolt. A tényleges bevétel ennek csak a kétharmadát érte el (113,7 millió dollár), a csúcsművek esti árverésén szerepelt 63 mű közül 17-re nem is volt licit.

Olyan kapitális munkák ragadtak be, mint Kandinszkij 1911-es, kitűnő provenienciájú Őszi tája, amiért 20-25 millió dollárt vártak, Miró 8-12 millióra taksált szürrealista vászna, a Festmény – L’Oiseau vagy Picasso egyik, a chicagói belvárosban álló szobrának 25-35 millióra becsült makettje. Picasso egyébként az akción legdrágábban elkelt tétel, egy önarckép szerzője is; igaz, ezért „csak” 6,6 millió dollárt adtak. Számos tétel, köztük a napjainkban igen népszerű Alberto Giacometti munkái a vártnál jóval alacsonyabb áron találtak gazdára.

A Sotheby’s annyival volt könnyebb helyzetben, hogy a lényegében kudarccal végződött Christie’s-aukció tanulságait levonva építhette fel saját stratégiáját. A vetélytárs árveréseinek a vártnál jóval szerényebb eredményeit alapvetően két okra vezették vissza. Egyrészt arra, hogy bár a Single owner sale egy közismert gyűjtő esetében hozhat kiemelkedő eredményt – jó példa erre az Yves Saint Laurent-hagyaték értékesítésének 230 millió dolláros bevétele az egyébként mélypontot jelentő 2009-es évben – Krugier gyűjteménye túlságosan hosszú időszakot, túl sok műfajt és stílust ölelt fel ahhoz, hogy az aukcióra mozgósítani lehessen a gyűjtők minden potenciálisan érdekelt körét. Ez még akkor is igaz, ha a Christie’s valóban profi módon végezte a promóciót; a főbb darabokat például az árverés előtt Londonban, Sanghajban, Hong Kongban, Moszkvában és Chicagóban is bemutatták. Ezért a Sotheby’s a rábízott anyagot beépítette „menetrend szerinti” februári londoni árveréseinek anyagába, természetesen kiemelt figyelmet fordítva a Krugier-tételek provenienciájának bemutatására.

Pablo Picasso: Fej (A chicagoi Civic Center számára készült szobor makettje), 1962-64, vaslemez, © Christie’s Images

Tanult a Sotheby’s a vetélytárs másik súlyos hibájából is: New York-ban a becsértékek túl magasnak bizonyultak. Ebben persze a beadók is szerepet játszhattak, akik a Sotheby’s-nél már sokkal inkább hajlottak az aukciósház által javasolt értékek elfogadására. A Christie’s védelmében ugyanakkor elmondható, hogy az alkotók és a kalapács alá került művek kvalitásainak fényében a becsértékek náluk sem voltak védhetetlenek, de nem vették figyelembe azt, hogy a művek egy része Krugier életében rendszeresen szerepelt nemzetközi vásárokon – így az Art Basel-en és a TEFAF-on –, azaz nem volt a magángyűjtemény elidegeníthetetlen része, és nem hatott a piacon az újdonság erejével. Másrészt a kollekciónak sok olyan darabja volt, melyeknek valódi értékét csak a leghozzáértőbb gyűjtők tudták felmérni, így egy-egy alkotásért jóval kevesebben szálltak ringbe, mint a legnépszerűbb, emblematikus munkákért. A Sotheby’s e tanulságok fényében már jóval alacsonyabban szabta meg a becsértékeket.

Jan Krugier,  Photo by Sarah Dunn / Contour by Getty Images

Londonban február 5-én a prémium-kategóriás esti impresszionista és modern árverésen Krugier gyűjteményének 37 darabját vitték kalapács alá, a másnapi délutáni árverésen pedig 82-et. A ház taktikája bevált, a siker elsöprő volt, a tételek kivétel nélkül elkeltek, a 74,9 millió fontos (122,1 millió dolláros) bevétel több mint a duplája lett a művek felső határon számolt összesített becsértéknek. A tételek kvalitásait jelzi, hogy a licitálók között ott volt több múzeum is; Georges Seurat Hindu koldus című rajzát például a Los Angeles-i Getty Museum szerezte meg – a 100 ezer fontos becsértékkel szemben – 2,43 millióért… Négy művész, Picasso, Alberto Giacometti, de Chirico és Bonnard állított fel új életmű-rekordot a papíralapú munkák kategóriájában; a legmagasabb árat 19,7 millió fonttal Picasso minotaurosz-kompozíciója érte el.

A Krugier-tételek az egész aukció sikerét megalapozták, a 215,8 millió fontos összforgalom abszolút csúcsot jelent a londoni aukciók történetében. A régit csak egy nappal korábban állította fel a Christie’s ugyancsak impresszionista és modern árverése; az idei szezon tehát több mint biztatóan indult a nemzetközi aukciós piacon.