A bécsi kortárs vásár, a Vienna Contemporary alatt naponta látogatható volt, de október 15-ig előzetes bejelentkezéssel még megtekinthető a Pécsi Műhely 1968-1980/Mama said knock you out című tárlat, ami az acb Galéria szervezésében, Amir Shariat kurátori közreműködésével valósult meg Bécsben a Neuer Kunstverein Wien kiállítótermében. (Az acb a vásáron is a Pécsi Műhely egyik alapító tagja, Ficzek Ferenc szóló show-jával vett részt.) Mintegy harminc, többségében fotóalapú munka és festmény ad keresztmetszetet a Műhely tagjainak munkásságáról, akik közül Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kálmán ma is a szcéna aktív szereplői.

Pinczehelyi Sándor: Cím nélkül, 1970, zománcozott acéllemez, 90 x 180 cm. Az acb Galéria jóvoltából

Részlet a Pécsi Műhely bécsi kiállításáról. A szerző felvétele

A csehországi Mikulovban, a Galerie Závodný-ban november 5-ig látogatható Megyik János egyéni tárlata. Az osztrák határ közvetlen közelében fekvő, alig 8 ezer lakosú kisváros galériája komoly nemzetközi kiállítási programot kínál; olyan jelentős művészek állítottak itt ki az elmúlt években mint Magdalena Abakanowicz, François Morellet, vagy a magyar kortársak közül Fajó János. (Vajon mikor lesz ilyen programja egy hasonló méretű – vagy akár nagyobb – vidéki kisváros galériájának Magyarországon…?). A tárlaton régebbi rajzok és fotogramok, valamint az utóbbi évek lézervágott munkái mellett egy nagyméretű helyspecifikus zsinór-installáció is látható, ami látványában a művész Ludwig Múzeum-beli kiállításán bemutatott installációval rokonítható.

Megyik János: Szingularitás VI. Inverz, 2015, patinázott szénacél, lézervágás 101,4 x 132,4 x 10 cm. Fotó: Rosta József. A művész jóvoltából

A rotterdami RAM Gallery, Berry Koedam galériája az elmúlt években jónéhány magyar kortárs képzőművésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget, többek között az ott élő Tóth Károly művész-kurátor-zeneszerző közvetítésének köszönhetően. A RAM idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját és ebből az alkalomból Up Memory Line címmel kétrészes jubileumi tárlatot rendezett, amire olyan alkotókat hívtak meg, akik már korábban is szerepeltek az intézmény tárlatain. A mostani, október 22-ig látható második részben az utóbbi 15 esztendőre tekintenek vissza és a meghívott művészek nagy száma miatt mindenkitől A4-esnél nem nagyobb méretű festményeket, grafikákat és szobrokat vagy videomunkákat kértek. A tárlaton mintegy 80 művész szerepel, köztük Komoróczky Tamás, Németh Hajnal, Pacsika Rudolf, Sugár János és az évtizedek óta Hollandiában élő Lénárd Ilona, akinek egyébként neves építész férje, a budapesti Bálnát is tervező Kas Oosterhuis is a kiállítók között van.

Komoróczky Tamás: Ancient: anal tyranny, Full HD, 08:56 min, 2014, frame. A művész jóvoltából

Pacsika Rudolf: Aneatikus szerkezet, 2000-2016, vázlatrajz, akvarell, 29 x 21 cm, a művész jóvoltából 

A müncheni Künstlerhaus-ban október 7-ig látható a Futur II. című kiállítás, amin a Magyar Művészeti Akadémia válogatásában a középnemzedékhez tartozó művészek munkái láthatók. A cím a magyar nyelvben nem létező igeidőre utal, jelezve, hogy a képzőművészet ott is élő kapocs lehet, ahol a nyelv ezt a funkciót nem tudja betölteni. A tárlaton többek között Jovián György, Kő Pál, Ingo Glass, Orosz István, Regős István, Pataki Tibor és Kuti Dénes festményei, grafikái, plasztikái és objektjei láthatóak.

Ingo Glass: Porta Pannonicum, színezett bádog, 60 x 70 x 60 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

Orosz István: Rinocérosz II, rézkarc, 2007, 73 x 61 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

Regős István: A táncosnő halála, vegyestechnika, 36 x 65 x 18 cm. A Künstlerhaus jóvoltából

A Nyitrai Galériában szeptember 22. és november 13. között látható a Newrope című kiállítás. A galéria vezetői közel 30 művésztől – többségében a közép- és kelet-európai régióból – kértek a tárlatra új, az európai közvéleményt jelenleg foglalkoztató kérdésekre (terrorizmus, migránsválság, brexit, a gazdasági növekedés dilemmái, stb.) reflektáló munkákat. A városban zajló nemzetközi színházi fesztiválhoz is kapcsolódó kiállítás nemcsak a galériát foglalja el, a szinte teljes műfaji skálát képviselő alkotások egy része a város autók elől lezárt központjában kerül bemutatásra. A kiállítók között szerepel az Ex-artists’ collective – Kaszás Tamás & Loránt Anikó – és Németh Ilona is.

Ex-artists’ collective (Kaszás Tamás & Loránt Anikó): Ön-antropológia, 2014-2016, installáció (részlet). A Kisterem jóvoltából

Kaszás Tamás Csehországban is szerepel egy csoportos kiállításon, mégpedig a Cultura/Natura címet viselő prágai fotóművészeti fesztivál, a Fotograf Festival Praha egyik tárlatán. A Common Harvest, work in progress című kiállításnak a Tranzitdisplay ad otthont október 6. és november 6. között s azon Kaszás Fernando García-Dory, Asunción Molinos Gordo és Tomáš Uhnák társaságában szerepel. A projekt – némi túlzással – „a művészetre mint a mezőgazdaság ágazatára” tekint; a kiállító művészek hosszabb ideje foglalkoznak az agrárium, a globális élelmiszerpiac, a szövetkezetek, a földhöz jutás témáival s maguk is résztvevői voltak olyan kezdeményezéseknek, amelyeknek egyidejűleg voltak kulturális és agrár vonatkozásai. Kaszás a megnyitó előtt résztvesz az agrárutópiákkal foglalkozó kerekasztalon is.

Kaszás Tamás: Eszképista történet , 2016, fotó, részlet. A Kisterem jóvoltából

Szeptember 27-től egészen január 6-ig látható Bécsben az ott élő Csutak Magda A Nulla megközelítése című kiállítása, aminek az osztrák köztisztviselők biztosító egyesülete, az Österreichische Beamtenversicherung székháza ad otthont. Csutak számára az anyag maga a téma; a művészet és a tudomány határmezsgyéjén mozgó munkásságában évtizedekig kutatta azokat az anyagokat, így a szilíciumdioxidot vagy a grafitot, melyekkel dolgozott. Meghatározó formája az ellipszis, az atomi és kozmikus szerkezetek tanulmányozása számára a semmi és a végtelen megközelítésének nem kikerülhető módozata.

Csutak Magda: 0-1-2, 2014, szilíciumdioxid, grafit, 60 30 x 6 cm. A művész jóvoltából

A Kunstmuseum Stuttgart 2015-ben indította másfél évig tartó sorozatát, melyben a nemzetközi videó- és performansz-művészet fontos alkotói, köztük Kristof Georgen, Rodney Graham, Ragnar Kjartansson egyéni tárlatait mutatja be Sound in Motion címmel. A sorozat 10. részében szeptember 23-november 13. között Németh Hajnal 2008-2013 között készült munkái láthatóak. Németh különböző zenei irányzatok, így a pop, a jazz és a klasszikus zene sajátosságaira és potenciáljára épít performanszaiban és videóiban, hogy segítségükkel fontos társadalmi és szociális problémákra hívhassa fel a figyelmet.

Németh Hajnal: Air Out, 2008, SD-Pal video, stereo, 4:30 perc, Performer: Annette Wiegand, Kamera & Sound: István Imreh, helyszín: Tabor Kirche, Berlin, © Németh Hajnal

Ezzel párhuzamosan Németh reszt vesz a Stadtgalerie Kiel Szenvedély – A rajongók viselkedése és a művészet című csoportos tárlatán is, melynek középpontjában a rockzene és annak fogadtatása áll. A Künstlerhaus Bethanien-nel együttműködésben létrejött, filmeket, videókat, fotókat, festményeket egyaránt felvonultató kiállításon Németh az Imagine War című koncertfilmjével szerepel.

Még egy magyar hír Stuttgartból: a művészkörében több magyar alkotót is soraiban tudó itteni galéria, a Dengler und Dengler, ezúttal Pinczehelyi Andrásnak rendezett, immáron harmadik alkalommal, szóló show-t CHIAROSCURO címmel. A címadó olasz szó jelentése fény-árnyék, árnyékolási technika, melynek alkalmazása a képzőművészetben Caravaggioig nyúlik vissza. Segíti a testek domborúságának, plasztikus formáinak érzékeltetését és erősíti a drámai hatást is; szívesen él vele a filmművészet is. Ezt a technikát alkalmazza Pinczehelyi András is, akinek legfrissebb olajképei november 18-ig tekinthetők meg.

Pinczehelyi András: Carmen, 2016, olaj, vászon, 140 x 120 cm. A művész jóvoltából

Október 16-án nyílik meg Párizsban az 1946-ban alapított Salon des Réalités Nouvelles hetvenedik, jubileumi kiállítása. Az absztrakt, konkrét-konstruktív irányzatoknak helyet adó szalon alapítói között ott volt Beöthy István is, s az évek során olyan neves magyar és magyar származású mesterek munkái fordultak itt meg, mint Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Szenes Árpád, Nicolas Schöffer vagy Konok Tamás. Az egy hétig nyitva tartó, többszáz művészt felvonultató idei bemutatónak két-két magyar festő- és szobrászművész résztvevője lesz: Jászberényi András, Saxon-Szász János, Boldi és Kalmár János.

Boldi: Genèse, 2015, bronz, 35 x 35 x 27 cm. Fotó: Slezák István. A művész jóvoltából

Jászberényi András: konvergencia & divergencia, akril, fa, 82,5×120 cm. A művész jóvoltából

Kalmár János: Changing balance, 2013, bronz, mészkő, 37 x 47 x 62 cm. A művész jóvoltából

Saxon-Szász János: Csip, csip, csóka, 2016, olaj, vászon, 120 x 100 cm. A művész jóvoltából

A szlovákiai Zsolna Plusmínusnula Galériájában szeptember 2-án nyílt meg és a hó végéig látogatható Kútvölgyi-Szabó Áron In between grids című egyéni tárlata, melynek anyaga az elmúlt egy esztendőben született, többek között stuttgarti és berni rezidencia-programok során. A kiállítás – a művész rövid összefoglalójából idézve – az emberi tudás bizonytalanságairól, a különböző nézetek látszólagos vagy hiányos igazságairól szól, a témát a különféle (négyzet)rácsok – mint a kategorizáláshoz és rendszerezéshez kötődő struktúrák – sajátos torzulásai / interferenciái felől közelíti meg. Számba veszi gyakori előfordulási helyeiket (épített környezetünkben, mindennapi életünkben vagy akár gondolkodásmódunkban), igyekszik rámutatni azokra a veszélyekre, amelyek  használatuk révén tipikus félreértésekhez vagy fals konklúziókhoz vezethetnek.

Kútvölgyi-Szabó Áron: Setup, giclée print, 30x45cm. A művész és a Chimera-Project Galéria jóvoltából

A Nemzetközi Éremművészeti Szövetség (FIDEM) szeptember elején tartott genti kongresszusához kapcsolódóan a vallon régióhoz tartozó Namur városában nagyszabású nemzetközi éremművészeti kiállítás nyílt. A TreM.a-ban (Musée provincial des Arts anciens du Namurois) 2017. január 8-ig látható, gazdag hagyományokra visszatekintő kiállításra a FIDEM határozza meg az egy országból beküldhető alkotások számát; a magyar éremművészet elismerését jelenti, hogy Magyarország évek óta az egyik legnagyobb anyaggal szerepelhet itt. Idén nem kevesebb mint 30 hazai művész – köztük Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szűcs Zsuzsanna – összesen 46 éremmel képviselheti a hazai éremművészetet.

 

Lieb Roland Ferenc: Menekültek, beton, acél, vegyes technika, 110 x 120 mm.

Fotó © Lieb Roland Ferenc

 

ifj. Szlávics László.: Hommage à Jules Verne, 2014 vas, sárgaréz, óraszerkezet,
vegyes technika, 110 x 80 mm. Fotó © ifj. Szlávics László

Szűcs Zsuzsanna: Törékeny húrok, 2015, porcelán, vegyes technika, 100 x 100 mm.
Fotó © ifj. Szlávics László

 A curated by – vienna nyolcadik kiadásában ezúttal is számos nemzetközi hírű kurátor kapott felkérést tárlatrendezésre vezető bécsi galériákban. A tárlatokhoz a vezérfonalat ebben az esztendőben Diedrich Diederichsen főkurátor Magamnak találtam ki a származásomat („Meine Herkunft habe ich mir selbst ausgedacht“) című esszéje adja. Ez többek között arra keresi a választ, mi készteti a művészeket ma újra erőteljesebben arra, hogy visszatérjenek előképekhez, és hogyan jelennek meg munkáikban az ezekhez kapcsolódó hommage-ok, referenciák, idézetek és átdolgozások. A hazai kurátorok közül idén Sasvári Edit kapott meghívást, akinek kiállítása a bécsi Galerie Knoll-ban október 15-ig látható. Koncepciója arra a kérdésre épül, hogy a művészet régi, tekintélyelvű struktúráját modellező hommage fogalma ma hogyan gondolható újra, illetve a hommage attitűdjének van-e nem-hierarchikus formája; létezik-e például ez az attitűd az azonos generációk között, sőt, hogyan értelmezhető és milyen formákat ölt az idősebb művészek hommage-a a fiatalabb nemzedékek felé? Kaszás Tamás például a nála fiatalabb Murányi Mózes Márton művére reagál, Birkás Ákos kérdezőként jelenik meg egy Jovánovics Györggyel készített interjúban. Rajtuk kívül Nemes Csaba és Rudas Klára a tárlat magyar szereplői, mellettük amerikai, román és albán művészek is vannak a kiállítók között. 

 

Kiállítási enteriőr Nemes Csaba és az amerikai Noah Fischer közös projektjének munkáival

 

Kiállítási enteriőr Birkás Ákos Homage à Victor Man című portréjával; a képernyőn Birkás Jovánovics Györggyel készített interjúja fut

 

Kiállítási enteriőr Kaszás Tamás és Murányi Mózes Márton munkáival

 

Rudas Klára Productive Disagreement, Negative Inspiration, Positive Dependence című installációja

 A fotókat Ulrike Payerhofer készítette és Sasvári Edit bocsájtotta rendelkezésünkre.

 

Tíz kortárs magyar képzőművész mutatkozik be a Római Magyar Akadémia szeptember 12-én megnyílt és október közepéig látogatható Hyper Realis című kiállításán, melynek kurátorai Simonffy Márta és Németh Pál. (A művészek névsora a kiállítási plakáton látható.) A neorealizmus lényegi eleme – írja Simonffy Márta – a „fotógráfiai leképezés” újraértelmezése, amellyel a létrehozott műben a valóságot, a társadalmi, az emberi élethelyzetek összefüggéseit, viszonyát jeleníti meg. Eszköztára a szembesítés, a pontos, realisztikus megjelenítés. A pillanat rögzítésével rávezet, megvilágít helyzeteket, teret ad és nyit a szituáció megértéséhez, átéléséhez; közünk lesz hozzá, amelynek felénk jelentésbeli üzenete van. A művész nagyszerű adottsága és képessége az, amellyel kézzelfoghatóvá teheti a múló időt és megkísérli a bennünk zajló mérhetetlent kifejezni, megmutatni.

 

A Római Magyar Akadémia kiállításának plakátja

 

Jovián György: A vándor, 2015, olaj, vászon, 170 x 200 cm. A művész jóvoltából

 

Várady Róbert: Egyensúlykeresés ambivalens térben, 2016, olaj, vászon, 160 x 180 cm. A művész jóvoltából

 

A bécsi Collegium Hungaricumban szeptember 14-én Rainer Fuchs, a MUMOK igazgatóhelyettese nyitotta meg Fehér László Új művek című kiállítását. Az utóbbi években a papíralapú munkák minden korábbinál nagyobb hangsúllyal jelentkeznek Fehér művészetében. A tussal és ceruzával készített legújabb vegyes technikájú grafikai sorozat ugyan jelentős elmozdulást jelez az életművön belül, mégis szorosan kapcsolódik Fehér korábbi sorozataihoz. A homogén fekete felületekkel konfrontált, azokból mintegy grafikai jelként előhívódó alakok családtörténeti vonatkozásúak – a személyes és a történeti emlékezet kérdéskörét feszegetik. A grafikai anyagot néhány nagyobb méretű olajkép egészíti ki, ugyancsak az utóbbi évek terméséből.

 

Fehér László: Önarckép, 2013, olaj, vászon, 160 x 220 cm. A művész jóvoltából

A tekintélyes londoni Mayor Gallery köréhez Kovács Attila és Jovánovics György személyében két magyar művész is tartozik, közülük most Jovánovics Györgynek szentelnek The Relief, from White to Black címmel egyéni kiállítást. A tárlat szeptember 14. és október 28. között, azaz az idei Frieze London alatt is látogatható és a művész legjellegzetesebb munkáiból, a gipszreliefekből mutat be válogatást. A fehér szín Jovánovics munkáiban a fényt szimbolizálja, a fényárnyalatokat sokszor finom, pár milliméteres magasságú reliefek jelzik.

 

Jovánovics György: Fekete relief, 1980, gipsz, 130 x 100 cm. Fotó: Bak Ágnes – Tihanyi Bence. A Kisterem jóvoltából  

 

A bécsi Galerie Lukas Feichtner a bécsi kortárs vásárral, a Vienna Contemporary-val párhuzamosan ebben az esztendőben is a galéria állandó művészköréhez tartozó alkotóknak az utóbbi években született munkáit állítja ki; a Hausmesse című tárlat október 22-ig tekinthető meg. A kiállításon ezúttal is több munkával szerepel a galéria magyar művésze, Tibor Zsolt.

 

Tibor Zsolt: bújj el/hide yourself, 2011, grafit, akril, vegyes technika, papír, 150 x 162 cm. A művész jóvoltából

Kalmár Jánosnak szeptember 20-án a párizsi Galerie 55Bellechasse-ben nyílik Vlagyimir Suljagin orosz festőművésszel közös kiállítása. Kalmár együttműködése a közelmúltban kezdődött a galériával, mely többek között bázeli és stockholmi vásárokon is kiállította már a munkáit. A mostani tárlat az utóbbi évek anyagából mutat be válogatást, a kő-posztamenseken álló bronz plasztikák a szobor és terének összefüggéseit vizsgálják.

 

Kalmár János: Fundamental directions, 2012, bronz, mészkő. A művész jóvoltából

Maurer Dóra rövid időn belül másodszor állít ki a karlsruhei Badischer Kunstvereinben. A nyáron egy Háy Ágnessel közös tárlata adott betekintést a magyarországi strukturalista film és animáció történetébe, míg az új kiállítás ezt a témát tovább mélyítve az osztrák avantgard film egyik legjelentősebb mestere, az 1998-ban elhunyt Kurt Kren műveivel állítja szembe alkotásait. A tárlat kurátora Anja Casser mellett ezúttal is Nolasco-Rózsás Lívia. A szeptember 30-november 27. között látogatható kiállítás Maurer Relatív lengések című kísérleti filmjének címét viseli, a film a tárlat központi munkája.   

Maurer Dóra: Relatív lengések, 1973, still a film DVD-átiratából. Operatőr Gulyás János. A művész jóvoltából

A Wroclawi Kortárs Múzeumban egészen jövő tavaszig látható a Labor Relations című, a múzeum saját gyűjteményéből válogatott nagyszabású nemzetközi tárlat. A cím a munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyra utal, aminek jelenlegi dinamikáját a tárlathoz írott bevezető szerint „ugyanazok a folyamatok határozzák meg, melyek a globális piacokat is befolyásolják: a kolonializmus, az indusztrializáció és a kapitalizmus”.  A 43 kiállító művész között a kortárs színtér olyan kiemelkedő alkotóit találjuk, mint Monica Bonvicini, VALIE EXPORT, Eva Kotátková, Ed Atkins vagy Dominique Gonzalez-Foerster. A magyar színeket a tárlaton a Kis Varsó képviseli;

Dynamus című, a földgömböt meglovagló figurát ábrázoló objektjük egyidejűleg utal a mitikus Atlaszra és a XX. századi totalitárius ambíciókra.

 

Kis Varsó: Dynamus, 2008, objekt, © Wrocław Contemporary Museum

Sara Zanin jónevű római galériája, a z2o hat magyar művészt mutat be RAIN COME DOWN! – Domesticated environments – The Hungarian attitudes címmel július végéig látható kiállításán. A Petrányi Zsolt által kúrált tárlaton Barabás Zsófi, Tarr Hajnalka, Tranker Kata, Szemző Zsófia, iski Kocsis Tibor és Hatházi László munkái szerepelnek. A kiállítás az embernek a környezetéhez való viszonyával foglalkozik – lettlégyen az természeti, politikai, történelmi vagy városképi jellegű. A Rain Come Down! cím, amit Petrányi egy amerikai rapzenésztől kölcsönzött, a fiatal művészgeneráció aktív törekvését jelképezi arra, hogy a történéseket ellenőrzése alatt tartsa.

Hatházi László: Diorama 2, 2014, vízfesték, papír, 30 x 40 cm, a NextArt Galéria jóvoltából

iski Kocsis Tibor: Parallelity 2,2015, szén, papír, 115,5 x 96,3 cm, a Viltin Galéria jóvoltából

Tarr Hajnalka: Subjective reality Structure, 2012, fotó, papír, toll, à 29 x 86 cm, fotó Sebastiano Luciano, forrás: z2ogalleria.it

Tranker Kata: Ein Monat, 2012, 26 papír objekt, fa állvány, különböző méretek, a Viltin Galéria jóvoltából

Augusztus 14-ig az albán főváros, Tirana Nemzeti Művészeti Galériájában látható egy Eszmék és művek című válogatás a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményének hazai anyagából. (Ezzel párhuzamosan a LuMu-ban a kortárs albán művészetet bemutató kiállítás nyílik.) Szipőcs Krisztina kurátor olyan műveket válogatott a tárlatra, amelyek elsősorban fotó-, illetve média-alapú műveken, sok esetben a művész figuráján keresztül ismertetik meg a nézőkkel Magyarország közelmúltját és kortárs képzőművészetét. A bemutatott alkotások egyben kordokumentumok, a hétköznapi életet és a művészetet átható eszmék és értékrendek lenyomatai is. A kiállított művek szerzőinek névsora itt olvasható.

Kiállítási enteriőr Beöthy Balázs, Birkás Ákos, Gyenis Tibor, Gerhes Gábor és Lakner Antal munkáival. Fotó: Szipőcs Krisztina, forrás: facebook.com/ludwigmuseum

Fehér László: Szürke ház, installáció, 1997, vaslemez, fa,kátránypapír, 260 x 1100 x 500 cm, © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Pinczehelyi Sándor: Sarló és kalapács, 1973, zselatinos ezüst nagyítás, 25,4 x 20 cm © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

A Svájcban különösen erős pozíciókkal rendelkező konstruktív-konkrét művészet egyik legfontosabb kiállítóhelye, a zürichi Haus Konstruktiv idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból Um die Ecke denken címmel nyílt szeptember 4-ig látogatható és kizárólag a ház saját gyűjteményére építő tárlat. (A cím egy olyan szófordulat, aminek magyar megfelelője talán a „kreatív szemmel nézni a világra” lehetne.) A kiállításon nemcsak egyértelműen a konstruktív-konkrét irányzathoz sorolható művek szerepelnek, hanem olyanok is, amik abból valamiféle inspirációt merítettek. A résztvevő művészek hosszú listáján a már lezárt életművű mesterek, köztük Etiennne Beöthy és Victor Vasarely mellett ott találjuk Vera Molnárnak és Csörgő Attilának a gyűjteményben őrzött munkáit is.

Csörgő Attila: Hámozott csendélet III., 2014, papír, ragasztószalag, 30 x 17 x 27 cm, ill. 145 x 145 cm, a Museum Haus Konstruktiv, Zürich tulajdona, fotó: Csörgő Attila, a művész jóvoltából

Vera Molnár: PARCOURS/N  97-4, 200 x 200 cm, kézzel szövött festett gyapjúszál, a Museum Haus Konstruktiv, Zürich tulajdona. A szerző felvétele

A karlsruhei Badischer Kunstverein szeptember 11-ig nyitva tartó Film – Mozgás – Trükk című kiállítása két magyar képzőművész, Háy Ágnes és Maurer Dóra számos hasonlóságot felmutató filmes munkásságán keresztül a magyarországi strukturalista film és animáció történetébe enged bepillantást. A tárlat címe Háy 1984-ben megjelent esszéjét idézi. A Nolasco-Rózsás Lívia által kúrált tárlat egyben a Londonban élő Háy műveinek első átfogó németországi prezentációja. A középpontban Háy Ágnes Egy különc úr naplójából című 1972-es, illetve Mauer Dóra Kalah című 1980-as kísérleti filmje áll, de a nézők láthatják többek között Maurer Időmérés (1973/80) és Háy Várakozás (1980) című rövidfilmjét is. További mozgóképek, kiadványok, grafikák jelzik, hogyan hatnak a művészek által a 70-es években kidolgozott módszerek későbbi munkásságukra is.

Háy Ágnes: Egy különc úr naplójából, 1972, filmstill, a művész és a Badischer Kunstverein jóvoltából

Maurer Dóra: Kalah, 1980, filmstill, a művész és a Badischer Kunstverein jóvoltából

A Párizs-közeli kisváros, Champlan galériája, az aller simple idei nyári, szeptember 10-ig megtekinthető tárlatát a geometrikus művészetnek szenteli. A 12 kiállító festő- és szobrászművész között szerepel Vera Molnár és Nemes Judit is, többek között Carmelo Arden Quin, Helen Wergouven és Gaël Bourmaud társaságában, akiknek munkáival a magyar közönség az Abigail Galéria Párizsi kocka című kiállításán találkozhatott.  

A tekintélyes londoni Royal Academy of Arts ebben az évben is megrendezi hagyományos Nyári Kiállítását. Az 1200 (!) alkotást felvonultató, augusztus 21-ig nyitva tartó tárlaton befutott művészek mellett számos ifjú tehetség is bemutatkozási – és értékesítési – lehetőséget kap. A résztvevők között két fiatal magyar képzőművész is van, a Londonban végzett és már többször bemutatkozott Schwéger Zsófia és Horváth Lóczi Judit, aki ugyanezen a tárlaton két évvel ezelőtt is szerepelt már.

Schwéger Zsófia: Sándorfalva, Hungary #1, 2016, szitanyomat, 48 x 56 cm, a művész jóvoltából

Horváth Lóczi Judit: The Risk I Take (a My Life sorozatból), 2015, akril, MDF lap, 29 x 42 x 3 cm, forrás: royalacademy.org.uk

Schwéger Zsófia ezzel párhuzamosan egy másik csoportos tárlaton is szerepel a szigetországban: a Bloomberg New Contemporaries a brit művészeti főiskolákon idén vagy az elmúlt néhány évben végzett fiatal művészek munkáit állítja ki több helyen; az első tárlat a Liverpool Biennial keretében október 16-ig látható a város Bluecoat nevű kortárs művészeti központjában.

Haász István rendszeres szereplője sorozatunknak, ám ezúttal nem a saját munkáit állítja ki, hanem kurátorként jegyez egy tárlatot a lengyelországi Elblagban. A helyi művészeti központban működő Galeria EL A lengyel vonal című kiállításán Haász válogatásában szeptember 8-ig négy fiatal, a konstruktív-geometrikus iskola hagyományait folytató lengyel képzőművész mutatkozik be. A tárlat anyaga idén tavasszal ugyanilyen címmel Magyarországon, a veszprémi Csikász Galériában is látható volt.

 

Az elblagi kiállítás plakátja. Haász István jóvoltából

A Párizsi Magyar Intézetben július 22-augusztus 4. között lesz látogatható a Nézőpontok című kiállítás, amire Urbán Ágnes kurátor 11 művész – Bajkó Anikó, Enyedy Zsuzsanna, Hegedűs 2 László, Kádár Katalin, Kelecsényi Csilla, Kelemen Zénó, Lévay Jenő, Lovas Ilona, Örkényi Antal, Péter Ágnes, Szöllőssy Enikő  munkáiból válogatott. A művész mindig önmagán átszűrve közvetíti nekünk mindazt, amit a világról lát és gondol, bármilyen közvetítő anyagot választ is közlendőjéhez – olvasható a tárlat beharangozójában. Nincs ez másképp azokkal a művészekkel sem, akik a legdirektebb leképezést, a fotográfiát használják kiindulópontul. Azt módosítják, transzformálják, komponálják újra mindaddig, amíg kialakul a csak rájuk jellemző, az ő gondolkodásmódjukból fakadó vizuális megjelenés, melynek alapján a világ és az élet dolgait szemlélik, értékelik, mutatják.

Hegedűs 2 László: Arc (19..), 2006, digitális print, 150 x 120 cm, a művész jóvoltából

A vizuális művészetek nemzetközi fesztiváljaként definiált Alternatíva Gdanskban minden évben globális kontextusban mutatja be a helyi kortárs törekvéseket, a különböző művészi pozíciókat és kurátori gyakorlatokat. A szeptember közepéig a gdanski hajógyár B90-es csarnokában látogatható Alternativa 2016 a Damage and Loss címet viseli és azokkal, a politika által is kihasznált egyéni, közösségi és társadalmi félelmekkel foglalkozik, amiket a személyi integritás, az emberi méltóság, az egészség, a kapcsolatok, az anyagi eszközök, a biztonság vagy akár az élet elvesztésének veszélye vált ki. A Páldi Lívia, Anna Nawrot és Aneta Szyłak által kúrált bemutatón két olyan magyar projekt is szerepel, amit korábbi formájában a hazai közönség is ismer: Kata­rina Šević és a Teh­nica Schweiz Alfred Palestra-projektjét az acb Galéria mutatta be a tavalyi OFF-Biennálé keretében, míg a Polcok, Csoszó Gabriella Páldi Líviával közös projektje először 2009-ben, a Műcsarnok Más hangok, más szobák – A Balázs Béla Stúdió 50 éve című emlékezetes tárlatán került közönség elé.

Csoszó Gabriella & Páldi Lívia: A Polcok sorozatból, fotó: Csoszó Gabriella, forrás: alternativa-gdansk.pl