Az „Elveszett Paradicsom” című kiállítás 2007 június 10. – november 21. között lesz látogatható az 52. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, a La Biennale di Venezia keretében. Helyszín: Palazzo Pisani Sta Marina, piano nobile (Velence, Calle delle Erbe, Cannaregio 6103).
Kiállító művészek:
Daniel Baker [GB], Balogh Tibor [H], Mihaela Ionela Cimpeanu [RO], Gabi Jimenez [F], Kállai András [H – GB], Damian Le Bas [GB], Delaine Le Bas [GB], Kiba Lumberg [FI], Omara [H], Marian Petre [RO], Nihad Nino Pušija [BO – D], Jenő André Raatzsch [H – D], Dusan Ristic [SRB – USA], Szentandrássy István [H], Szirmai Norbert – Révész János [H].
Kurátor: Junghaus Tímea, művészettörténész [H] (Roma Cultural Participation Project ; Arts and Culture Network Program; Open Society Institute – Budapest).Tanácsadók: Viktor Misiano [I – RU], művészettörténész, kurátor; Thomas Acton [GB], a romológia professzora, University of Greenwich; Bencsik Barnabás [H], kurátor, ACAX – Agency for Contemporary Art Exchange igazgatója; Dragan Klaic [NL], kultúrakutató; Marketta Seppala[FI], a Frame Foundation igazgatója, a 2007-es Skandináv Pavilon biztosa; Székely Katalin [H], művészettörténész, kritikus.

„Az „Elveszett Paradicsom” az első olyan kortárs képzőművészeti kiállítás, amely több ország roma képzőművészeinek munkáiból válogat.
A tárlat a legnagyobb európai etnikai kisebbség képzőművészeinek bemutatkozása. A művészek vállalják és alakítják, tagadják és dekonstruálják, támadják és elemzik, megkérdőjelezik és átírják a romákat övező sztereotípiákat, és a kortárs kultúra részeseiként teremtik újra a roma tradíciókat.
A motívumok ősi érzelmi hátteret jelentenek, ám a művészi produktumok új értelmezéseket kínálnak fel. A roma művészek alternatív identitást/identitásokat teremtenek, amelyekben a hagyományosan a romáknak tulajdonított, legpozitívabb jegyek jelennek meg: az együttműködés, a szépség, a humor és az irónia, az alkalmazkodóképesség, a mobilitás és a nemzetekfelettiség.
A romákat övező hamis kép és az ezek leküzdésére irányuló törekvés ellentéte, s egy új, pozitív előjelű kép megalkotásának vágya olyan művészetben nyilvánul meg, amelyet szomorú szépség jellemez, de amelyben a paranoia, a skizofrénia, és a poszttrauma tünetei is ott vannak.
A kiállítás végső kérdése, hogy, ha demisztifikáljuk azt az egzotikus képet, amelyet Európa a 19. század óta a cigányokról alkotott, és amelyre terra incognitakent tekint, vajon ezzel egyben elveszítjük-e a Paradicsom utáni vágyakozásunkat is.” Junghaus Tímea, kurátor

Háttér-információ
Mivel a romák reprezentációja számára ma még nincs infrastruktúra Európában, a Biennále nemzeti pavilonjai mellett felállított Roma Pavilon lesz az első fontos lépés afelé, hogy a roma kortárs művészet végre elérjen a közönségéhez. Amellett, hogy roma kortárs művészek a nagyvilág előtt mutathatják be műveiket és gondolataikat, az egyik vezető nemzetközi képzőművészeti fórumon felállított pavilon azt is állítja, hogy a romáknak létfontosságú szerepe van Európa politikai és kulturális képének alakításában.
Fiatal, kreatív és újító roma művészek cáfolják a romákat Európa-szerte övező negatív előítéleteket, sztereotíp képet.
A romák évszázadokon át úgy jelentek meg a művészetben, ahogyan (a nem-romák) őket látták és nem úgy, ahogyan ők látták vagy láttatni akarták magukat.  A róluk alkotott romantikus, egzotikus elképzelés a „cigány románc” fantazmagóriája, a mezítlábas, csörgődobjaikat boldogan rázó táncosok képe még mindig él. Pedig ma már roma értelmiségiek, művészek új generációja, és új roma tudat formálódik. Sikeres és képzett romák vállalják büszkén származásukat, ahelyett, hogy az asszimiláció és a kulturális örökség feladása mellett döntenének. A roma kortárs képzőművészek közvetlenül és áttételesen a romáknak a jelen társadalmaiban elfoglalt helyét vizsgálják. Ez az új roma generáció felveszi a harcot a többségi kultúrának a romákról alkotott képével, a roma művészeket övező sztereotípiákkal.
A romák jelenléte a Velencei Biennálén – ahol mind kulturális, mind fizikai értelemben teret követelnek maguknak – megmutatja, hogy a roma művészek világszerte érthető vizuális nyelvet beszélnek. Történelmi lépés lesz ez azon sztereotípiák és tévképzetek felszámolása felé, amelyek ezt a kultúrát övezik.
Szervező: Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) – www.soros.org