Utoljára harminc évvel ezelőtt, még a művész életében láthatott a párizsi közönség olyan átfogó kiállítást Richard Lindner (1901-1978) alkotásaiból, mint amilyenre most a Musée de la Vie Romantique-ban került sor. Az Adults only címmel rendezett gyűjteményes tárlat Lindner festményeit, akvarelljeit és rajzait mutatja be a harmincas évek kezdetétől haláláig.Ha a romantika nem is tartozott Lindner eszköztárához, a Romantikus Élet Múzeuma, meghitt környezetével mégis kiváló keretet biztosít a német származású amerikai festő igencsak személyes művészetéhez. És ha keletkezésük idején esetleg megütközést is keltettek Lindner szemérmesen erotikus képei, a kiállítás címével ellentétben, azokat kiskorúak is nyugodtan megtekinthetik, mivel mai szemmel nézve egyenesen visszafogottnak tűnnek.
Lindner alkotásain a nagyváros, sok esetben az éjszakai és alvilági élet figurái vegyülnek szimbolikus tárgyakban megfogalmazott önéletrajzi elemekkel. Igy például a női fűző, a harisnyakötő gyakran visszatérő motívumainak forrása gyerekkori emlék: Lindner serdülőkora kezdetétől kulcslyukon át leste meg a fűzőkészítéssel foglalkozó édesanyához érkező, fűzőt próbáló hölgyeket. A titokban megszerzett látvány élménye, az első találkozás az erotikával, olyan mélyen belévésődött, hogy élete végéig foglalkoztatta fantáziáját. 
Lindner festészetéről leginkább a Pop Artról szóló könyvekben olvashatunk, és bár ahhoz formailag valóban közel áll, egészen más gyökerekből táplálkozott. Alkotásaiban egy alapvetően a huszadik század első felének európai festészetére épülő, az amerikai társadalmat európai szemmel figyelő művész képi világával találkozunk. Lindner gyerekkorát Nürnbergben töltötte, majd Berlinben és Münchenben dolgozott grafikusként. Jól ismerte a német expresszionizmust, a Bauhaus és az Új Tárgyiasság törekvéseit, többek között Oscar Schlemmer, George Grosz, Otto Dix, Max Beckmann festészetét, majd amikor 1933-ban a nácizmus elől Párizsba menekült, Picasso és Fernand Léger munkái hatottak rá. 1941-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol újra grafikusként dolgozott, és csak 1950-ben kezdett festeni. Korát megelőző, sajátságos figurális festészete az amerikai absztrakt expreszionizmus virágzó korában sokáig nem talált megértésre. Első egyéni kiállítására 1954-ben került sor, de a széleskörű elismerés még közel egy évtizedig, a beat-korszak beköszöntéséig váratott magára. Szinte egyidőben figyeltek fel rá Európában és a tengerentúlon, és a felváltva Párizsban és New Yorkban dolgozó művész igen nagy hatást gyakorolt nemcsak az amerikai, de a következő nemzedék «Nouvelle Figuration» útját választó franciaországi festőire, így Rancillacra, Peter Klasenre vagy Niki de Saint-Phalle-ra is. 
A kiállítás június 12-ig látogatható, a belépődíj 7 euró.