Képek és pixelek. Június 26-ig.
Műcsarnok, Budapest
Egyik szemünk sír, a másik ellenben: zokog. Sajnos, nem lehet mást mondani a hosszú Képek és pixelek. Fotóművészet – és azon túl | Nemzeti Szalon 2016 című kiállításra, minthogy drága és gigantikus szakmai csőd. Valószínűleg rég, vagy soha nem született még ilyen méretű, költségvetésű, teljesen és részben célzatosan elhibázott, gyenge kiállítás.
A tárlat a teljesség igényével, a szalon-koncepcióhoz igazodva szeretné bemutatni a hazai fotóművészet legutóbbi tíz, tizenöt évének minden fejleményét, és minden fontosabb alkotóját. A kiállítás két nagyobb egységből áll, a voltaképpeni fotóművészeti szalonból, melynek kurátora Szarka Klára, és az -és azon túl részből, amely a műfajhatárok átlépését, vegyes technikájú, multimediális műveket szeretne bemutatni, melynek kurátora Bán András és Mayer Marianna.
A Műcsarnok honlapján olvasható koncepcióleíráson túl a Műcsarnok Teremőr videó folyóirat 9. számában beszél Szarka Klára egy további, vagy talán a leglényegesebb kiállításrendezői szempontjáról: „Igyekeztem az elmúlt tíz évre, maximum tizenöt évre koncentrálni,…új dolgokat (bemutatni – Cs.Gy.)…, ezért is maradtak ki nagy tekintélyű, nagyszerű emberek, akik mondjuk nem voltak annyira aktívak az elmúlt tíz, tizenöt, húsz évben.”
Szatmári Gergely: Szöul Cool, 2015, részlet. Forrás: Műcsarnok
Ami itt elhangzik, az a kiállítás legfontosabb koncepciója és rendezőelve, olyan rendezőelv, ami épp ezért az egész kiállítást egy pillanat alatt romba dönti, megsemmisíti és értékelhetetlenné teszi. Mert ami itt elhangzik, az egyszerűen nem igaz. Nem felületes, hangzatos, zavaros vagy bonyolult, többféleképpen értelmezhető stb., mondatról van szó, hanem olyanról, ami nem fedi a valóságot. Mert akiket, és amit látunk, azok maximum 30%-ban az utóbbi tíz, tizenöt, húsz év legfontosabb, legjobb alkotói, alkotásai. A többi alkotó és alkotás: vatta. A hiányok pótlása, az önmagában satnya kiállítás gigantikussá duzzasztása, habosítása. A több mint 160 alkotó egy része ugyanis vagy kevésbé ismert, vagy ismeretlen név, már a fotóművészeti jelentőség szempontjából. Vannak, természetesen alapvetően szimpatikus, valaha-, vagy jelenleg is feltörekvő, de többé-kevésbé műkedvelő alkotók. Vannak továbbá az alkalmazott, tehát a nem művészetként koncipiált fotográfia területén tevékenykedők, pl. természetfotósok (mióta/miért fotóművész az egyébként zseniális, kiemelkedő Máté Bence?!), sajtófotósok. Vannak ismert alkotók, aki évtizedek óta nem alkotottak semmit, vagy jelentős művet nem, és így nem voltak kiállításaik a fotográfia, képzőművészet legfontosabb kiállító helyein. Az alkotók egy része nem rendelkezik számottevő szakmai életrajzzal, a művészeti szcénát érintő valódi aktivitással, recepcióval.
A kiállításrendezők azonban mintha tudatában volnának ennek, mivel a bevett gyakorlattal szemben, amikor is adott kiállítás szórólapján, holnapján, sajtóanyagában közlik az alkotók névsorát, bármely hosszú legyen is az, jelen esetben nagyon következetesen mellőzik a nevek felsorolását, bemutatását. Kizárólag a kiállítási térben található hatalmas táblán olvashatjuk a teljes listát. A névsor azonban, a kiállítás szalon-koncepciójából következően egyáltalán nem mellékes, sőt, a legfontosabb információval szolgál a kiállítás értékére, jelentőségére vonatkozóan. Ezért, valamint állításaim alátámasztásaképp írásom végén közlöm a teljes listát, úgy, ahogy a falon szerepel, a megbicsakló betűrendben.
Cochol Károly: Shigo Behr, paksi zsidó temető, 2004. Forrás: Műcsarnok
Adott terjedelmi keretek között, de akár ötször ennyi, vagy kötetnyi méretben sem lehetne állításaimat cáfolhatatlanul bizonyítani, alátámasztani, hiszen be kellene másolnom az általam vattának, tölteléknek tartott alkotók hiányzó szakmai önéletrajzát. Továbbá fel kellene sorolnom azokat az alkotókat, terjedelmes és jelentős szakmai életrajzukat, recepciójukat, akik kimaradtak erről a kiállításból. Sokan vannak. Gyakran a legfontosabb, mégpedig nemzetközi színtéren is jelentős, olykor teljes múzeumi tereket műveikkel betöltő, több-, és akár életműalbummal, katalógussal rendelkező alkotók hiányoznak erről a kiállításról.
Két okból. Vagy nem hívták meg őket, vagy meghívták, de politikai, illetve lelkiismereti okokból nem szerettek volna szerepelni a tárlaton. A kiállítás ugyanis a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába került Műcsarnok egyik legnagyobb és legerősebb, önmagát és az MMA-t, annak létjogosultságát, művészeti jelentőségét legitimálni igyekvő gesztusa. A kimaradt alkotók nem teljes listáját szintén az írásom végén közlöm.
Ezen a ponton akár be is fejezhető ez az írás, hiszen a szalon, koncepciójával ellentétben nem mutatja meg az utóbbi tíz, tizenöt év legfontosabb, legjelentősebb fotóművészeti fejleményeit, azokat a bizonyos új dolgokat, hanem szándékosan eltorzított, zavaros képet mutat. De az alapvető elhibázottságon túl figyelemre-, és elemzésre méltó a mód, ahogyan ezt teszi.
Faa Balázs: Csendélet, 2016. Forrás: Műcsarnok
A szigorúan vett fotóművészeti anyag hat nagy tematikus blokkba került, ezek: Hely, ahol; Szemben; Testkép; Nézőpont; Varázslat. Ami ezen túl van, az a – és azon túl; Idő/utazók egységekben szerepel. A tisztán a képek témáját figyelembe vevő fotográfiai címszavak semmitmondó és dilettáns kategóriák mentén próbálják felszabdalni a fotóanyagot, természetesen az üres kategóriák miatt hihetetlen didaktikussággal, lapossággal és önkényességgel. Teljesen nyilvánvalóan, pusztán más nevet kerestek annak, hogy pontosan mit is ábrázolnak a fotók, mi van a képeken: arc, test, helyek vagy isten tudja, mi. Ez utóbbi a Varázslat. De rögtön zavar keletkezik a rendszerben, ha a képen hangsúlyos az emberi alak, de a környezet, a táj vagy a város is stb. A Varázslatba természetesen minden belefér, ami más, bármit jelentsen is ez.
Az elmondottaktól függetlenül természetesen a kiállításon szereplő valóban fontos, jelentős alkotók művei nem rosszabbak vagy jelentéktelenebbek, csak értelmezhetőségüket, jelentőségüket vesztik az ad hoc kontextusban, amibe belekurálták őket. És persze azt sem állíthatjuk, hogy a többi anyag katasztrofálisan rossz fotókból állna, mert amúgy jó, szép (bármit jelentsen is ez) fotókat látunk, csak épp semmi közük a művészethez. Bármelyik képmegosztón vagy közösségi hálón ezerszámra találjuk szellemi, technikai rokonaikat. Ugyanis technikailag ügyes és szép fotót kb. 30 perc fotótechnikai alapozás után mindenki tud készíteni. A lényeg azonban csak ezután következne.
Ennél is különösebb a kiállítás azon szekciója, amely a fotóművészeten túli terrénumot van hivatva bemutatni. Ami közös e szekció és a tisztán fotóművészeti között, az a dilettantizmus és az önkényesség. Nincs semmiféle határ vagy koncepció arra nézve, mit is jelent adott esetben a fotóművészeten túl. Igaz, az innen-re nézve sem rendelkezik a kiállítás szemernyi koncepcióval sem. Egyik meghökkenésből a másikba esünk, amikor egyébként izgalmas, de tisztán kortárs zenei kompozíciókba, vagy éppen igen komoly és valóban híres magyar etnológusok munkáinak képeibe, Xantus János néprajzi terepmunka-naplóiba, Herman Ottó gyűjtőnaplóiba, és Bíró Lajos új guineai naplójába botlunk. Ennél abszurdabb már csak az, hogy egy PC-hez odaülve, nem mást látunk kiállítva, mint a teljes Fortepan.hu-t. Hab a tortán, de inkább téboly a köbön, hogy ugyanezen szekcióban Robert Capa ukrajnai sorozatának képeit csodálhatjuk meg, vagy épp egy falra szerelt tableten egy a Molnos Péter által felfedezett, ötvenhatos gyereknapló oldalait. De van itt Géczi János és Pauer Gyula mű is.
Csudai Sándor: Balaton, 2015. Forrás: Műcsarnok
A szekció iránytalanságából, zavarosságából, abszurditásából következik, hogy minden gond nélkül kiállítható lenne a teljes magyar képzőművészet, néprajz vagy atomfizika, vagy egy komplett traktor, esetleg sertésfarm, hiszen mindezek a fotóművészeten túl vannak.
A kiállítás egésze, élek a gyanúperrel ismét: szándékosan és pazarlóan óriásira méretezett, installálásában feldúsított, de koncepciótlanul széteső. Mintha a rendezők azt szerették volna, hogy a látogató elvesszen, és eszét is elveszítse ebben a csak órák alatt bejárható, és egészében soha meg nem érthető rengetegben. Mellesleg – vagy éppen nem mellesleg –, valószínűleg számtalan alkotó számára jelenthetett vonzerőt, hogy eladdig merevlemezen, negatívtasakban tárolt művét itt esetleg hatalmas méretekben, pénzt nem kímélő, luxus-installálásban láthatja viszont.
A kiállítás méretei, a rá fordított energia sem leplezik azonban mélységes meghasonlottságát, hazug és dilettáns voltát. Figyelemreméltó persze az, hogy úgy tűnik, talán közvetlennek hitt hatása miatt, a fotográfia kiemelten fontos művészeti ág lett ismét, és nem számít a rá fordított forrás nagysága. Kerül, amibe kerül.
Nehezen kikerülhető a tárlat történeti előzménye, az ugyancsak a Műcsarnokban, 2001-ben megrendezett Országos Fotóművészeti Kiállítás, amely szintén a szalon-koncepciót próbálta szárba szökkenteni, ugyanilyen eredménnyel. Az arról a kiállításról Beke László által mondottak kísértetiesen pontosan és tökéletesen leírják ezt a kiállítást is: „a dilettantizmus és az értelmetlenség hatalomra kerülésének története”.
Függelék
1.
Akik a kiállításon szerepelnek. Teljes lista:
„Alpern Bernadett, Ambrits Tamás, Andrasev Nadja, Apáti-Tót Sándor, Bácsi Róbert László, Badacsony Ferenc, Bakonyi Bence, Balla András, Balla Demeter, Balla Vivienne, Balogh László, Bánkuti András, Barakonyi Szabolcs, Baricz Kati, Barta Zsolt Péter, Bécsi Imre, Bege Nóra, Bende Attila, Benkő Imre, Bócsi Krisztián, Borbély Tamás, Bordos László Zsolt, Boros György, Borsay Márti, Bruno Bourel, Bozsó András, Bujnovszki Tamás, Chochol Károly, Csáki László, Cseke Csilla, Csudai Sándor, Czakó Zsolt,, Czigány Ákos, Czimbal Gyula, Darab Zsuzsa, Detvay Jenő Eugéne, Dezső T. Tamás, Drégely Imre, Ducki Tomek, Erdélyi Gábor, Erdős Gábor, Faa Balázs, Fábián Évi, Fábry Péter, Fazekas István, Fejér János, Fekete András, Fekete Zsolt, Féner Tamás, Ferencz Hunor, Fiala De Gábor, Frankl Aliona, Fuchs Lehel, Gaál Zoltán, Gábor Enikő, Gárdi Balázs, Gáti György, Géczi János, Gink-Miszlivetz Sára, Gulyás Miklós, Gyenes Zsolt, Haarberg Orsolya, Hajdú D. András, Hajdú József, Hamarits Zsolt, Haris László, Hajnóczy Örs, Hartyányi Norbert, Hegedűs 2 László, Hemző Károly, Herendi Péter, Hernád Géza, Hirling Bálint, Horváth Éva Mónika, Horváth M. Judit, Horváth Péter, Hossala Tamás, Kaiser Ottó, Kalló Angéla, Kálmándy Pap Ferenc, Kapitány András, Keleti Éva, Keller Diána, Kemenesi Zsuzsanna, Kerekes Gábor, Kéri Gáspár, Kiss-Kuntler Árpád, Kiss Tanne István, Koller Margit, Kolop Anita, Kolozsi Bea, Kopasz Milán, Kopasz Viktor, Korniss Péter, Kosmály Gábor, Kovács Melinda, Kovalovszky Dániel, Milorad Kristic, Kudász Gábor Arion, Kurucz Árpád, Dr. Lajos László. Landthaller Judit, London Katalin, Lux Antal, M. Tóth Éva, Magyar Ádám, Magyarósi Éva, Major Ákos, Maljusin Mihály, Markovics Ferenc, Marsalkó Péter Albert, Mártonfai Dénes, Máté Bence, Misetics Mátyás, Miskolczi Emese, Mohai Balázs, Molnár Zoltán, Móricz-Sabján Simon, Mucsy Szilvia, Nyíri Julianna, Ocztos István, Opitz Tamás, Pályi Zsófia, Pataky Zsolt, Péter Ildikó, Pilló Ákos, Pórszász Áron, Krasz Ádám, Kolozsvári Lajos, Kovács Balázs Labus Máté, Nagy Roland, Nagy Viktor, Révész László László, Dorsánszki Adrienn, Balázs Kitti, Bánki Tamás, Böszörményi Dóra, Frenyó Júlia, Góth Martin, Hajdu Ágnes, Hegyi Beatrix, Kádár Emese, Lajkó Nóra, Mézes Márton Győző, Rafael Erik Benjamin, Szabó Nóra, Szaniszló Anna, Szécsényi-Szemerédi Judit, Széll Ádám, Szücs András, Révész Tamás, Riskó Gáspár, Rizmayer Péter, S. Faragó Gyöngyi, Sarkantyu Illés, Schild Tamás, Sebestyén László, Simon Márk, Simonyi Balázs, Sióréti Gábor, Sipos Sándor, Sopronyi Gyula, Sprenc Balázs, Stalter György, Stiller Ákos, Szabó Károly, Szabó Klára Petra, Szvet Tamás, Szalai Dániel, Szalontai Ábel, Szatmári Gergely, Szél Ágnes, Szentes Zágon, Szigeti Tamás, Szigetváry Zsolt, Szilágyi Lenke, Telek Balázs, Tóth György, Tóth József, Ujvári Sándor, Ujvárossy László, Urbán Ádám, Vancsó Zoltán, Vedres Ági, Végh László, Vékás Magdi, Zselinszky Miroslav.”
2.
Akik hiányoznak. Nem teljes lista:
Bartha Máté, Bíró Eszter, Cseh Gabriella, Csontó Lajos, Csoszó Gabriella, Csörgő Attila, Dezső Tamás, Dobos Tamás, Ember Sári, Eperjesi Ágnes, Erdei Krisztina, Érmezei Lili Zoé, Esterházy Marcell, Fabricius Anna, Fátyol Viola, Gáldi Vinkó Andrea, Gerhes Gábor, Gőbölyös Luca, Gyenis Tibor, Halász Dániel, Hermann Ildi, Illés Barna, Koleszár Adél, Koronczi Endre, Minyó Szert Károly, Molnár Ágnes Éva, Németh Hajnal, Ősz Gábor, Pecsics Mária, Perlaki Márton, Puklus Péter, Robitz Anikó, Szabó Dezső, Szász Lilla, Szombat Éva, Technica Schweiz (László Gergely, Rákosi Péter), Turay Balázs.