Aukciók, New York
Amíg a lakáspiac éppen lassul New Yorkban, a kortárs művészet piacán egyre lázasabban folyik a kereskedés. Christie’s kortárs művészeti aukciója rekord összeget, több, mint 157 millió dollárt hozott be 2005 novemberében az elmúlt 20 évben készült művekért. Ahogy a gyűjtők megtették extravagáns tétjeiket, közülük kevesen gondoltak arra, hogy mit is jelent együttélni a megvásárolt művekkel.A legközelebbi nagy kortárs művészeti aukciót a Phillips, de Pury & Company rendezi. A potenciális műtárgyvásárlóknak talán jól jönne a figyelmeztetés: bármilyen magávalragadó is Damien Hirst: Love Lost című installációja, bármilyen remekül is nézne ki a nappali szobában, és bármilyen méltányosnak is látszik az 1,2 millió dolláros kikiáltási ár egy szivárványos koi halaktól nyüzsgő akváriumban elmerült nőgyógyászati rendelőért, a vásárló jobb, ha számba veszi, hogy az installáció, vízzel és halakkal feltöltve körülbelül 10 tonnát nyom. A halakat 3 naponként etetni kell, és fontos, hogy legalább havonta egyszer hivatásos búvár, vagy maga a békaember-szemüveget viselő műgyüjtő merüljön az akváriumba, hogy ledörzsölje az algát az üvegről, és eltávolítsa a halak ürülékét.

Magángyűjtők és múzeumok évszázadok óta küzködnek a műtárgyak karbantartásának nehézségeivel. A régi mesterek munkáit ajánlatos időnként megtisztítani. A konzervátorok minden találékonyságára szükség van, hogy megőrizzék Jackson Pollock korai, olcsó falfestékkel festett képeit. Mr. Fletcher és partnere, Tobias Meyer, a Sotheby’s aukciós ház kortárs művészeti részlegének vezetője megvásárolta John Bock német művész egyik 1999-es installációját. A kézzel kötött szvetterekből, horgász-zsinórból, valamint friss dinnyékből és zöldségekből álló mű tökéletesen illeszkedett a pár ebédlőjének stílusához, de egy idő után Mr. Fletcher megúnta, hogy a dinnyéket és zöldségeket hetenként cserélni kell, különben megrohadnak. Így jutott a pár az elhatározáshoz: az installációt a Pittsburgh-i Carnegie Intézetnek ajándékozzák.

A karbantartási kihívás különösen nagy Adam Sender, az Exis Capital 36 éves, többszörös milliárdos alapítója esetében. Mr. Sender vonzódik a konceptuális művészethez, különösen Matthew Barney munkáihoz. Megvásárolta Barney: Unit Bolus című installációját. A mű elektromos hűtőberendezésből és a hozzá kapcsolódó rozsdamentes acél struktúrából áll, amely egy jókora, petróleum-zseléből öntött, majd megfagyasztott harangot tart. Áramszünet esetén a harang megolvad, mondja Todd Levin kurátor, akit Mr. Senders teljes munkaidőben alkalmaz, hogy gondját viselje gyűjteményének. Mr. Levin munkája nagyon megnehezedett, amikor Mr. Senders 2002-ben egy másik Barney installációt vásárolt. Az Ehrich Weiss Suite című installáció része hét, fekete Jacobin galamb.

Az installáció saját, üvegajtós szobát kapott a Senders palotában. A madaraknak a Harry Houdini szabadulóművész koporsóját reprezentáló fekete dobozon kell ülniük. A galamb-guano nagyon savas, mondja a kurátor. Naponta el kellene távolítanunk, hogy ne oldja fel az acryl-ból készült koporsót. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon a művész beleegyezik-e a guano eltávolításába. Ezért felkerestük Mr. Barney-t, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a guano ott maradjon, ahová pottyant. A kurátor guano-szakértőkhöz fordult, akik megállapították, hogy a madár-ürülék savtartalma csak nedves levegőben aktivizálódik. Az installáció így egy mesterségesen szárazon tartott levegőjű, Queens-i raktárba került, tulajdonosa hetenként megnézi.

Amikor a Chris Ofili festményre aplikált, csillogó flitterekkel bevont elefántürülék-labda egy figyelmetlen vacsoravendég nekidőlése következtében megrepedt, a festmény tulajdonosnője, Jeanne Greenberg Rohatyn kénytelen volt közvetlenül a művészhez fordulni segítségért. Ofili Mrs. Rohatyn költségén Afrikába utazott, hogy a repedés betömésére ugyanattól az elefántcsordától gyűjtsön ürüléket, amelyik az eredeti nyersanyagot szolgáltatta.