Az Amerikai Egyesült Államok rendszerint nagyágyúkkal szerepel Velencében, az elmúlt években többek között Ed Ruscha, Felix Gonzales-Torres, Bruce Nauman és Joan Jonas képviselte őket. Most korosztályának egyik legismertebb művészére, az 55 éves, Los Angelesben élő afroamerikai Mark Bradfordra esett a választás, aki egy helyspecifikus installációt tervez az USA pavilonjába.
Bár velencei részvételéhez Bradford már önálló site-ot is indított, az installáció részleteiről egyelőre nem árul el semmit. Az absztrakt expresszionizmus gazdag amerikai hagyományaira építő nagyméretű kollázsaival, később szobraival és installációival is ismertté vált Bradford projektjét az USA egyik legnagyobb egyetemi múzeuma, a walthami Brandeis University Rose Art Museum-a gondozza, Christopher Bedford, a múzeum igazgatója és Katy Siegel főkurátor irányításával.
Bradford ázsiója különösen az utóbbi években nőtt nagyot, kiállításainak ma már a világ vezető kortárs múzeumai adnak otthont, a műkereskedelemben pedig az egyik legtekintélyesebb galéria – pontosabban galéria-lánc –, a Hauser és Wirth képviseli. Bradford a Hammer Museummal együttműködve a közelmúltban egyik kezdeményezője volt a Los Angeles-i Art+Practice projektnek, ami egyidejűleg szolgál művészeti és szociális célokat.
Mark Bradford. Forrás: myglobalhustle.com
Izraelben a kulturális miniszter jelentette be a döntést, amire egy, a művészeti szcéna szakembereiből álló bizottság tett javaslatot. Az országot a 46 éves, Tel Avivban élő Gal Weinstein fogja képviselni, aki egyaránt ismert társadalomkritikus munkáiról és a természeti jelenségeket, „a fizikai világban uralkodó káoszt” tudományos igénnyel vizsgáló alkotásairól. Műfaji skálája a festménytől és a grafikától a fotón és videón át a szobrokig és installációkig terjed.
Velencére Weinstein egy helyspecifikus installációval készül, ami egyfajta összefoglalása is lesz eddigi munkásságának. Kiállításának kurátora Tami Katz-Freiman, a Haifa Museum of Art korábbi főkurátora lesz. Weinstein neve a 2002-es Sao Pauloi Biennále alatt vált nemzetközileg is ismertté, ahol egy, az izraeli telepesek által favorizált hatalmas európai stílusú, Ciszjordániában teljesen tájidegen háztetőt állított ki.
Gal Weinstein: Önarckép, 2011, forrás: artnet.com
Németországban a külügyminiszter nevezi ki a nemzeti pavilon biztosát, ezúttal Susanne Pfeffer, a kasseli Fridericianum igazgatójának személyében, akinek már van velencei tapasztalata, tekintve, hogy 2015-ben ő volt a svájci pavilon kurátora. Pfeffer választása a 38 éves, Párizsban és Frankfurtban élő Anne Imhofra, a Nemzeti Galéria fiatal művészek számára kiírt díja tavalyi nyertesére esett. Imhof a képzőművészet és a zene számos műfajában egyaránt otthon van, és komplex, rendkívüli intenzitású munkáiban mindenekelőtt azt vizsgálja, hogyan változik az ember napjaink technológiai, társadalmi és gazdasági körülményei között, hogyan kell újragondolnunk az emberi testről alkotott felfogásunkat is.
Legutóbb, szeptemberben a Hamburger Bahnhofban rendezett egyéni tárlatával hívta fel magára a figyelmet, de állított már ki a New York-i MoMA PS1-ban, a párizsi Pompidou Központban és a Palais de Tokyoban is. Velencére Imhof egy performansszal készül, melynek szereplői egyfajta – matracokkal, hálózsákokkal, baseballütőkkel felszerelt – edzőtáborban mozognak, s amelyben korábbi munkáihoz hasonlóan olyan kérdéseket tematizál mint az erőszak, az ellenőrzés, az identitás, a veszteség vagy a bukás.
Anne Imhof, © picture-alliance/B. Kammerer, forrás: dw.com
Hong Kongban a Hong Kong Arts Development Council illetékes a velencei résztvevő kiválasztásában. Döntésük értelmében a 37 éves akusztikus művész, Samson Young projektje kap zöld utat, amit az M+ múzeum és a West Kowloon Cultural District támogat; Hong Kong utóbbi két velencei részvétele is ennek az együttműködésnek volt köszönhető. A kurátor a helyi Ying Kwok lesz. A zeneszerzői diplomával rendelkező Young akusztikus munkái azt vizsgálják, milyen szerepük lehet a különböző hanghatásoknak, például a háborús zajnak, a harangok zúgásának, vagy akár a játékkonzolok hangjának egy nemzet „beazonosításában”, az identitástudat kialakításában. A művész, aki egyaránt résztvevője rangos nemzetközi képzőművészeti és zenei eseményeknek, intenzíven épít az avantgárd zenei örökségére is. A teoretikusként és szakíróként is aktív Young velencei projektjének részletei egyelőre nem ismertek.
Samson Young: Nocturne, performansz , Art Basel Hong Kong 2015, a művész jóvoltából, forrás: blouinartinfo.com
Az ír kormány illetékes minisztere a közelmúltban jelentette be a biennálén való részvételre kiírt pályázat eredményét; eszerint Írországot jövőre Jesse Jones fogja képviselni Velencében. A kortárs ír művészet középnemzedékéhez tartozó, Dublinban élő Jones rendkívül népszerű a fiatalok körében, munkásságát műfaji sokszínűség, de ezen belül a filmhez való erőteljes vonzódás jellemzi. Művei rendszerint a társadalmi elégedetlenség mélyebb rétegeit és okait igyekeznek feltárni, elméleti munkásságában is ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Projektjeinek többsége csoportos munka eredményeként valósul meg; a velencei projektben, melyről egyelőre nem sokat árul el, Olwen Fouéré színésznő lesz a partnere, kurátornak pedig a Project Arts Centre vizuális művészeti kurátorát, Tessa Giblint nyerte meg. Partnerével egy olyan performanszra készül, ami szándékai szerint „nemzeti képviseletet” biztosít Velencében, az „állam alternatív székhelyén” – de hogy ez alatt mi értendő, arról egyelőre a szakma is csak találgat.
Jesse Jones. Forrás: artnews.com
A szingapúri National Arts Council az 52 éves Zai Kuningot jelölte ki a velencei részvételre, projektjének kurátora June Yap lesz. A malajziai apától és kínai anyától született Zai az eltérő kultúrák ütközését vizsgálja multidiszciplináris munkáiban, inspirációit rendszerint Malajzia kultúrájából és történelméből merítve. Velencei projektje a Srivijaya régió első maharadzsájának emlékét idézve a Dapunta Hyang címet viseli. A művész így nyilatkozott az alakulóban lévő projektről: „A Dapunta Hyang lehetővé teszi számomra, hogy beleássam magam Délkelet-Ázsia történelmébe és örökségébe, amit nemigen lehet megismerni a történelemkönyvekből. De ez egy művészeti projekt, nem a történelem dokumentumok és tárgyak segítségével történő bemutatása és nem is az ideológiával vagy a politikával foglalkozik. Inkább az összetartozás és a szolidaritás érzéséről szól, ami akkor alakul ki, ha tudjuk, kik is vagyunk tulajdonképpen”. Kathy Lai, a National Arts Council igazgatója ehhez annyit tett hozzá, hogy Zai Kuning pályázata kiemelkedett a többi közül, mert egy olyan nép elfeledett történeteire irányítja rá a figyelmet, melynek kultúrája az egész régióra nagy hatással volt.
Zai Kuning: Dapunta Hyang – A tudás átadása. A művész jóvoltából, forrás: aca-project.fr
Az Arts Council of Wales döntése alapján James Richards lehet Wales képviselője a jövő évi velencei biennálén, míg a kurátori teendőket egy cardiffi művészeti központ, a Chapter látja el. A cardiffi születésű, Berlinben és Londonban élő 33 éves művésznek nem ez lesz az első velencei szereplése; Rosebud című videóját Massimiliano Gioni, a 2013-as biennálé kurátora beválogatta a központi kiállításra. A Rosebud olyan művészeti könyveket mutatott be egy japán könyvtárból, melyekből a genitáliákat kikaparták. Egy évvel később Richards-t ezért a munkájáért jelölték a Turner-díjra; a négyes shortlisten még szerepelt, de a díjat végül nem ő kapta meg. Richards központi témája a személyes hang megőrzésének lehetősége a „tömegkommunikáció káoszában”. Videókból, állóképekből, plasztikákból és hangeffektusokból kombinálja installációit, melyekben gyakran szerepelnek mozifilmekből kölcsönzött jelenetek és megjelennek más művészek munkái is. Az előbb említett témát járják körül nemzetközileg is egyre nagyobb figyelmet keltő videó-esszéi is. Velencébe készülő installációját 2018-ban Cardiffban is bemutatják majd.
James Richards, Rosebud 2013, HD video still, 13 perc, a művész, a Cabinet, London és a Rodeo, Istanbul jóvoltából. © James Richards, forrás: tate.org.uk
