Az euróövezet válsága és a kulturális költségvetés kontinensszerte tapasztalható megnyirbálása ellenére az európai országok komoly összegeket fordítottak az idei, 55. Velencei Biennále nemzeti pavilonjaira – számol be egy nemzetközi felmérés alapján a The Art Newspaper online kiadása. A felmérés eredményei szerint az idei biennále projektjeinek büdzséi nem csökkentek, sőt egyes országok esetében növekedtek is 2011-hez képest.
A lap Jens Hoffmannt, a New York-i Zsidó Múzeum igazgatóhelyettesét és a 2011-es Isztambuli Biennále társkurátorát idézi, aki úgy véli, a velencei seregszemle annyira rangos esemény, hogy „a résztvevő országok mindig találnak majd forrásokat a nemzeti pavilonok megvalósítására”.
A British Council például 250 ezer font (86 millió forint) forrást biztosított az idei brit pavilon számára, ahol Jeremy Deller munkáit állítják ki, ez ugyanannyi, mint a 2011-es ráfordítás. A német külügyminisztérium pedig, amely 50 éve felel a velencei részvételért, jelentősen, 500 ezer euróra (közel 150 millió forint) emelte az ország pavilonjának költségvetését, de a Goethe Intézet és a „Német Pavilon Barátai” nevű társaság szintén a finanszírozók között van, főszponzorként pedig a német takarékbankok kulturális alapítványa, a Sparkassen-Kulturfonds szállt be. A négy nemzetközi művészt, Santu Mofokenget, Romuald Karmakart, Dayanita Singhet és Aj Vej-vejt felvonultató német pavilon egyébként idén egy csereprogram keretében helyet vált a franciával.
„A minket sújtó komoly válság ellenére még mindig itt vagyunk, és szeretnénk megtartani erős jelenlétünket a nemzetközi művészvilágban” – erősíti meg Hoffman véleményét Syrago Tsiara, a Stefanos Tsivopoulos History Zero című munkájával jelentkező görög pavilon kurátora. A pavilon teljes idei költségvetése 350 ezer euró, amelyből 250 ezret biztosít a kormány (ugyanannyit, mint 2011-ben), a maradék összeg magántámogatóktól érkezett.
Egy ellenpélda a globális pénzügyi válság által szintén erősen sújtott Olaszország. Vittorio Sgarbi, a 2011-es olasz pavilon kurátora azt mondja, akkor 1,5 millió euró állami támogatást kapott, idén viszont a kormányzati hozzájárulás mindössze 600 ezer euróra rúg. Így az olasz kiállítás felelősei magántámogatók után néztek, és egy úgynevezett crowdfunding, azaz közösségi finanszírozási modellre épített 90 napos kampány alatt több, mint 140 ezer eurót szedtek össze.
A régi és az új kiállítók különböző módokon finanszírozzák pavilonjaikat. A Giardini a 20. század elején létrehozott 29 pavilonja (köztük a magyar) az egyes országok tulajdonában van, fenntartói az adott kulturális minisztériumok – mondta a lapnak a biennále egyik szóvivője. Az Arsenale új állandó pavilonjai – Argentina, a Vatikán, Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek létesítményei – esetében az országok a felújítási költségeket vállalták magukra egy hosszú távú bérlet fejében. Azok az országok pedig, amelyek csak átmeneti kiállítóhelyet igényeltek, négyzetméter alapú bérleti díjat fizetnek – ebbe a körbe tartozik például Törökország.
A május 30-án nyitó magyar pavilonban idén Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című projektjét állítják ki. A magyar részvételt az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozza, a pályázati kiírás szerint a kiállítás költségkerete 20 millió forint lehet – 10 millió forinttal kevesebb, mint két éve.