A nyolcvanéves Vigh Tamást köszönti a Ráday Galéria kiállítása. A még ma is lankadatlan munkakedvvel alkotó szobrász annak a művészgenerációnak a tagja, akiket ugyancsak megpróbált az elmúlt fél évszázad politikai stíl-teremtése. Ugyanis diplomázása idején, az ötvenes évek elején nem lehetett kikerülni a szocreál naturalizmusát. De hamarosan kinyílt az út Vigh előtt is: a hatvanas-hetvenes évek köztéri plasztikája az avantgárd által elejtett fonalat vette fel ismét. Illetve inkább a szimbólummá nemesedő Henry Moore-féle klasszikus modernizmus fonalát. Ami hazai viszonylatok között kissé anakronisztikus fél-avantgárdként, az úgynevezett szocmodernként virágzott, Makrisz Agamemnontól Varga Imréig. Ezen a széles palettán foglalnak el előkelő helyet Vigh korabeli munkái is. Kubisztikus formaalakítás, organikusan kerekített élekkel. (Köszönhetően főként a lemezből formázott plasztikák sajátos anyagtörvényeinek.) Vigh még ma is ugyanezen a késő modernista úton jár. A kiállított közepes méretű bronzszobrocskáit nem könnyű évtizedekhez kötni. A fémes kopottság, a lélegző pórusú nyersanyag, az erővonalakat összekötő tömbformák és a nagyvonalú szimbolika ugyanazt a biztos művészi színvonalat képviseli. Ráday Galéria (február 9. – 2006. március 25.)