Kokesch Ádám: Fehér zászló, 2016, kiállítási enteriőr. Fotó: Sulyok Miklós / Kisterem

Kokesch Ádám, White Flag
Kisterem, október 14-ig

Kokesch szezonindító, duplatermes solo show-ja részben a korábbi Backup (Kassák Múzeum), részben a Lark-Theory (Parthenón-fríz Terem) című kiállításból épül föl, részben pedig újabb munkákból. Az egész falat betöltő, összetett installációtól a kisebb, önálló darabokig a megszokott Kokesch-elemek köszönnek vissza a térben. A lentikuláris elemek fokozott használatával egyre játékosabbá válik a klasszikus modernség és modern dizájn határán egyensulyozó művészete. A rejtélyes, majdhogynem enigmatikus tárgyak izgalmas művészi gondolkodás tárgyiasult darabjai.

 

Halász Károly, Magasles
acb Galéria, október 27-ig

Az egykori Pécsi Műhely tagja az elmúlt év(tized)ekben kevésbé hallatott magáról. Ám az utóbbi időben az amúgy is a magyar neoavantgárd és posztavantgárd művészetének feldolgozása mellett  elköteleződött acb Galéria felkutatta és egy önálló kiállítás keretében mutatja meg az emblematikus Magasles sorozatot. A kiállítótér központjában egy 1972-ben készült, de jelen állapotában kifejezetten erre a tárlatra újragyártott fémplasztika látható, ami intenzív és termékeny párbeszédet teremt saját maga és a kiállított műtárgyak: ipari vászonra festett grafikák, festmények, sík- és térplasztikák között melyek egy változatos, izgalmas életmű állomásait villantják fel.

  

 
Kiállítási enteriőr az acb Attachment-ből, Felsmann István kiállításáról. Fotó: acb Galéria 

Felsmann István, Kötött pályák
acb Attachment, október 27-ig

Bár alapvetően egy komolyabb presztizzsel bíró galéria nem szorul rá reklámokra és ajánlókra, de véteknek éreznénk kihagyni Felsmann Kötött pályák című tárlatát. A fiatal művész elsősorban politikai témájú objektekből állította össze legújabb anyagát, de már nemcsak a védjegyévé vált legóból. Letisztult formavilággal és élénk színekkel operáló kinetikus szobrain a főbb motívumok között szerepel Bíró Mihály 1919-es plakátfigurájának  (melyet nemrég még a Rockmúzeum enteriőrjében is megidéztek) parafrázisa, a BREXIT és az Európai Unió szétesésének lehetősége.

  

Fotó: a Deák Erika Galéria jóvoltából

Moizer Zsuzsa, A növekvő zöld legendája
Deák Erika Galéria, október 15-ig

A pasztell színek és a légies, könnyed kompozíciók Moizer Zsuzsa festészetének évek óta védjegyét jelentik, így nem érnek minket váratlanul legújabb kiállításának darabjai sem. A nemrég Hawaiin töltött három hónap ezt a nyárias, dominánsan zöld-kék-sárgával kimozdított hangulatot egészen a gondtalanságig fokozta. Külön színt visznek művészetébe a legújabb installációi, melyeket a térben szoborszerűen illetve a falra applikálva, rejtettebb formában is elhelyezett. Friss és fontos adalékok a kiállítás egészéhez önálló darabokként (Növénytani portré egy képzelt helyről 1-5.), de jól működik festmény és plasztika párosa is (Valahol egy sziget születik hatvanezer év múlva).

 

Kiállítási enteriőr Szabó Klára Petra munkáival. Fotó: SzKP Facebook

Szabó Klára Petra, Wanderlust
Koreai Kulturális Központ, szeptember 28-ig

A nemzetközi residency programokban otthonosan mozgó Szabó Klára Petra egyik legkedveltebb országa és témája a koreai félsziget. Jelenlegi kiállításának az ország kulturális központja ad helyszínt, mely természetesen ott készült, illetve szorosan ottani élmények ihlette munkákat mutat be. Szabó pontosan adja vissza a hangulatot, realista, zsúfoltabb utcaképek mellett nyugalmas epizódok a sokszor egyalakos portrék illetve önarcképei. Utóbbiakkal visszatér a korábbi, dobozolós módszerhez, melybe akvarell-videóinstallcióit foglalta. A kacsintós pénztárcák világába repít a lentikuláris tigrisekkel keretelt, dobozokba rejtett önarcképével.

 

Kiállítás-részlet, a Jelentéktelen c. tárlatról, Dunaújvárosból. Fotó: artPortal

Borsos Lőrinc, Jelentéktelen / Nonentity
ICA-D, Dunaújváros, október 8-ig

Már mindenki fújja, de azért ideírjuk: az egy személy valójában kettő, Borsos János és Lőrinc Lilla. Most a sűrű fekete anyag tulajdonságait és jelentéseit kutatják, egy bizonyos fajta zománcfesték fizikalitásából kiindulva. A vas és acél városából az űrbéli fekete lyukig jutunk, sőt, még tovább, érdemes hát felkeresni Dunaújvárost, ahol nagyon is tartja magát az ICA, a Kortárs Művészeti Intézet. Fény, sötétség, felszín és mély, sajátos filozófiával – és hivatkozással Chestertonra: “Isten láttat dolgokat, ha csak a nemlétezés fekete háttere előtt is” . 

 

MA, III / 12. Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum

Elképzelni egy mozgalmat: a MA Budapesten
Kassák Múzeum, szept.24-től 2017. január 15-ig 

A végére hagytunk valamit, ami e percben még nem nyílt meg, de megelőlegezhető, hogy biztosan izgalmas lesz. Van idő elmenni rá: pénteken nyílik és január közepéig látható Óbudán, az ország egyik legszínvonalasabb művészeti helyszínén (műhelyében?), a Kassák Múzeumban ez a kiállítás, amely már címében is robbanékony. Hiszen, mit is csinálunk mostanában? Üres perceinkben folyton mozgalmakat képzelünk el a mai Budapestre. No de ne aktualizálgassunk itt, főleg úgy, hogy még nem is láttuk a tárlatot. Nézzük, mit ígér! „A kiállítás azt mutatja be, hogy Kassák és köre a huszadik század eleji művészeti színtéren milyen kulturális és társadalmi ambíciókkal és kommunikációs technikákkal akarta kijelölni pozícióját a korabeli magyarországi nyilvánosságban.” A kiállítás abba a sorba illeszkedik, amely Kassák Lajos folyóiratait mutatja be, komoly kutatással, a múzeum gyűjteményére alapozva, történelmi-társadalmi kontextusban. És persze a mának szóló tanulságokkal.