Tíz évvel ezelőtt történt, hogy a párizsi Bibliothèque Forney három művészkönyvet vásárolt Kiss Ilonától. Az azóta eltelt idő alatt a könyvtár folyamatosan figyelemmel kísérte a művész munkásságát, és tovább gyarapította ma már huszonöt művéből álló gyűjteményét. A november végén megnyílt, Kiss Ilona alkotómunkájának szentelt egyéni kiállításon ezekkel a művészkönyvekkel találkozhat a könyvtárba látogató közönség.
A Bibliothèque Forney-t két okból is sokan keresik fel. Elsősorban természetesen magáért a könyvtárért, másrészt pedig az épületért, amelyben helyet kapott. A Marais-negyedben található, 1475 és 1519 között épült Hôtel de Sens ugyanis a középkori párizsi polgári építészet olyan pompás példája, amelyből nem sok maradt fenn. Maga a könyvtár a képzőművészettel, grafikával, divattal, kertművészettel és nyomdászattal kapcsolatos könyvek, dokumentumok tárháza. A gyűjteményt egyebek mellett közel ötvenezer kiállítási és nem sokkal kevesebb árverési katalógus, négyezerféle művészeti folyóirat és almanach, harmincezer plakát, többezer bútor és díszlet eredeti tervrajza, François Kollar 1931-ből származó fotóinak gyűjteménye, és nem utolsó sorban számos kortárs művészkönyv alkotja.
Kiss Ilona: Kávé-könyvecske, 2002, linómetszet, írógép, teaszűrő papír, 17x11x1 cm
Kiss Ilona egyik legnépszerűbb munkája, a Kávé-könyvecske volt a Forney-könyvtár első vételeinek egyike, ez került a kiállítás plakátjára is. A kávéfilterre nyomott linómetszeteket és Kiss Ilona saját gépelt szövegeit tartalmazó könyvecskéből tizenhárom példány készült az első kiadásban, melyek közül a párizsi mellett a dijoni és a marseille-i könyvtárba, valamint a New Yorki VSW Rochester gyűjteménybe is került egy-egy darab. A Robert Desnos eredeti nyelven, franciául olvasható írását és kínai papírra nyomott szitanyomatokat tartalmazó La Fourmi (A hangya) szintén több francia közkönyvtárban megtalálható. Mindössze két példányban készült a Petőfi Sándor egyik versét tartalmazó, magyar pályázaton díjat nyert művészkönyv, a Farkasok dala.
A művész krétával, akrillal és pasztellel festett a keményített vászonra, míg a vershez egy régi kiadású Petőfi-kötetből vett karaktereket használt fel. Ez az alkotás jól reprezentálja, hogy mi az, ami Kiss Ilonát a műfaj kiemelkedő képviselőjévé emelte: amellett, hogy alapos jártasságot mutat a sokszorosított grafika különféle módozataiban, és mélyreható ismeretekkel rendelkezik a könyvkészítés, a tipográfia területén is, mestere a festészetnek is. A bemutatott könyvek között két másik, magyar vonatkozású munka is szerepel, mindkettő a zenéhez kapcsolódik. Az egyiket Bartók zenéje, a másikat, a linómetszetet és monotípiát tartalmazó Genezist pedig egy Franciaországban látott Ligeti György-interjú inspirálta.
Az egymást követő lapokon az alapmotívumok először széthullanak, majd lépésről-lépésre összeállnak, és Ligeti humanista zenéjére utalva, emberi formát öltenek. Kiss Ilona művészkönyvei közt vannak olyanok, amelyek a művész számára ihletet adó francia, német vagy magyar irodalmi szövegekből, egyebek mellett Verlaine, Jean-Paul Delamotte, Goethe, Heine és Juhász Ferenc írásaiból születtek, de olyanok is, amelyeket írói felkérésre készített. Ez utóbbiak közé tartozik többek között a tíz példányban készült Lunario, amely Jean-Pierre Crespel ismert francia költő egy velencei történetet feldolgozó írását és Kiss Ilona festett, hajtogatott papírra nyomott linómetszeteit tartalmazza. Saját párizsi élményeit dolgozza fel a Metró-ban, ahol az elkapott szavakat utasok figuráival társította, a címlap betűit metrójegyekből formálta, a papír színe pedig olyan, mint a metró padlójáé. A Conversation-ban párizsi kávéházakban összegyűjtött szalvétákkal és cukorpapírokkal teremtette meg a visszaidézett atmoszférát.
Kiss Ilona: Robert Desnos – La Fourmi (A hangya), 2002, szitanyomat Xuan de Chine papírra, 23×19 cm
Azt az örömünket, hogy egy magyar művésznek ilyen megbecsülésben van része külföldön, beárnyékolja a könyvművészet és a grafika jövőjét fenyegető veszély. A Magyar Grafikusművészek Szövetsége éveken keresztül főként az NKA pályázatán nyert támogatással tudta biztosítani az anyagi feltételeket ahhoz, hogy tagjai a váci Nalors Grafikai Műhelyben dolgozhassanak. Idén azonban ez a forrás megszűnt, másikat pedig szinte lehetetlen találni.
2015. január 3-ig, Párizs, Bibliothèque Forney