Rend és türelem. Apácamunkák egy időmilliomos entellektüeltől. Kárpitművészet a legjavából: szövés, fonás, kötés. A kovalens kötés felől már nem lehet megérteni az Életet – végtelenül apró és idegesítően absztrakt. Semmi közünk a biokémiánkhoz: ha már a mélyünkre kell hatolni, akkor szövetekből állunk! Sejtszövet, csontszövet, kötőszövet, na meg kapcsolati háló, ismeretségi térkép. A világ egy nagy network – ami körülfolyja és áthatja az egyént. A kortárs textilművésznő, Pápai Lívia ezt kutatja babonás szorgalommal és tiszta értelemmel.Pápai másolja, mímeli, szétszedi és újrateremti a természetes szöveteket. A Római Breviáriumból kitépett fekete-piros papírfecniket kicsiny fonalakká dörzsöli, több ezres mennyiségben. Az imamalom-szövőszék eredménye: organikus-mesterséges szövetkreációk, átitatva a kulturtörténet és a transzcendencia mély illatával. Máskor kétezer darab színes ceruzából épít rácsszerkezetet, befőttes gumik segítségével. Vagy hálós tokokat gyárt az emlékek számára. Anyaghasználatában is professzionális, munkái bármelyik lakberendezési boltban ott díszeleghetnének. De Pápai kárpitjai nem dekoratív dizájndarabok, teli vannak intellektussal. Na meg asszonyi kitartással és gondoskodó szellemmel. Jó tudni, hogy valaki értünk – helyettünk – koptatja az imamalmot, mormolja-morzsolja a századvégi zsolozsmát.
(Iparművészeti Múzeum, megtekinthető: 2006. december 30-ig.)