A kortárs művészet, úgy tűnik, végérvényesen megvált a fehér kockától, és hangárakba, talált helyekre, lakásokba, kocsmákba költözött. Vissza az övéihez, azaz az emberek közé, ahol az élmény és a találkozás közvetlenebb, elemibb módon jön létre. Óz, a nagy fehér kocka halott, de életre keltek a művészet új körei.
Ilyen gócpont például a Ráday utca, minden valószínűség szerint Budapest leghosszabb terasza. Átkelni rajta van olyan erőt próbáló kaland, mint amilyet Karinthy ír le Verne-paródiájában (A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig!). Jómagam is eltévesztettem először a célt, szlalomozva a székek, napernyők és mozgó pincérek között, aztán a Bakáts térről visszafordulva sikerült mégis megtalálnom az IF kávézót, ahol Menyhárt Menyus Tamás Skicc Book (Lazacsukló…) című kiállítására voltam kíváncsi. A művész 1995-ben szerzett a Képzőművészeti Főiskola képgrafika tanszékén mesterdiplomát, de már előtte is rangos elismerésekben részesült: 1992-ben Kondor Béla emlékérmet, 1994-ben Barcsay Nagydíjat kapott. Tanulmányutakat tett Európában, majd beiratkozott az oslói képzőművészeti akadémiára. Az utóbbi évtizedben, visszaköltözve Pestre, rendszeresen feltűnt a főváros különböző színterein (pl. Tűztate, Holdudvar, Boulevard és Brezsnyev, Artkatakomba, Tűzraktér) egyéni bemutatókon, illetve csoportkiállításokon (pl. FRISS 2010, A halál, amelyet élni szeretünk). Henk Csabával megalapította a Kata-valami nevű performance-zenekari formációt, amellyel megnyitókon, fesztiválokon, de legtöbbször a Roham Bárban lép fel. Menyhárt Menyus Tamás az IF kávézóban visszatérő vendégnek számít, tavaly télen volt már itt kiállítása a Portfolio Points program keretében. Ezúttal húsz festménye és grafikája (közöttük új munkák is) látható a földszinten és a galérián, amelyek eddigi munkásságának és festői univerzumának szerves részei. Kondor Béla szálkás alakjainak távoli rokonait ismerhetjük fel nemcsak az emberangyal motívumában, hanem az erőteljes grafikai hatásban, az ezüst- és aranyfesték használatában. Különbség, hogy Menyhárt nem kötődik annyira szorosan a bizánci vagy a középkori ábrázolások távolságtartó pompájához, mint elődje, sokkal személyesebb és zsigeribb. Ha irodalmi analógiát keresnénk, Ady istenes verseiben találhatnánk hasonló élményanyagot és megformáltságot. Menyhárt Menyus képei transzcendensek, mert a belső küzdelmeken átizzó hitről szólnak. Látszólagos nyersességükben, vadságukban, komor felségükben, líraian szép és hiteles emberi dokumentumok, mert a mélyben gyökereznek. Nem a vallás, nem a dogma, mint intézmény kerül nála a középpontba, hanem lelki, szellemi szükség, melyet Ady Endre a következőképpen fogalmazott meg: „nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást”. Ennek az alkotói világnak hősei az emberangyalok, az emberpróféták, akik a két világ között mozognak. Az egyik vásznon Mózest ismerhetjük fel, lábánál a Tízparancsolat kőtáblája, amelyből aranyfüst tör fel. Ugyanakkor mégsem tekinthetjük konkrét jelenetnek, sokkal inkább sűríti magába az ótestamentumi atmoszférát, mert a kőtábla ebben a formájában értelmezhető áldozati kőnek is, amely már Ábrahám és Izsák történetéhez vezeti a nézőt. A művek gyötört felületein a beszakadások, hasadások, vagy egyenesen hiányok, a szótöredékek, az áttűnő szövegtestek, a lecsorgások, festékpöttyök és ecsetvonások nem törik szét, hanem éppen, hogy egységbe fogják a látványt. Applikációkként préselt árvácskákat, virágszirmokat, reprodukciókat, mint Leonardo önarcképét vagy Mona Lisa képrészletét, illetve saját, személyes vonatkozású fotóit építi bele kompozícióiba. Utóbbiak esetében a családjáról készült felvételeket jelenti, például kislányáról, Alenkáról, feleségéről, az illusztrátor-grafikusként tevékenykedő Gévai Csilláról és a nemrégen született második gyermekéről. A kávézó második emeletén a grafikák, rajzok, skiccek dominálnak, amelyek a klasszikus értelemben vett sketchbook darabjai. A nézőnek itt alkalma nyílik megízlelni a műtermi légkört, izgalommal fedezheti fel a lapokon az alkotási folyamat jeleit, az ujjlenyomatokat, az átrajzolásokat. Az emberi arcok, angyalszárnyú figurák mellett, az eleven, „laza csuklóval” felvázolt portrékon szűk környezetének szereplői köszönnek vissza. Az egyik bensőséges hangulatú lapon felesége ölében látjuk Alenkát cumival a szájában, amint épp együtt olvasnak. A női alak mögött szárnyak íve tűnik elő. A rajz mellett a következő felirat olvasható: „Alenka Margitka mellfogásos megnyugvása anyácska ölében”. Menyhárt Menyus Tamás neve és művészete talán nem annyira ismert a szélesebb közönség számára, de a szűkebb szakmai körökben sem feltétlenül. Részben azzal magyarázható, hogy a 2000-es évek végén tért vissza Magyarországra egy hosszabb távollét után, másrészt műveit nem vette be valamiért Óz, a nagy fehér kocka, talán óvatosságból, mert Menyhárt minden műve egy-egy harsona, amelyek együttes hangja bizony veszélyeztetné falait. Skicc Book (Lazacsukló…). Menyhárt Menyus Tamás kiállítása. IF Kávézó, 2012. máj. 8-29.