A társadalmi motor című kiállítás a rugalmas munka fogalmának elemző vizsgálata révén kísérel meg társadalomtudományi művészetet létrehozni. Sikerrel. A projekt a szociális elkötelezettségű kortárs művészet legelhivatottabb hazai teoretikusa (és művelője), Erhardt Miklós és a német Reinigungsgesellschaft (magyarosítva: „társadalmi mosógép”) csoport párhuzamos munkájaként jött létre.
A német művésztársaság név nélküli, közösségi szellem mögé bújó alkotói a „rugalmas munka” jelenségét vizsgálták meg az újraegyesítés utáni Németországban. A középpontban az úgynevezett „egyeurós munkások” állnak. A Szövetségi Munkaügyi Hivatal kötelezte munkanélküli segélyen élő állampolgárait, hogy egy év elteltével válasszanak maguknak részmunkaidős állást az egy eurós órabért fizető próbamunkahelyeken. A munkanélküliek elhelyezkedését és visszailleszkedését segítő program persze komoly akadályokba ütközik: például az állását vesztett személyek túl nagy számába. Vagy a kritikus ellenzőkbe, akik modern kori rabszolgaságnak bélyegezték a nevetségesen alacsony béren tartott kényszer-munkavállalókat. A Reinigungsgesellschaft megpróbál szenvtelen és elemző szociológiai körképet készíteni a jelenségről, képregényszerű fotó-printek, loopolt fényképsorozatok és egy hosszú dokumentumfilm segítségével. Ehhez társul Erhardt filmje, ami a „rugalmas munka” magyar spektrumát (gyakori túlóra és ritka részmunkaidő) vázolja fel összevágott interjúkkal. A német művészcsoport pár színre redukált nyomatainak aktivista stílusa érezteti a projekt szellemi irányultságát. Ami a francia diáklázadás public artistáiig, a Szituácionista Internacionáléig és Guy Debordig, a spektákulum társadalmának nyárspolgári álmát ostorozó elméletíróig vezethető vissza. Ez a társadalmilag elkötelezett kortárs művészet nem törődik a klasszikus mívességgel, odahagyja a technét a cselekvő értelmiségi pozícióért. Tevékenységüket szinte csak az alkotók végzettsége, a bemutatás módja és a lehívott állami források kötik a képzőművészethez. Művészköntösbe bújt szociológia: nem is esztétikai bírálatot vált ki, hanem társadalomtudományit. De azon lehet vitatkozni, hogy a végtelenül hosszú és vontatott dokumentumfilmek mennyi újdonságot tartalmaznak egy jól megírt szakmai elemzéshez képest. Bár talán így is adnak egy plusz lökést a társadalomtudomány és a társadalmi önismeret motorjának. 
Stúdió Galéria
2007. május 25. – 2007. június 23.