Zajlik a második OFF-Biennále Budapest (OFF) szervezése, már a megnyitó napját is nyilvánosságra hozták: szeptember 29-én startol az OFF2017. A tavalyi év sem volt eseménytelen, elindultak előkészítő programok, a Kick-OFF című sorozat, decemberben egy nemzetközi díjat is megkapott az OFF csapata – az Igor Zabel Award szakmai visszajelzés, a vele járó 12 ezer euró pedig némi plusz az őszi esemény anyagi hátterének megteremtéséhez.
A helyzet, amelyre az első OFF reagált, nem lett sokkal jobb. Viszont maga a biennálé jobban átgondolta saját helyzetét. Egyrészt önállósodott, civil egyesületként funkcionál, és ekként igyekszik megteremteni nemcsak a biennéle, de a saját folyamatos működése forrásait. Ugyanakkor nem lesz belőle olyan szuperintézmény, ami „megoldja mindenki életét”, változatlanul katalizátor szeretne lenni, miközben saját projekteket is végigvisz, külföldi partnereket is meghív az őszi biennáléra.
Az első OFF tanulságairól, a jelenlegi helyzetről, a megoldandó problémákról, a módosított pályázati kiírásról, a második OFF kerettörténetéről és persze a jövő terveiről kérdezte az artPortal a kurátori stáb három tagját, Erőss Nikolettet, Somogyi Hajnalkát és Székely Katalint. Első rész.
Nemes Csaba: Terepmunka, MABÉOSZ székház, Budapest. Fotó: Zellei Boglárka / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Miben fog különbözni az OFF2017 az első biennálétól?
Somogyi Hajnalka (S. H.): Az első OFF célja az volt, hogy újrarendezzük a sorainkat, hogy felmérjük és megmutassuk, mennyi erő és teremtő energia van a független színtérben. Szerettük volna világossá tenni, hogy milyen messzire visz az együttműködés. A több mint 100 helyszínen megvalósult majd’ kétszáz program ezt az erőt és sokszínűséget demonstrálta, szerintünk meggyőzően. Most úgy gondoljuk, azzal segítjük leginkább a független kultúra és a kritikus gondolkodás ügyét, ha új művészeti produkciók létrejöttén dolgozunk és életben tartjuk a szcéna azon képességét, hogy bizonyos témákban elmélyüljön, ezeket artikulálja, párbeszédben más kulturális ágakkal. A témák felvetése egyben persze egy állásfoglalás is a kurátori stáb részéről, hogy mi az, amit mi égetően fontosnak tartunk a társadalomban.
Erőss Nikolett ( E. N. ): És mit hiányolunk az intézményrendszerből. Voltak már arra jó példák, hogy bizonyos intézmények intenzív diskurzust kezdeményeztek nemcsak a művészeti élet szereplőivel, de a társadalommal is, képviseltek fontos témákat. Ennek a tere mára nagyon leszűkült. Az intézmények szerepe a kritikai beszéd- és cselekvésmódok támogatásában marginalizálódott.
S. H.: A szabad gondolkodás és cselekvés az, amit a művészet segítségével erősíteni szeretnénk a társadalomban, mert úgy érezzük, hogy ennek hiánya részben magyarázza azt a helyzetet, amiben most az ország van. A művészet képes alapkérdéseket feltenni, a közmegegyezést megkérdőjelezni.
Székely Katalin ( Sz. K. ): Leginkább azáltal, hogy a gondolkodási sémákat felülírja. A kortárs művészekre jellemző sablonmentes, „out of the box” gondolkodásmód nagyon inspiráló lehet a szélesebb közönség számára is.
Az OFF megnyitója 2015 április 24-én, az Ankertben. Fotó: Kerekes Zoltán / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Úgy, hogy behoz újabb szempontokat, másképp beszél ugyanarról?
E. N.: Másképp vagy épp másról beszél. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ma a politika szándéka az, hogy felmentse a polgárokat a gondolkodás alól. A populizmus egyik kedvenc módszere, hogy előemésztett üzeneteket kínál. Normálisnak és kizárólagosnak láttat olyan struktúrákat, amelyek messze nem azok. A művészet segítheti az erről való gondolkodást. Az OFF1 idején arra próbáltuk inspirálni a művészeket, kurátorokat, de a közönséget is, hogy gondolják végig, milyen formákban lehet együttműködni, a szabad gondolkodás milyen platformjai hozhatóak létre. Tehát, hogy próbáljunk meg kilépni a hatalom által számunkra felkínált formákból. Erre nagyon alkalmas a művészet.
aP: Az OFF1 erős kritikát kapott a KissPál Szabolcs által fémjelzett Harmadik szektor részéről amiatt, hogy a civil szférát nem veszi komolyan. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalásotokban megfogalmaztátok, hogy pont az aktivizmussal szemben próbáltatok felmutatni valami mást.
Sz. K.: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az aktivizmust gondoltuk tovább. A tiltakozásunk cselekvő formát öltött. Én személyesen nem érzem ezt ellentétnek.
E.N.: A Harmadik Szektor kritikáját nagyon komolyan vettük, sok energiát fektettünk abba, hogy publikusan válaszoljunk rá, kb. ez van.
S.H.: A valamikori Harmadik Szektor több tagjával fogunk dolgozni az OFF2017 keretében, a kritika tehát kritika, nem frontvonal.
Az OFF záróeseménye, 2015. május 31-én. Janesch Péter: Offer, Gyermekotthon, Perbál.
Fotó: Aknay Csaba / The Orbital Strangers Project. OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Az OFF2017 pályázati felhívását módosítottátok, és meghatároztatok egy kerettörténetet. Erre miért volt szükség?
Sz. K.: A témát alapvetően nem módosítottuk, hanem egy kerettörténeten keresztül pontosítottuk, hangsúlyokat jelöltünk ki. Sok korábbi résztvevő megfogalmazta, hogy könnyebb úgy dolgozni, ha van egy keret, ha világosan megfogalmazott témák mentén épülnek fel projektek.
E. N.: Ráadásul az OFF1 után – amely strukturális és nem tematikus felvetésekkel élt – úgy éreztük, hogy nekünk magunknak is állításokat kell megfogalmaznunk.
aP: Hogyan jött a Gaudiopolis, mint kerettörténet?
Sz. K.: A kiírás első verziójában megfogalmaztuk, hogy alapvetően a korunkra jellemző értékválsággal szeretnénk foglalkozni, ami nem csak Magyarország sajátja. Próbáljuk végiggondolni, hogy melyek a közös értékeink nemzeti vagy akár összeurópai szinten, amelyekre rá tudunk mutatni kortárs művészként, kultúrával foglalkozó emberként. Melyek azok a közös minimumok, amelyekben meg tudunk egyezni? Ráadásul ezt a kérdést egy olyan ember szemszögéből akartuk feltenni, aki tudatában van a saját, többféle szempontból is marginális helyzetének. Ennek metaforájává vált Gaudiopolis, az Öröm városa, ami egy gyermekköztársaság volt, Sztehlo Gábor lutheránus lelkész alapította a második világháborút követően Budapesten. A közösség vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat vagy akár a hazájukat is. Sztehlo demokratikus alapokon, közösségként próbált egy új világot építeni a második világháború romjain.
S. H.: Az elfogadás, a gondoskodás, a szolidaritás vagy a civil felelősségvállalás ma messze nem konszenzusos értékek, sőt, mintha csökkenne az ázsiójuk, ami, úgy tűnik, megfelel az országot vezető rétegnek, nekünk viszont annál kevésbé. Ezeket az értékeket kell tehát újra tartalommal megtölteni. Gaudiopolisban tehát azokat a regisztereket keressük, amelyek ma Magyarországon és Európában különösen fontosak lehetnek: a gyerekekkel való foglalkozás, az edukáció, az egyéni felelősségvállalás vagy a közösségteremtés.
E. N.: Az is fontos a Gaudiopolisban, hogy a második világháborút hozza a képbe. Nem árt időről időre szembesülni azzal, hogy hova vezethet egy ilyen értékválság.
Pacsika Rudolf: Illetékesség, bérház belső udvara, Budapest. Fotó: Regős Benedek / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: A pályázat már lezárult. Mennyire reagáltak a pályázók a felvetéseitekre?
Sz. K.: Majdnem 100 pályázat érkezett, de ezeknek egy jelentős részére igaz, hogy csak „a létükkel” jelentkeztek. Sok önszerveződő közösség adott be pályázatot, témájukban kevésbé Gaudiopolishoz vagy az értékválsághoz kapcsolódva, mint inkább saját közösségi létüket állítva.
S. H.: Amire a leginkább rezonáltak, az az edukációs vonal. A legtöbb pályázat az „alternatív oktatás”, a „művészet szerepe az oktatásban”, a „demokratikus oktatás” kulcsszavakhoz kapcsolódik. Ez nyilván nem véletlen, hiszen az elmúlt évben Magyarországon az oktatás ügye tudott alulról indulva nagy közös problémaként artikulálódni. Van például Tanközlöny címmel egy kezdeményezés a nyertes pályázatok között, amely tőlünk teljesen függetlenül indult, mégis úgy érezték, hogy rájuk írtuk ki a pályázatot.
Az interjú második részében: az önkéntes munka határairól, a programról, a nemzetközi kapcsolódásokról, a finanszírozás megteremtéséről, a függetlenség esélyeiről – itt!
