Az egyik legfontosabb német múzeum, az esseni Museum Folkwang gyakorlatában nemigen fordult még elő, hogy két hónappal a tervezett megnyitó előtt lemondtak egy kiállítást. Most ez történt: a sajtóban megjelent és bőségesen kommentált közlemény szerint mégsem mutatják be Balthusnak a múlt század utolsó évtizedében készített 2000 polaroid fotóját.
Az akkor már 80 fölött járt művész valamennyi felvétele ugyanazt az éppen csak pubertáskorba lépett lányt – a művész háziorvosának lányát – örökíti meg, nemegyszer ruhátlanul vagy félmeztelenül és még gyakrabban szétvetett lábakkal. Az eredetileg vélhetően nem a nyilvánosságnak szánt fotósorozat, pontosabban egy abból készült válogatás nemrég már látható volt a neves New York-i Gagosian Galériában, egyfajta kiegészítő rendezvényeként a Metropolitan Múzeum nagyszabású, Macska- és leányképek című Balthus-tárlatának. A magát az „időtlen realizmus” elkötelezettjének valló művész tárlatai már életében sem voltak mentesek a botrányoktól, ezért a Metropolitan vezetői is óvatosan jártak el; az ártatlan kis idillek – netán giccsek – bemutatását sugalló cím mellé a Festmények és provokációk alcímet biggyesztették és a festő két nagy fétisének szentelt tárlat bevezető szövegében nem győzték hangsúlyozni, hogy „néhány mű egyes nézőkre erotikusan szuggesztív hatást gyakorolhat”. A Met tárlata végül botrányok nélkül zajlott le, és a Gagosian-féle tárlat körül is csak akkor korbácsolódtak fel a szenvedélyek, amikor a The New Yorker című hetilap a kiállításról beszámolva feltette honlapjára a polaroidok némelyikét. Az olvasók tiltakozása olyan heves volt, hogy a képek rövid idő múltán eltűntek a honlapról.
Cím nélkül, 1999–2000, színes polaroid, 10.2 x 10.2 cm, © Harumi Klossowska de Rola
A fotókat egyébként Balthus a feltételezések szerint azért készítette, hogy azok kiindulópontként szolgáljanak későbbi festményeihez; idős kora miatt a rajzolással ekkor már problémái voltak. Anna Wahli, a modell, később beszámolt arról, hogy a heti rendszerességű szeánszokon Balthus a kamera mögül felállva botjára támaszkodva rendszeresen odament hozzá, hogy a különböző, sokszor kétértelmű pózokat beállítsa, s ugyanazt a beállítást is többször megismételte a képek készítése során felmerült technikai problémákra hivatkozva.
Németországban már a kiállítás híre mozgósította a képek bemutatásának ellenzőit. Az érveket és ellenérveket legjobban a Die Zeit című tekintélyes hetilapban megjelent írás foglalta össze, mely egyúttal jelzi azt is, hogy a vita nem a művészi szabadság kérdése körül zajlik. „A Balthus-fotókat be lehet mutatni” – írja a lap. – „de kérdéses, hogy feltétlenül be kell-e őket mutatni”. Bár a Die Zeit inkább az ellenzők pártját fogja, idejétmúltnak minősíti azt az érvüket, hogy a pedofilek „stimulálva éreznék magukat” a felvételeket látva – ezt a fajta „stimulációs igényt” már régen nem egyes művészeti alkotások, hanem az internet elégíti ki. A kialakult polémia nehéz helyzetbe hozta a Folkwang Múzeum alig egy éve hivatalban lévő új igazgatóját, egyben a tervezett tárlat kurátorát, a svájci Tobia Bezzolát. Az 53 éves Bezzola korábban csaknem két évtizedig a zürichi Kunsthaus egyik vezető kurátora volt, de rendezett tárlatokat többek között a New York-i MoMA-ban és a párizsi Jeu de Paume-ben is; szakterületeinek a modern és kortárs festészet, továbbá a fotó- és videó-művészet számítanak.
Thérèse Dreaming by Balthus, 1938. Courtesy The Metropolitan Museum of Art, Jacques and Natasha Gelman Collection, 1998 © Balthus
Az igazgató visszautasította azt a vádat, hogy a témát nem kezelte kellő érzékenységgel. Hangsúlyozta, hogy a tárlattal nem a gyermekpornográfiával és nem is a művészet szabadságával kapcsolatos vitákhoz akart hozzászólni, célja kizárólag a művész munkamódszerének, a festészet és a fotó viszonyának bemutatása volt. Nem volt szándékában kiprovokálni egy „botrányos sikert” sem. A reakciókat látva azonban tudomásul kellett vennie, hogy a művészi aspektusokról folyó vita teljesen háttérbe szorulna és a tárlat visszhangja kizárólag a pedofília kérdéskörére összpontosulna. A helyi gyermekvédelmi hatóságok is jelezték, hogy számos feljelentésre lehet számítani és elképzelhető, hogy az érvényes jogszabályok értelmében a hatóságok a tárlatot bezáratnák. Mindezt figyelembe véve és tekintettel egy közintézménynek az átlagosnál nagyobb felelősségére is, a múzeum végül a kiállítás lemondása mellett döntött. Ez a döntés úgy is értelmezhető, mint az igazgató Bezzola győzelme a kurátor Bezzola felett és talán nem is született volna meg, ha a szakember már hosszabb ideje dolgozna Essenben a múzeum vezetőjeként.
Akik mégis kíváncsiak Balthus fotóira, azoknak a göttingeni Steidl kiadó kínál esélyt; egy idén angol nyelven, mindössze 1.500 példányban és igen borsos áron, 480 euróért megjelenő könyvben mutatják be a felvételeket – hacsak meg nem gondolják addig magukat.