Egy kiállítás szervezésénél az intézményi háttérről sem szabad megfelejtkezni, vagyis úgy kell álmodni, hogy az megvalósítható legyen. Ha van egy, alapvetően a szolidaritásra épülő, és erősen kultúrpolitikai manifesztumként induló projekt, akkor olyan művészeket kell meghívni, akik sajátjuknak érzik ezt a kezdeményezést, és ők is támogatni akarják. Mindössze két művészt tudtunk idehozni, ezért az alkotók nem tudták kontrollálni, hogyan lesz installálva a munkájuk, és ez hatalmas bizalmat feltételez a művész részéről.