Félicien Rops tervezett albumának – erőltetett szóviccnek tűnő – címét kapta a budai várban megrendezett, belgiumi köz- és magángyűjteményekből összeválogatott grafikai kiállítás.
A tárlat kurátorai a belga születésű, életének utolsó két évtizedét Párizsban töltő művész magyarországi kötődésére helyezték a hangsúlyt, miközben az életmű tekintélyes részét tárják a látogatók elé. Rops grafikusi munkásságát főleg könyvillusztrációk, kora politikai és társadalmi visszásságait kifigurázó litográfiák és erotikus rajzok, rézkarcok jellemzik.
A kezdeti realista ábrázolásmódot később új témák és új szemlélet váltotta fel, főleg a Charles Baudelaire-rel kötött barátság hatására. A szimbolizmus ihlette műveken csontvázak, a halál különböző alakjai és bűnös, erkölcstelen nők jelennek meg. A szexualitás ábrázolásában nyílt és szókimondó Rops nemcsak műveiben, de életmódjában is polgárpukkasztó volt. Válása után egy testvérpárral élt együtt Párizsban, mindkét hölgytől születtek gyermekei.
A Zichy Mihállyal is barátságot ápoló művész két ízben járt Magyarországon. A puszta és a cigány muzsika, illetve a cigányság szabados életvitele annyira lenyűgözte, hogy magyar ősöket kreált magának, ezzel indokolva korlátozást nem tűrő, öntörvényű személyiségét. Élményeit egy írott-rajzolt útikönyvben (Magyar Ropszódiák) tervezte megjelentetni, amelynek azonban csak két illusztrált lapja és néhány vázlatokkal díszített levele készült el.
A kiállítás alcímét („a belga szimbolizmus mestere”) nem árt kellő óvatossággal kezelni, főleg a mester kitételt. A szimbolizmus elsősorban irodalmi irányzat volt, de a festészetben is követőkre talált. Olyan nemzetközileg ismert művészek neve fémjelez egy-egy ide sorolható alkotást, mint James Ensor, Paul Gauguin, Ferdinand Hodler, Gustave Moreau vagy Edward Munch. Rops egyszer úgy jellemezte magát, mint „Párizs legjobban fizetett illusztrátora”. Amennyiben ebből indulunk ki, nem érhet csalódás.
Magyar Nemzeti Galéria
2010. október 1. – 2010. január 9.